Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-24 / 43. szám
344 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. A szekták ellen való védekezés. III. Szükséglesnek tartanék továbbá ügyesen szerkesztett röpiratokat, melyeket olcsón, vagy teljesen ingyen kellene a lelkészi hivataloknak, különösen exponált helyeken rendelkezésükre bocsátani, hogy a sokszor váratlanul meginduló propagandával szemben azonnal megindíthassák ezek segítségével az ellenpropagandát. Egy-egy ügyesen megszerkesztett, híveink öntudatát felébresztő röpirat, alkalmas időben (pl. propaganda konferenciák és gyűlések alkalmával, amikor ellepnek valósággal egy-egy gyülekezetét) szétosztva, sokszor igen kitűnő szolgálatot tenne s a propaganda erejét le- gyengitené. Sokszor, nem tudom, mekkora áldozatot hoztam volna azért, ha olyankor, amikor különösen a methodiistáik százszámra osztogatták az istentiszteleteikre szóló meghívókat és propaganda-röpcédűákat, gyülekezetemben, legalább csak 50—100 alkalmas röpiratot küldhettem volna ki gyülekezetembe. Megjegyzem, hogy nem gondolok itt csupán defenzív, apologetikai természetű és jellegű Írásművekre, hanem offenzív, polemikus, harcias természetűek re is. Tudom tapasztalatból, hogy vannak sokan, akik e tekintetben nem értenek egyet velem, mivel nemcsak hogy a polemikus, de még az apologetikus módszert is helytelenítik a szektákkal szemben s inkább az agyonhallgatás politikáját ajánlják. Megengedem, hogy a szóbanforgó vonatkozásban ez a legkényelmesebb védekezési módszer. De nagyon tartok attól, hogy ha egyházunk ezt az ama ügyetlen madárról elnevezett politikát követné, keserű lenne a felébredés a végén. — Akik félnek az igazságért az igazság fegyvereivel való polémiától, azokat utalom Jézus Urunk és az apostolok példájára. Jézus nemcsak védekezik ellenségeivel szemben, hanem támadja is őket, s erős szavakat használ velük szemben. Nyíltan szembeszáll a hamis prófétákkal s kímélet nélkül rántja lei róluk a képmutató álarcot. Milyen határozottsággal száll sikra Pál apostol majdnem minden levelében a hamis prófétákkal, futkározó atyafiakkal és hamis tanok terjesztőivel szemben s miiven kemény szavakkal ostorozza őket! Mi azonban féljünk hadakozni s ha kell támadni a biblia igazságait elferdítő s az igazságot hirdető egyházunkat aláásó fu+kározó atyafiak ellen? Hallgatásunkkal, kiméUtességünkkel azt a látszatot keltsük-e híveink előd:, méntha ezeknek a nagy határozottsággal és támadó biztossággal fellépő ui prófétáknak volna igazuk? Nem tennénk-e ezáltal bizonytalanná híveinket evangélikus hitük igazságairól való meggyőződésükben? Ha Pál apostol anathemát mondott azokra, akik az evangéliomot másként hirdetik, mint ahogy ő hirdette, nem szabad-e nekünk is, sőt nem kötelességünk-e az evangélium tiszta, hamisítatlan igazságainak pajzsával s a helyesen értelmezett isteni kijelentések vértezetével felfegyverkezve nyíltan harcba szállanunk azokkal, akik másként hirdetik az evangéliomot, mint ahogy Jézus és az apostolok azt hirdették? Avagy nyugodtan és szó nélkül nézzük-e, hogy e sokszor még csak nem is téves meggyőződésből, hanem a kegyesség köntösébe bujtatott alacsony és nemtelen motívumokból támadó hamis próféták zavartalanul aláássák egyházunk és gyülekezeteink alapjait? Bízom én is Istennek az Ö országa felett őrködő gondviselésében, de csak úgy merek abban nyugodtan bízni, ha egyházunk is megteszi az, Isten országa tisztaságának az érdekében mindazt, amit tenni tud. A védekezés szempontjából szükségesnek tartanám azt is, hogy gyűjtse össze egyházunk hivatalosan mindazon sérelmeket, amelyeket lépte n - nyom on elkövetnek a különböző szekták a törvényesen bevett vallásfelekezeteik ellen s kérje a kormányhatalomtól azoknak orvoslását, illetőleg lehetetlenné tevését olyan intézkedések életbeléptetése által, amelyek a helyesen) értelmezett lelkiismereti és vallásszabadság sérelme nélkül megakadályozzák a szektáriuso- kat abban, hogy a történeti egyházaiénak a nemzet megújhodása érdekében is kifejtendő végtelenül fontos munkáját hamis tanok alapján azok ellen intézett támadásokkal meg ne akasszák s ezen egyházaknak, intézményeiknek s vezéreiknek hitelét és tekintélyét büntetlenül ne rombolhassák. Eszközölje ki egyházunk az államhatalomtól olyan törvényes intézkedések életbeléptetését, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egyéni ízlés és önkény szerint elképzelt inspirációra és isteni elhivatottságra való hivatkozással, az írást, olvasást is gyakran igen gyengén biró felelőtlen rajongók csaphassanak fel népünk s gyermekeink valláserköled tanítói gyanánt, akik sokszor idegen honosokból kerülnek ki s nemzeti s állami szempontból is káros befolyást gyakorolnak népünkre. Nemcsak egyházi, hanem állami és nemzeti érdek is, hogy népünk meg- óvassék a+tól, hogy tudatlan, elcsavart fe:ü, mindenféle felhata1 mazás és felügyelet nélkül működő vándorapostotok valláserkölcsi befolyása alá kerüljön. Ha az állam kimondta azt, hogy asztalos, vagy »Schuster« csak az lehet, akinek ehhez szükséges ioarigazo’ványa van, ügy százszor inkább ki kell mondania azt, hogy polgárainak valláserkölcsi világnézetiét ki9lakitó tanítását és nevelését csakis olyanok végezhessék, akik erre a törvényes rend által megkövetelt felhatalmazást nyertek s a törvényben előirt felelősséget Vállalták hivata’i esküjük letétele alkalmával. Mert tehetetlen állapot az, hogy mig »Schuster«, vagy asztalos csak az lehet, aki megtanulta e mesterségeket s az előirt iparigazolvánnyal rendelkezik addig vallásos összejöveteleket rendeznie, hivatásszerűen igét hirdetnie s embereket vallíáserkölcsi tanításban és nevelésben részesítenie bárkinek szabad, aki a rajongástól egy kicsit meigkótyagoisodVa uj apostolnak képzeli magát. Úgy érzem, hogy ennek
