Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-24 / 43. szám

344 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. A szekták ellen való védekezés. III. Szükséglesnek tartanék továbbá ügyesen szerkesztett röpiratokat, melyeket olcsón, vagy teljesen ingyen kellene a lelkészi hivataloknak, különösen exponált helyeken rendelkezésükre bocsátani, hogy a sokszor váratlanul megin­duló propagandával szemben azonnal megindít­hassák ezek segítségével az ellenpropagandát. Egy-egy ügyesen megszerkesztett, híveink ön­tudatát felébresztő röpirat, alkalmas időben (pl. propaganda konferenciák és gyűlések al­kalmával, amikor ellepnek valósággal egy-egy gyülekezetét) szétosztva, sokszor igen kitűnő szolgálatot tenne s a propaganda erejét le- gyengitené. Sokszor, nem tudom, mekkora áldo­zatot hoztam volna azért, ha olyankor, amikor különösen a methodiistáik százszámra osztogat­ták az istentiszteleteikre szóló meghívókat és propaganda-röpcédűákat, gyülekezetemben, leg­alább csak 50—100 alkalmas röpiratot küldhet­tem volna ki gyülekezetembe. Megjegyzem, hogy nem gondolok itt csu­pán defenzív, apologetikai természetű és jel­legű Írásművekre, hanem offenzív, polemikus, harcias természetűek re is. Tudom tapasztalat­ból, hogy vannak sokan, akik e tekintetben nem értenek egyet velem, mivel nemcsak hogy a polemikus, de még az apologetikus módszert is helytelenítik a szektákkal szemben s inkább az agyonhallgatás politikáját ajánlják. Megen­gedem, hogy a szóbanforgó vonatkozásban ez a legkényelmesebb védekezési módszer. De na­gyon tartok attól, hogy ha egyházunk ezt az ama ügyetlen madárról elnevezett politikát kö­vetné, keserű lenne a felébredés a végén. — Akik félnek az igazságért az igazság fegyverei­vel való polémiától, azokat utalom Jézus Urunk és az apostolok példájára. Jézus nemcsak vé­dekezik ellenségeivel szemben, hanem támadja is őket, s erős szavakat használ velük szemben. Nyíltan szembeszáll a hamis prófétákkal s kí­mélet nélkül rántja lei róluk a képmutató ál­arcot. Milyen határozottsággal száll sikra Pál apostol majdnem minden levelében a hamis prófétákkal, futkározó atyafiakkal és hamis ta­nok terjesztőivel szemben s miiven kemény szavakkal ostorozza őket! Mi azonban féljünk hadakozni s ha kell támadni a biblia igazsá­gait elferdítő s az igazságot hirdető egyhá­zunkat aláásó fu+kározó atyafiak ellen? Hall­gatásunkkal, kiméUtességünkkel azt a látszatot keltsük-e híveink előd:, méntha ezeknek a nagy határozottsággal és támadó biztossággal fellépő ui prófétáknak volna igazuk? Nem tennénk-e ez­által bizonytalanná híveinket evangélikus hitük igazságairól való meggyőződésükben? Ha Pál apostol anathemát mondott azokra, akik az evangéliomot másként hirdetik, mint ahogy ő hirdette, nem szabad-e nekünk is, sőt nem köte­lességünk-e az evangélium tiszta, hamisítatlan igazságainak pajzsával s a helyesen értelme­zett isteni kijelentések vértezetével felfegyver­kezve nyíltan harcba szállanunk azokkal, akik másként hirdetik az evangéliomot, mint ahogy Jézus és az apostolok azt hirdették? Avagy nyu­godtan és szó nélkül nézzük-e, hogy e sok­szor még csak nem is téves meggyőződésből, hanem a kegyesség köntösébe bujtatott ala­csony és nemtelen motívumokból támadó ha­mis próféták zavartalanul aláássák egyházunk és gyülekezeteink alapjait? Bízom én is Istennek az Ö országa felett őrködő gondviselésében, de csak úgy merek abban nyugodtan bízni, ha egy­házunk is megteszi az, Isten országa tisztaságá­nak az érdekében mindazt, amit tenni tud. A védekezés szempontjából szükségesnek tartanám azt is, hogy gyűjtse össze egyházunk hivatalosan mindazon sérelmeket, amelyeket lép­te n - nyom on elkövetnek a különböző szekták a törvényesen bevett vallásfelekezeteik ellen s kérje a kormányhatalomtól azoknak orvoslását, illetőleg lehetetlenné tevését olyan intézkedé­sek életbeléptetése által, amelyek a helyesen) értelmezett lelkiismereti és vallásszabadság sé­relme nélkül megakadályozzák a szektáriuso- kat abban, hogy a történeti egyházaiénak a nemzet megújhodása érdekében is kifejtendő végtelenül fontos munkáját hamis tanok alap­ján azok ellen intézett támadásokkal meg ne akasszák s ezen egyházaknak, intézményeiknek s vezéreiknek hitelét és tekintélyét büntetlenül ne rombolhassák. Eszközölje ki egyházunk az államhatalom­tól olyan törvényes intézkedések életbelépteté­sét, amelyek lehetetlenné teszik, hogy egyéni ízlés és önkény szerint elképzelt inspirációra és isteni elhivatottságra való hivatkozással, az írást, olvasást is gyakran igen gyengén biró fe­lelőtlen rajongók csaphassanak fel népünk s gyermekeink valláserköled tanítói gyanánt, akik sokszor idegen honosokból kerülnek ki s nem­zeti s állami szempontból is káros befolyást gyakorolnak népünkre. Nemcsak egyházi, hanem állami és nemzeti érdek is, hogy népünk meg- óvassék a+tól, hogy tudatlan, elcsavart fe:ü, min­denféle felhata1 mazás és felügyelet nélkül mű­ködő vándorapostotok valláserkölcsi befolyása alá kerüljön. Ha az állam kimondta azt, hogy asztalos, vagy »Schuster« csak az lehet, akinek ehhez szükséges ioarigazo’ványa van, ügy száz­szor inkább ki kell mondania azt, hogy polgá­rainak valláserkölcsi világnézetiét ki9lakitó taní­tását és nevelését csakis olyanok végezhessék, akik erre a törvényes rend által megkövetelt felhatalmazást nyertek s a törvényben előirt felelősséget Vállalták hivata’i esküjük letétele al­kalmával. Mert tehetetlen állapot az, hogy mig »Schuster«, vagy asztalos csak az lehet, aki meg­tanulta e mesterségeket s az előirt ipariga­zolvánnyal rendelkezik addig vallásos összejöve­teleket rendeznie, hivatásszerűen igét hirdetnie s embereket vallíáserkölcsi tanításban és neve­lésben részesítenie bárkinek szabad, aki a ra­jongástól egy kicsit meigkótyagoisodVa uj apos­tolnak képzeli magát. Úgy érzem, hogy ennek

Next

/
Thumbnails
Contents