Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-03-14 / 11. szám

XU. éwUAymm.

i*2t wAm4íúm 14.

fi. Mtáltk.

jfftesiüsH : L í B í I T ütem ■.) latefclratil: CTDR. tv. kamAf-teitot. Kiüti! : I LUTHER-SZtmiStC.

Alapította : OR. RIFTfiY SÁNDOR ikis*4k.

SuiktMUtért liltlti

Meiiaieaik hetenként egyszer, vasárain. Elűfizetési ár: Egész évre 80. félévre 40 ■egveéévre ?o. egyes szép 2 ezer K.

I csekkszámla: 1280.

NÉMETH KÁROLY «tper««.

Hirdetési árak megegyezés szériái.

la Pál apostol most élne.

Képzeljük el, hogy egy evangélikus lelkész aláHcozna Pál apostollal. Bizonyára mélyen ineg- iajolna előtte és körülbelül ezeket mondaná leki:

— Nagy hitedről sokat olvastam, óh Após* ol, s többnyire a saját Írásaidból. A te Iste- led az én Istenem, és Krisztus előtt, akit te nnyira szerettél, kimondhatatlan imádattal bo- ulok le. Az én életfeladatom, szőkébb keretek ózott, ugyanaz, mint a tied: embertársaimnak z üdvösség útjára való elvezérlése. Ebben a nunkninban a te Írásaid állandóan inspirációul zolgáltak. De az én kórom emberei mások, aint a te idődbeliek voltak. Sok minden történt zóta. Azok a témák, amelyek minden ember jakán voltak a te idődben, a mai nemzedék leiétől távol állanak. Uj kérdések nyomultak eló- érbe, amelyeket te alig említesz. Ha én a ma- [am nemzedékét aKarom befolyásolni, úgy mint e a tiedre hatással voltál, akkor ugyanazt kell ennem, amit te tettél, bele kell kapcsolnom hir- letésemet a mai ember fő gondolatáramlatába. >tt kell keresnem őket, ahol ma laknak, és lem ott, ahol kétezer esztendővel ezelőtt laktak.

— Tökéletes igazad van, felelte Pál apos- o!, mást nem tehetsz.

— Hanem, folytatta a lelkész, éppen ez a iont az, amelyen Írásaid egyfelől segítségemre rannak, másfelől hátráltatnak. A rómabeiiekhez rt hatalmas leveled számomra üdítő forrás. Újról és újból iszom belőle, és megelégszem. Kö- retkeztetéseid épp úgy meggyőznek engem, nint azokat, akiknek eredetileg írtad. Azonban íz első öt rész légköre a mai Magyarországéi idegen.

— És miből gondolod ezt? — kérdezte Pál ipostol.

— Nos, amint én látom, igen sokat foglal- cozol a római birodalommal és a zsidók népé- zel. A római birodalom felismerhetetlenül megváltozott. Darabokra tört, és részeinek egy némelyike sokkal nagyobb lett, mint amekkora valamikor az egész birodalom volt. A zsidók ma nem alkotnak nemzetet. Itt élnek még közöttünk. de hazájuk és nemzeti politikájuk nincs. Nem szerepelnek a nemzetek listáján, nincsen hadseregük, nincsenek vámjaik és adóik és nem kívánnak maguknak helyet a Népszövetségben. Tehát ami neked olyan fontosnak tetszett, az a mi gondolatainkat alig foglalkoztatja, és ha ma írnád meg leveledet azzal a szándékkil, hogy korunk gondolkodását befolyásold, amiként befolyásoltad akkor, ugyanazon a ponton kezdenéd el ? ».

— Legnagyobb valószínűség szerint nem. Válaszolt a/ apostol. De mindezek nem lényegesek. Ha jól emlékszem, én akkor is azt írtam, hogy Isten elvetette az ö népét hitetlenségük miatt. Nem látom be, miért ne vetne el ma is minden más népet is, ha nein maradnak meg az igazságban. Ezen a tényen a századok semmit sem változtattak.

— Azonban a bűnről szóló tanításod túlságosan merevnek és önkényesnek tűnik fel a mai nemzedék előtt. Ezeket arra tanították, hogy a bűn csak a lélek rémképzete. Nem vallják be, hogy ők bűnösök. A ma emberének is sokféle baja és nyomorúsága van, de mindennek okát a világegyetem hibás berendezésében találják, és inkább hajlandók magát az Istent vádolni, mint önmagukban látni meg a fogyatékosságokat. Mélységes komolysággal fejtegetik azt a kérdést, hogy megbocsájthatók-e Istennek azok a tévedések, amelyeket elkövetett. Hangoztatnád-e ma is a bűnnek bűnös voltát, ha itt élnél közöttünk ?

Mintha szomorú mosoly árnyékolta volna az apostol arcát, mikor igy válaszolt :

— Én úgy látom, hogy nektek sincs keve sebb okotok a bűn terhét és átkát érezni, mint volt az én korom emberének. Nektek van sokféle találmányotok, amelyeken az ember elcsodálkozik, s életetek kényelmesebbé lett. Azon-