Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-18 / 16. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 127. meg. Rámutatott mindenek előtt arra, hogy a halál a bűn bölcsőjében született. Isten örökkévaló életre küldötte az embert s csak az emberi bűnbeesés zúdította az emberi nemre a halál végzetét. További előadásában mélyrehatóan fejtegette a halál kettős arcát: a testi elmúlást és a lelki halált. A vallás mindig e kettőről beszél és a második halálban látja az igazi halált. Végtelenül megrázó, hogy hogyan járnak közöttünk egészségtől duzzauó, élni akaró, dolgozó, kacagó emberek, akiknek le.ke mégis haldoklik, vagy talán már halott. A halál problémáját Isten kegyelme oldja meg. Abban nyilvánul az isteni szeretet teljes nagysága, hogy az emberi lélek tragédiáját a megváltó Krisztus tragédiájával oldja meg. A golgotái kereszt az élet diadalát hirdeti. Azóta a halál csontkoponyája mögött mindig diadalmasan ragyog az élet Krisztusának arca. Az előadás végeztével Schöck Gyula másodlelkész az »Oh siralom, szívfájdalom« kezdetű gyönyörű koráit adta elő Kiss Gábor igazgató orgonakiséretével. Utolsó előadásában az élet problémáját fejtegette. Az ember teremtésének történetéből indult ki és megállapította, hogy az isteni léleknek az emberi testbe való beleiehelése kettős kötöttségbe helyezi az embert: teste és érzékei az érzéki világgal, örökkévaló lelke pedig az örökkévalósággal kapcso.ja össze. A cél az, hogy a lélek uralkodjék a test felett. Ismerteti a különböző élettipusokat. Szól a hedonizmusról, utili- tarizmusról, melyben az érzékek uralkodnak a lélek felett. Majd megállapítja, hogy az emberi lélek legnagyobb értéke a személyes öntudatban van. A lélek teljes értéke koránt sem merül ki a kulturált élet élésében, hanem leggazdagabb tartalmát az Istennel való közösségben találja. Éppen azért az igazi élet csak az Istennel való közösségben épiJitló ki. Széles perspektívában megrajzolja az Istenben való életet és részletesen szól arról, hogy miképpen állapítja meg az Istennel való élet- közösség az ember rendeltetését, életcélját, az emberekhez és a világhoz való viszonyát, az életjelenségekkel szemben elfogla.t álláspontját, hogyan ad néki életerőt, bátorságot, lelki egyen- sulyozottságot. A zsutolásig megtelt templom közönsége áhitatos figyelemmel hallgatta Kapi püspök előadását, mely után László Miklósné egyházi éneket énekelt nagy művészettel. Nagycsütörtökön este 6 órakor bűnbánati Istentisztelet volt, ame yen ugyancsak Kapi Béla püspök prédikált. Istennek szent Lelke nyugodjék meg az elvégzett munkán, a hívek buzgó seregén, hogy épülhessen az ő országa és minél jobban teljességre jusson az ő dicsősége. Moőr Gyula. Moór Gyula brassói lelkész, a brassói váro:i magyar evangélikus egyházközség volt fóesperese meghalt. Zászlónkat — elfelejtve azt a mérhetetlen kárt, melyet egységünk megbontásával s egyházközségének a szász egyházhoz való átvitelével okozo.t s tisztán csak. múlt érdemeire tekintettel — odahajtjuk mi is a síi hantra, amely egy tagadha'.atlanul fényes tehetségű magyar evangélikus Ielkipászlor porsátorára borult. Nyugodjék békével ! Moór Gyula az ecclesia militans harcos katonája volt. ö volt a szellemi vezére annak a mozgalomnak, amely az 1880-as évek végén a brassómegyei csángó magyar evangélikus egyházközségeknek a szászegyházi szervezetből való elszakadására vezetett. Ennek a közel egy évtizedig tartó küzdelemnek középpontjában Moór Gyula brassói lelkész állott. Az éló szó erejével, az irott szó hatalmával ő járt elől, amíg diadal nem koszoruzta a kitartást. Az uj egyházmegye két cikluson át föesperesének választotta a ve/érségre termett férfiút — később pedig tiszteletbeli fóesperesi címmel jutalmazta hervadhatatlan érdemeinek elismeréséül. Ezekben az időkben állott népszerűségének tetőpontján. Szava nemcsak az egy házmegye életében volt szinte döntő szó — de Brassó város társadalmi, politikai és egész közéletében is nagy sulival esett a latba. Később lassanként visszavonult mindenünnen és saját egyházközsége ügyeinek intézésére fordította minden erejét. A trianoni békekötés utáni időkben — mikor a romániai magyar evangélikus egyházak szervezkedése minden munkaerőt munkába állított: ó is akcióba lépett. Nagy hozzáértéssel hallatta szavát a szerve/kedé.-i mozgalom első szakaszában. Később azonban más útra tért. A brassói magyar evangélikus egyházmegye egy csekély töredékével a szász országos eg\ház oltalma alá helyezkedett; ott akarvan bevárni, mig a többiek kiverekszik az élethez, fennmaradáshoz s önállósághoz való jogukat — vagy felőrlődnek a küzdelemben ! ! Ez az elkülönződés — amely a szervezkedő evangélikusságra nézve olyan fájdalmas és egyúttal annyira káros is voít — az öreg esperes számára kevés örömet, de annál több keserűséget termett, amelyek a kezdet viharai után sem szűntek meg. Az utolsó előtti esztendőben a kis egyházmegye belső békéje is felborult. Egyik lelkésze kivándorolt. A másikát kénytelen volt felfüggeszteni hivatalától. A sok baj között egyedül maradt. Istennek a gondviselése úgyszólván az utolsó napokban rendelt mel'éje segítséget a nemrégiben megválasztott fiatal barca- ujfalusi lelkész személyében. Gyülekezete valóban tiszteletreméltó önmegtagadással igyekezett nyugalmat biztositani öreg elgyengült lelkipásztorának, aki páratlan energiával viselte a külső bajok mellett elgyengült szervezetének keresztjét is. Február hó végén még egyházmegyei közgyűlést vezetett. Márc. elején már ágynak esett, pár nap múlva meghalt.
