Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-02-14 / 7. szám
52. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. mit, azonban minden elébe kerülő ügyet megfontolt és imádkozó lélekkel megvizsgált. Amikor arról esik szó, hogy a Lutheránus Világkonferencia végrehajtó bizottsága mii végzett, helyén való lesz felhívni a figyelmet arra, hogy a bizottság elnöke, dr. Morehead J. A., milyen Közelről tanulta megismerni a föld legtávolabbi zugaiban élő lutheránus vezető embereket. Előforduló alkalmakkor nem egyszer sokkal világosabban tudta értékelni a mozgalmakat és az embereket, mint az illető országoknak képviselői. Talán nincs még egy ember, akit több joggal nevezhetnénk igazi világlutheránusnak. A bizottság nagy mértékben kiküszöbölte a segélyakciók duplikációját. Továbbá, amint a segélyre utaltság Európa egyes részeiben enyhült, a bizottság azokban az országokban arra buzdította a lutheránusokat, hogy a segélyezés terhének egy részét vállalják magukra. Szükséges, hogy a lutheranizmust mindenütt alaposan ismerjük. A végrehajtó bizottság i925-ben azért jött Hágában össze, hogy elkerülje azoknak a bankettoknak és ünnepelteté- seknek dandárját, amelyek korábbi ülésezéseivel együttjártak. Ügyviteli ülésezés volt és a bizottság menekülni akart a lutheránusok elől. És mi történt? Hollandiában váratlanul 90.000 lutheránusba botlott, akik közül magában Amsterdam városában él 45.000, még pedig az egyik gyülekezetben 30.000, a másikban, amely aránylag kicsi, 12.000 egyháztag van. Szükséges, hogy a közel jövőben egy központi irodát állítsunk fel, amely az efajta információkat közvetíthetné. Ezen a réven sokkal alaposabban megismernénk egymást. Szükséges, hogy a lutheránus bevándorlást lutheránus vidékekre irányítsuk, nemcsak Amerikában, hanem mindenütt, és a lutheránusokat kövessük uj otthonukba s vagy szórványgyülekezeteket, vagy saját anyagyülekezeteket alapítsunk számukra. Ezen a téren a Lutheránus Világkonferenciának tág és fontos munkatér nyűik. A kühnisszió mezején, tekintettel arra, hogy a National Lutheran Council és az amerikai lutheránusok az elárvult missziói mezők szükségleteit fokozódó nehézséggel tudják csak ellátni, a Lutheránus Világkonferencia végrehajtó bizottsága felhivja azokat az országokat, amelyek ezeken a mezőkön a missziót megalapították, hogy ismét vegyék át régi munkájukat. A bizottság továbbdolgozik azon, hogy a kül- misszió mezein a munkát konszolidálja, s ezáltal a szomszédos lutheránus missziók problémáik megoldásában egymáson segíthessenek. Az ilyen tipusu szervezésre példaképen rámutatok Kínára, ahol megindult a mozgalom a lutheránus külmissziói munka egyesitésére. A végrehajtó bizottság utján a különböző országok lutheránusai több, mint 20.000 dollárt adtak össze az oroszországi uj theológiai szeminárium és az ottani segélyakció céljaira. A szeminárium további támogatására és a Szibériai segélyakcióra 1926-ban 50.000 dollár szükséges. Nekünk, amerikai lutheránusoknak meg kell tennünk a magunkét, de más országokbeli lutheránusok is megígérték támogatásukat. A végrehajtó bizottság, amelyre a második Lutheránus Világkonferencia előkészitése is bízatott, az 1929. és 1930. éveket vette tekintetbe. A bizottság 1929-ben állapodott meg, úgyhogy a konferencia megünnepelheti Luther Kiskáté^ jának 400 éves jubileumát és előkészitheti az Ágostai Hitvallás szintén 400 éves jubileumának világszerte való megünneplését. A végrehajtó bizottsággal való érinikezés- ből, magamat illetőleg azt a nagy leckét tanultam meg, hogy nekünk elodázhatatlan feladatunk, hogy vallást tegyünk hitünkről az egész világon és a magunk népével megtartassuk azt a hitet, amely nékünk adatott. Mi amerikai lutheránusok sokat tanulhatunk más országok lutheránusaitól. De különösen nagy felelősség háramlik reánk amerikai lutheránusokra abban a tekintetben, hogy közre kell működnünk a lutheránus egyház hitvallási alapjának megerő- sitésében, amely a teljes Evangéliomon, mint élő valóságon nyugoszik. Hazánkban a lutheránusok kibontakoznak régi nacionalizmusukból, nem mint a lutheranizmusnak amerikai válfaja, hanem egyszerűen mint lutheranizmus. Komoly óhajtásom, hogy bár mi lutheránusok egy vonalba, egymás mellett tudnánk felsorakozni. Az amerikai lutheránus testületeken úgy veszem észre, hogy mi egyek vagyunk, nagyobb mértékben, mintsem gondoljuk. Mi amerikai lutheránusok nem tudunk bizonyságot tenni Jézus Krisztus evangéliomáról, ha nem állunk szorosan egymás mellett. A legújabb magyar bibliafordítás. (Dr. Masznyik E. Újszövetség fordítása.) Ha azokat a mélyreható differenciákat, a melyek a népek különböző pszychéje révén nyelvében is megtalálhatók, szem előtt tartjuk, úgy nem kell csodálkoznunk azon az állításon, hogy a jó fordítás szinte felér az eredeti irodalmi produkcióval. És ha már az élő, a jelenkor világot átfogó közös kultúrája révén még földrajzi távolságok dacára is egymással kapcsolatban álló népek szellemi kincseinek más nyelvre való átültetése nagy nehézségek elé állítja a lelkiismeretes fordítót, méginkább áll ez, az évszázadok, sőt évezredek távolsága által elválasztott népek nyelvéből való forditásnál a ma már holt nyelvből élő nyelvre való fordítás esetén. Hiszen azon szálak, amelyek az egy időben élő népek közt mindenesetben megvon hatók, itt hiányoznak. Más világ, más föld, más kulturális milieu,
