Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-03-14 / 11. szám
1926. EVANOEUKUSOK LAPJA 83. lubileumi felbuzdulás a testvér református • egyházban, A magyar református egyház egyik légii á- jyobb egyházniegyéjtnek a heves-nagvkunsági fgyházm egyenek nemcsak nagy tudomámu, de apostoli le kü esperese Török Imre kisújszállási lelkész a nagy Révész Imre születése századik Évfordulójának esztendejét az által kívánja emlé cezetessé és hatásában maradandóvá tenni, hogy' egyházmegyéje terü’etén mozgalmat indit, a melynek célja az ó saját szavai szerint: vissza* íajlitani próbálni népét a régi tiszteletre méltó puritán református keresztyén élethez. «En elszántam magamat — úgy mond — hogy a mi dóm még hátra van a földi életből, azt magyar ref. egyházunk dermedtségének oszlatására, az alvó lelkek ébresztésére szánom ... ebben a szép egy házmegyében legalább, de ha lehetséges ennek határain túl is... felébresztvén őket Isten országa építésére, drága sionunk erősítésére nem passzív kegyeskedésre, de áldozatos tett- tekre.» Ennek a mozgalomnak megnyerte előbb az általa igazgatott egyházmegyét, a mely múlt évi október 22-én tartott közgyűlésében eíhatároz’a, hogv annyi példányban, a menny i református család él az egyházmegyében, Císongrádtó! fel Tiszafüredig és STo'noktól be Püspökladányig... egy hitebresztö Szózatot Jog kiadni, hogy azt olvassa el minden ref. hivő. Olvassa el ne csak egyszer, de többször is : tegye bele mindenki a családi bibliába vagy a zso'táros könyvbe, vegye elő újra és újra és gondolkodjék az abban írottak felől. És hogy' mindez ne csak írott ma- faszt legyen, névre szóló körlevélben fordul az egyházmegye minden lelkipásztorához, énekve- zéréhez, tanárához és tanítójához és összes pres- bytereihez; melyben hivatásukra és hivatali esküjükre figyelmeztetve munkatársaiul szólítja, sőt Farelnek Kálvinhoz intézett szavaival: <az Isten nevére kényszeríti* őket. Maga az egyházmegye közönségéhez intézett «Szózat > megjelent az egyházmegye uj életre keló népies lapjában a «Szeretet->-ben. Ezt is, mint az esperes' körleveleket a lelkiismeretre appePá’ó komolv hang jellemzi Reá mutatva arra, hogy mit ie'ent keresztyénnek. mit j^’ent reformátusnak lenni kéri olvasóit, az ősi biblia, az elfe’ejtett imádság, a mellőzött templom megbecsülésére, az istentiszteleteken való tevékeny részvételre : éneklésre, az ige befogadására, az Úrvacsorával való élésre... mert ezek által épül az anyaszentegy- ház. ’• ’ ’’ 1 * f 1 1,1 f' ’ A megmozdu’ás alkalmi oka a mélyen érzett szükség mellett a Révész Imre centenáriuma, de a mozgalom belekapcsolódni kíván abba a fellendülésbe, a mely a magyar ref. egyházban hazaszerte észlelhető. Budapesten Czeglédy Sándor és Sebestyén Jenő hangoztatják a közös munkában való egyesülést, — egyházközségi és egyházmegyei lapok, — református szellemű könyvek egyik a másik után jelenik meg. A Bethlen nyomda és könyvkereskedés, — a tahitótfalusi Sylvester nyomda, Debrecenben a Melius/ könyvkereskedés, mind félreismerhetetlen jelei az újraéledésnek. Nagy' jelentőségű a heves-nagykunsági egyházmegye állásfoglalása, mely szerint határozattá lett Borsos Károly világi tanácsbró amaz indítványa, hogy a kebelbeli egyházak presbyteriu- mainak tagjai körlevélben hivassanak fel esküjök szerinti pé daadó tisztük minél hűségesebb betöltésére s a mennyiben ezt vagy testi erőtlenség, vagy más okok miatt teljesiteni nem képesek, vagy nem készek, tisztségükről való enge* delmes és alázatos visszavonulásra. Maga a zá^z'óbontó esperes a mellett hogy’ szerkeszti az egyházmegye hivata'os közlönyeként újra megindu’t «Szeretet* cimü havi folyóirtot, érintkezést keres a koppenhágai Allerrel, nem adna e ki a Világlap j mintájára egy’ néf>- szerii prof. egyházi lapot. 1924 ben részt vett Glasgowban a va árnapi iskolák vi'ággyülésén, ez évben svájci és németországi körútra készül, sót Finnországban is szeretne kimenni az Ifjúsági Egyletek világkonferenciájára, 19 8 ban p°dig amerikai utazást tervez Los Angelesbe, Cal for- niába ugvancsak a vasárnapi isko'ák világgvülé- sére. Mint mondja : elmenvén tanit ir. beszél és igy kezdi meg azt a munkát, a melyre reáteszi életét. Meggyőződése, hogy csak egy fellelkesülő, fePángo'ó buzgóságu ember is csodálatos dolgokat vihet véghez, hát még ha lelkes társakra akad, akkor a regi gyönyörű magyar kálvinista élet b'zonnyal visszatér. A midőn református testvéreink megmozdulását örömmel regisztráljuk őszinte szívvel kívánjuk, hogy az a Szózat ne nyomtalanul hangozzék el a pusztaságba, hanem le’kes vs-zhangra találjon, ne csak odaát atyánkfiáinál, hanem á mi tulajdon hitünk cselédeinél js, mert bizony «ideje immár nekünk is az álomból felserkennünk». B. K. A világias remények csalóka remények; többnyire sirba temetjük őket s belátjuk, milyen balgák és szerencsétlenek voltunk, hogy rájuk hagyatkoztunk; a legjobb esetben is velünk együtt meghalnak és nem kísérnek bennünket azon túl. Ellenben az élő reménység, amely a keresztyénnek osztályrésze, teljes mértékben kielégíti várakozásunkat. A világ csak azt választhatja jeligéül: dum spi ro spero (mig lehelek, remélek), ellenben Istennek gyermekei ennek az élő reménységnek erejével mondhatják: dum expiro spero (holtomban is remélek).
