Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-14 / 7. szám
54. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. szöveg megjelent s a bevezetésben ama büszke szavakat mondja, hogy általa az olvasónak kezébe oly szöveg van, amely mindenki által elfogadott, a szöveg-kritika, amim ezt szerző a fent idézett oldalon maga is megemlíti, nagyon sokat haladt. Tircheindorf, Nestle, v. Soden szö>- vegkiadásainak megjelenése óta ha ezek bizonyos varianslectiokat tüntetnek is fel, a »Textus Receptus« alapul vétele ma már nem indokolt. Ezért első kérésem oda irányul, hogy egy köv. kiadásban szakítson szerző a 17. sz. szövegével s használja az eredetihez közelebb vezető kritikai szöveget, amely az újabb német biblia fordításoknak is alapul szolgál. A fordításnak az eredetivel való összehasonlitása közben lépten- nyomon érezhető, hogy a »bevett« szöveg szövegkritikai szempontból elavult. (Folytatjuk.) Templom és rádió. A lapokban közölt rádió-műsorokból nétről- hétre látjuk, hogy felvevő készülékeink utján részesei lehetünk a budapesti Kálvin-téri templomban tartott istentiszteleteknek, vagy a bazilikában különböző hangszereken előadott miséknek, szóval a rádió immár az egyházak szolgálatában is áll és az aether hullámain tova szálló imák és, akkordok a mindenség Urához közelebb viszik azok lelkeit is, akik testileg nincsenek ott a templom falai között. Önkénytelenül ajkamra tóiul a kérdés: miért nem hallhatunk még evangélikus istentiszteletet rádión s miért nem kapcsolódik bele a budapesti leadó állomásba valamelyik budapesti evangélikus templom, vagy a székesfehérvári, ahol tudtommal szintén van leadóállomás? Talán nem is olyan könnyű a felelet ezen kérdésre, mint az ember gondolná. Elvégre lehetnek a dolognak elvi, anyagi vagy más vonatkozású akadályai. Ezúttal csak azokról az elvi okokról szólok, amik azt indokolhatnák, hogy a mi templomainkba n e szereltessünk leadó készüléket. Ilyen lehet különösen az, hogy a rádió elszoktathatja az embereket a templom látogatásától «■ ezzel együtt az egyházi célokra >való adakozástól. Nem tartom helytállóknak ezeket az érveket. Templombajáró ember a rádió kedvéért nem fog lemondani arról, hogy aktiv részese legyen az istentiszteletnek és közvetlenül lássa és hallja a szónokot, pláne Budapesten, ahol a sok mindenféle villamos berendezés annyira zavarja a tisztán hallást. Templomba nem járó embernek pedig nem árt, ha csak véletlenül is rá akad egy hullámra, mely halló szervein keresztül egy buzgó imát, vagy egy szent zsolozsmát lop szivébe. Ezzel együtt elesik a másik felhozható érv is, ami az adakozásra vonatkozik. A rádió sohasem lesz oka annak, hogy a perse^ lyek tartalma kevesebb lesz. Hamarosan nem tudnók más elvi okot felhozni a rádiónak templomainkba bevezetése ellen. Lássuk ezekkel szemben, mik lehetnek az előnyei a rádió utján hallható istentiszteleteknek. Beláthatatlanok és alig eléggé értékelhetők. Nem is beszélek azokról a testvéreinkről, akik megszállott területeken vagy külföldön laknak és arról, hogy mit érezhetnek ezek, mikor — ha csak tökéletlenül is visszaadva — Ravasz Lászlónak, Raffay Sándornak, vagy Kapi Bélának egy-egy remek szónoklatát és imáját, vagy a »Légy csendes szívvel« énekünknek orgonán kisért lágy akkordjait hallják, csak azt hozom fel itt legfőbb érvül, hogy a templomtól távol eső híveink rádió utján belekapcsolódhatnak az evangélikus anyaszentegyházba. Egy ka- tholikus faluban vagy pusztán élő ember, ki talán gyermek kora óta nem hallott evangélikus istentiszteletet, s esetleg már teljesen közönyössé vált egyházával szemben, minden vasárnap boldogan fogja keresni készülékén a megfelelő hullámot, mely őt valamelyik templomba vezeti, ismét evangélikus lesz és ez még talán áldozatkészségre is fogja őt serkenteni egyházával szemben. Vegyes házasságban élőknél feltétlenül jó hatással lesz az evangélikus istentisztelet hallgatása, no és talán azok a római katholikusok, kiknek nem szabad, vagy akik nem mernek eljönni a mi istentiszteleteiinkre, talán nem fogják levenni a kagylót fülükről, ha véletlenül egy protestáns istentiszteletet fognak fel. Ez sem utolsó szempont. Egy dolog kelthet kételyt, esetleg aggodalmat: a rádiónak ma még tökéletlen volta. De talán elveszik ez az aggodalom, ha felhozok egy esetet, ami belőlem is ezt a pár sort kiváltotta. Somogy megyében egy pusztán élő közeli rokonaim karácsony napján rádión hallgatták a Kálvin-téri templomban tartott istentiszteletet és Ravasz László beszédét. Négy lámpásos készülékük kagylóit nem is tették a fejekre, hanem az asztalon hagyva s az asztalt körül állva hallgatták az Igét és könnyeik szentelték meg az ünnepet... Végig hallgatták az istentiszteletet az énektől az ámenig és még a szónok köhögését és a hívek felállásával okozott zajt is kivették. Ugyanazt a prédikációi ott a Kálvin- téren ugyanakkor végig hallgatta Magyarország kormányzója. Többet tal4n nem is kell mondanom. Csak még egy saját élményemet. Most egy éve hallottam először rádiót egy falusi kastélyban. Sok egyéb mellett este 8 órakor a westminsteri apátság toronyórájának hatalmas kongását. Több mint 1000 kilométerről egy kis magyar faluban tisztán kivehető harangjátékot Anglia fővárosából. Vendégszobámba térve, sokáig foglalkoztatott az a kérdés,
