Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-11-07 / 45. szám
45. szám. X Kelenföldi Evang. leik. hivatal .ovember 1 ~ t, Villányi-ut 1. Szerkesztőség: LÉDÉIT (Moson ■.) Kiadóhivatal: GYŐR. e». konvent ipllot. Iladla: I LUTHER-SZÖYETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. Alapította : OR. RIFFIY SÉNDQR püspök. Siarkaaxtéiért l*I«lAs NÉMETH KÁROLY «sper«». Moileleoik ketonként egyszer, vasárnap. EJAIIzetésl ér: Egész évra 80. félévre 40 ■agyedévre 20. egyes szám 2 ezer K. Hirdetési érák megegyezés szerint. A nyugdíj-intézet kérdése. A nyugdijintézeti szabályrendelet-tervezet körül élénk vita folyik lelkészi körökben ország- szerte. Ellenjavaslat is készült. Mindez egész természetes, mert hiszen alig lehet probléma, amely a jelen pillanatban közelebbről érdekelhetné lelkészi karunkat a nyugdijintézeti kérdésnél, a lelkészek és családjuk jövőjéről lévén szó. Kuthv Dezső, nyugdijintézeti ügyvivő, aki, mint lelkész, sem jogász, sem biztosítási matematikus, ez üggyel kapcsolatban úgy vélt a legbecsületesebben megfelelni a belé helyezett bizalomnak, ha az ügy jogi részét kiváló egyházjogász, matematikai részét pedig biztosítási matematikus kezébe adja. A nyugdijintézeti bizottság magáévá tette ezt az álláspontját, dr. Mik- ler Károly, kiváló egyházjogászunk és Lorge Róbert, biztosítási matematikus, pedig vállalták és legjobb tudásuk szerint becsületesen el is végezték a nekik szánt feladatot. A nyugdijintézeti bizottság némi jelentéktelen változtatással elfogadta az általuk készített tervezetet, amely, mint a bizottság javaslata, kerül az egyetemes közgyűlés elé. Hogy kinek-kinek módjában álljon e kérdésben teljes tájékozást nyerni és kialakult állásponttal jönni fel a Mele közgyűlésére és az egyetemes gyűlésre, az ügyvivő felkérte Lorge Róbert matematikust, készítene munkálatáról laikusok által is érthető tájékoztatást. Ezt az alábbiakban bocsátjuk közre. Az újonnan megszervezendő nyugdíjintézet kérdésének, illetve a nyugdijintézeti bizottság által készített tervezet megértésének, megbirál- hatóságának előfeltétele, hogy a nyugdíjbiztosítás lényegével tisztába jöjjünk. E célból az alábbiakban arra törekszem, hogy ezen egyébként külön tudományágat képező komplexumból kiszakítsak és papírra vessek annyit, ameny- nyi a kérdés megértéséhez elengedhetetlenül szükséges, kerülve minden tudákoskodást, lehetőleg a legegyszerűbb és legkönnyebben megérthető módon. A nyugdíjbiztosítás lényegében nem más, mint az életbiztosítás egy válfaja, ahol azonban a kártérítési kötelezettség nemcsak a halál esetén, vagy egy bizonyos időpont bekövetkeztével válik esedékessé, hanem akkor is, ha egy bizonyos időn túl bármely időpontban válnék a tag munkaképtelenné. Ma már minden intelligens ember tudja, hogy’ az életbiztosítás alapja a statisztikai halandósági táblázat, amely a tapasztalati halandóság alapján összeállított elhalálozási rendet tünteti fel. Ha pedig minden életkorra nézve tudjuk az elhalálozás valószínűségét, úgy meg is van már az életbiztosításhoz szükséges alap. Könnyebben megérthető ez egy példából. Ha teszem, 800 egykorú ember összeáll azzal, hogy, aki körülbelül az év folyamán elhal, kapjon 100 koronát és tudom, hogy a halandósági táblázat szerint az illető korban 800 emberből 6 hal el, akkor evidens, hogy 6-szor 100, vagyis 600 korona kerül kifizetésre. Hogy tehát ezen elhaló 6 ember után az év végéig 600 koronát ki tudjak fizetni, minden egyes tagnak 600/800 = 6 8 = 3/4 koronát kell ez év elején fizetnie. A biztositó társaságnak, mint közvetítő szervnek, tehát nincs más dolga, mint minden egyes tagtól beszedni 3/4 koronát és az elhaló tagok után kifizetni 100 koronát. Ezen teljesen primitiv példát csak azért hoztam fel, hogy megértsük, miszerint a biztositó társaság, jelen esethien a nyugdíjintézet, mint intézmény, nem más, mint beszedő és szétosztó szerv, amely számításait a statisztikai táblázatokra bazirozza. Ezen számítások természetesen nem oly egyszerűek, miként a fenti példa esetében, mert a kamatoztatás, a különböző korok, időtartamok, családi viszonyok és különböző kombinációk oly komplikálttá teszik azokat, hogy a velük való foglalkozás külön nehéz előtanulmányokat igénylő élethivatást jelent és hogy azok ma már csakis államilag vizsgázott és elismert szakmatematikusok által
