Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-02-28 / 9. szám

70.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1926.

sonyban, gyolcsban, vagy a költészet fényes mezében jár-e a szolgája, hanem van-e ezen igényleien vagy fényes külső alatt egy a speciális hivatásáért dobogó szív.

A tudós-papot megörökíti a közmondás : Jó pap holtig tanul. — Egyházunknak szüksége van tudós papokra. Ők a kereszténység zászlóvivői a műveltek, a szellemi aristokrácia táborában. Bennük sohasem bővelkedtünk. Mostoha viszonyok között élő kisegyházunk tudományos téren alig nyújthatott még valamit, amivel a világ- protestántizmus figyelmét magára vonhatta volna. De enneic dacára gyakorlati pályán működő papnak hivatása nem kulminálódhatik a tudomány ápolásában. A világ különben sem hajlandó a pap nagy tudományát elismerni. Kétségbe vonja a dogmatika és az egész theologia tudományos jellegét. A tudományra vágyók alig fordulnak paphoz, templomhoz, mert azzal másutt is (még bővebben) szolgálnak.

Nem szükséges a luther-kabái egyszerű feketeségét a tudományból, filozófiából vett gyöngyszemekkel kidisziteni. Nem a világ szerint bölcsek, hanem a világ előtt oktalanok van- nak az Istenországa ígéreteinek birtokában. Krisztus elsősorban nem tudást, hanem Isten szentségétől áthatott (gottdurch flutet) egyéniségeket keres és neve), mert csak ezeket használhatja országa építésére. Az ismeretekben való gyarapodás ezeknél majdnem magától értetődő követelmény.

Próféta lelkű papok az isteni gondviselés ritka adományai. Mi a (nem szorosan ótesta- mentumi) prófécia ? Egyes kiválasztott lelkekben titokzatosan felcsillanó isteni gondolatok, űmelyek egyrészt a multat és jelent jobban megértetik, másrészt a jövőbe is hintenek némi fényt. A prófétai szem világnézetéket kor- áramlatokat, azoknak a jövőbe ívelő végső konzekvenciáit sub specie aeternitatis tudja nézni. Rejtett belső összefüggéseket lát ott, ahol a közönséges szem csak véletlen találkozást vesz észre. Az idők egyes jeleiben a «paruzia» előre vetett árnyékait véli szemlélhetni. — Egy-egy ihletett órában olv mértékben oldódnak előtte az örökkévalóság titkai, hogy azt az egyszerű ember egy egész keresztyén életfolytatás alatt is alig tapasztalja.

A prófétai lelkűiét azonban egyedül még nem teszi a papot. Pál apostol a jövendőmon- dásná! is becsesebbet ismer: a szeretetet, (I. Cor. 13.) A szeretet bizonyos vonatkozásban nem eredeti valami, hanem következmény : patak, melynek forrása : az evangélium. Krisztus iránti személyes eleven e’kötí l z ttség tudata és hivatás betöltés ténye nélkül a prófétai lelkűiét hamis próféciává degradálódik, melynek valóságtól idegen látásai csak megtéveszté-re alkalmasok, de__az életet komolyan befolyásolni nem tudják.

Ahhoz, hogv a pap hivatása magaslatán álljon, nem szükséges, hogy ezen típusok egyikéhez tartozzék. Mit vár Krisztus egyházunk szolgáitól ? Hogy hirdessék az evangéliumot. A pap sajátiagos hivatása, hogy nyújtson olyasmit, amit sem a szépirodalom, sem a tudomány, sem a történetfiiozófia, (sem a Hellseherei) nyújtani nem tud : hirdesse az evangéliumot. A pap az örökkévalóság hírnöke — jól teszi, ha nem is akar más lenni. A világ eléggé bővelkedik művészetben, tudományban. De egyet nem ismer : az örökkévalóságot. Ebben az egy pontban szorul rá a pap vezetésére ; egyébként nincs szüksége rá. A hivő (gyakran a hitetlen is) érzi, hogy a pap az örökkévalósághoz valamiképpen (ha nem is a katholikus klérus fogalma érteimében) közelebb áll, hogy az örökkévalóság dolgaiban otthonosabb. Ha az ösztöne megtudja, hogy ezt a bizonyos papot az örökkévalóság szelleme tölti el, akkor az Isten emberének tekinti és nehéz időben útmutatására vágyik, még ha ezt önmagának sem vallja be egészen. Nem az élet esztétikai oldalain k megvi ámítását, nem a világ történetfilozófiai kuszáit .'ágainak profét i látású felderítését, hanem, egy magasabb világ üzenetét, az evangéliumot Krisztus megvá'tói halála és feltámadása által megbékült isteni szeretet igéjét várja a hivő. A pap lelkében az eleven Krisztusi megbízatás : h'rdesd az evangéliumot. Előtte egy titokban síró emberiség, mely világpolitikai, sociális, gazdasági kérdésekkel szinte halálra marcangolja magát és nem tudja, hogy yégelemzésben mindezen kérdések megett egyetlen egy kérdés lappang : vallásos kérdés : kérdés az Isten után. Nagy korkérdések mindig örök kérdéseket takarnak, Belőlük nemcsak milliók jajja, hanem az egész megváltásra vágyó természet sóhaja szól.

Csak Isten tud minderre kielégítő feleletet és megoldást nyújtani : az evangéliumban, melynek közlése elsősorban az egyház hivatalos szolgáira van bízva. A szószék alatt oly emberek is ülhetnek, akik a világ nyújtotta esztétikai, hazafias, sociális, pacifista stb. ideálokat mind kipróbálták és csalódtak. A föld porától be nem szennyezet evangélium az egyedü'i, amire mé^ várnak. Nem úgy fogalmaznám, hogy a lelkek Krisztus számára való megnyerése, meghódítása, hanem azoknak Krisztus által va ó megmentése és megtartása képezi az evangélium hirdetésének lényegét.

Pál apostol a görögöknek lehetett görög, a zsidóknak zsidó. A mai pap lehet a moderneknek modern, a művészetkedvelőknek költői vagy szónoki, tudósoknak tudós, a távolba látni akaróknak prófétai lelkü'etü de mindezen minőségében az evangélium hirdetőjének kel! maradnia. A típusok sajátos különbözősége csak addig jogysult, amig az egy szükséges dolog tényleges centrális jelentősége nern vészit általa. Költészet, tudomány, éleslátás, lehetnek eszközök.. Az egyház szolgájának ezekkel szemben meg kell őriznie az evangélium iránti szent együgyüségét.