Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-31 / 44. szám
350. EVANGÉLIKUSOK LAPJÁ 1026. szetételét, berendezkedését megváltoztatta. A reformációban a negativum, a tiltakozás^ a protestáns eltörpül amellett, ami benne pozitívum, ami benne őseredeti, Istentől származó élet és erő. Mert a reformáció a Bibliában megtalálta és megragadta Krisztust, Istennek tökéletes kijelentését. A reformáció egyházainak közös jellemvonása és közös fundámentoma a Krisztus. Krisztus az egyháznak feje és ura. Mint ilyen mindig nagyobb marad, mint az egyház. Az egyháznak tökéletessége az, ha egészen beteljesedik Krisztussal, de a Krisztus még akkor is több, mint amennyit az egyház magába tud fogadni. Éppen ezért a Krisztus az ő egyházát folyton uj meg uj feladatok, célok, lehetőségek elé állítja, szükségessé teszi az örök reformációt. Az igazság szabadokká teszi a keresztyéneket, szabadokká a múlt hagyományaival szemben is. A hazugságot nem teszi igazsággá az a körülmény, hogy ezer évig, vagy ötezer évig uralkodott az emberek életén és gondolatain. Amikor a reformáció a maga munkáját a szabaddá tevő igazság nevében és érdekében kezdte meg}, s a szabadságot és igazságot Krisztusban találta meg, akkor biztosította a maga számára a diadalt. Mert az emberiség kioltha- tatlan vággyal sóvárog az igazság és szabadság után s az emberiség haladásának útja az igazság és szabadság felé vivő ut. Ez az ut pedig Krisztus útja, s ezt az utat Krisztus tisztítja meg a babonával és tudatlansággal felfe'gy- verkezett utonállóktől. Hit- és erkölcstani órák. Irta: Stoll Ernő nyíregyházi tanító. Mint valami mennyei árjegyzék, úgy tűnik föl az uj- és régi népiskolai tanterv általános óraterveiben a hit- és erkölcstan változó óraszámai. Kevesebb idő alatt jut az osztatlan (tanyai, falusi) iskola tanulója oda, ahová a részben és egészen osztotté ((városi). Más ugyanis az osztatlan- és más a többféleképen parcellázott, osztott iskoláknál a hit- és erkölcstan, mint vezető tantárgy tanítására kötött marsch- ruteként adott heti óraszám. A városi iskolák, hol a kultúra iránt nagyobb fogékonysággal biró zsidóság foglal helyet, leginkább egészen osztottak s igy e tekintetben is kiválasztottak, mert itt minden osztály heti 2 órát kap, mig az osztatlanban az I—II.-ik és a III—VI. ösz- szevontan 1—1-et, vagyis a 6 osztály annyit, mint az osztott iskola 1—1 osztálya. Szabad legyen itt rámutatnom arra a szomorú tényre, hogy az osztatlan iskolák számát részint az áldozatkészség hiánya okozta; mert túlzsúfoltság esetén inkább az állam kezébe mentek az iskolák, mintsem a tanerők szaporítva lettek volna. De másrészt a felekezeti féltékenység is okozta, mely gátolta még a testvérfelekezetek iskoláinak egyesülését is, holott ezzel lehetetlenné tette volna az elnéptelenedett iskolák miniszteri rendelettel történt megszüntetését. (Ennek eklatáns példáját keresni és találni közel és távolban egyaránt könnyű.) Már pedig, ha az iskolafenntartó kér. egyházak a krisztusi szeretet jegyében összefogtak volna, megismétlődött volna a kultúra terén a reformációkorabeli ugrás. A beth- lehemi jászoltól a golgothai keresztig ívelő szeretet zenithjét a gyermekekben találta (engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket...), találkozzanak tehát a Krisztus követői is a gyermekszeretetben! Ezt a tanyán és a falvakban elhelyezkedő földmives nép és gyermekének művelése, a kulturfölény biztosítása kívánja, mely- lyel sorsunk dől jobbra vagy balra. De a múltak mulasztásait igyekszik bepótolni, illetve az ellentéteket kiegyenlíteni a tanterv, amennyiben a különféle iskoláktól minden poklokon keresztül is csak egy és ezt a célt elérni kívánja, hogy: »a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes és öntudatos hazafias polgárokat« neveljen. De hogyan, mikor az osztatlan iskola tanulója születésénél, környezeténél, hiányos ismereténél és nevelésénél fogva több oktató-nevelői ráhatásra szorul, mint a városi, osztott iskoláé? Sherlock Holmes-i tüneményes munkát végezni nem mindenkinek adatott, legkevésbé a nemzet napszámosának, kinek munkáját az idő érleli. Csodálatos, hogy régente több idő volt szánva a val- lástanitásra és kevesebb volt a kivánalom; mert csak tanítani kellett, mig most kevesebb oktatónevelői ráhatás mellett nevelni is. Ha felütjük ugyanis az 1905. évi tantervet, úgy azt látjuk óratervében, hogy az egytanitós iskolákban heti 3 óra van engedélyezve. Ekkor még a vallás rovására nem kívánkozott be egyéb, de már ezt a megjegyzést olvassuk: »a tananyag csökkentéséről az egyes hatóságok saját belátásuk szerint intézkednek«. (L. Tanterv és Utasítás 322. 1.) Az 1877-ben és 1879-ben kiadott magyar, illetve nem magyarajku iskolák részére kiadott tantervben a fősuly a nyelvoktatásra van helyezve, de a felekezeteknél, kik ezt csekély módosítással elfogadták, a vallás körül koncentrálódott a tanítás. (L. Verédy: Paedagogiai Encyclopaedia.) Autonómiánkra való hivatkozással, a protestáns öntudatot és önérzetet ébresztendő és ápolandó, a vallás képezte jellegzetes iskolánkban a tanítás tengelyét, mig most a nyelv és többtermelés. Rezignáltan mondhatjuk: fuimus Troes! Mert vezettünk! De csak addig, mig a hit, remény és szeretet ölelte át tanításunk! Pedig ha valaha, úgy most figyelmeztetnek az idők és a tanterv célja megadja a jo
