Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-01-31 / 5. szám
34. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. bölcsészei, egyetemes keresztyén egyháztörténet, az ó- és ujtesíamentomi iratok tudományos magyarázata (exegesis). Mivel e szerint a beosztás szerint a legfontosabb rendszeres theol. stúdiumokra jóformán csak két semester jut, a végleges alapvizsgálati szabályzatot olyfor- mán kontempláltuk, hogy a vizsgálati tárgyak redukálásával a 4-ik semester végén két részletben tehető egy alapvizsgálatot tartunk, úgy, hogy ilyformán a négy utolsó semester a folytatólagos írásmagyarázati tudományok mellett, főleg a rendszeres és gyakorlati theol. stúdiumokra marad. Ami a colloqui um ok at illeti az ó- és ujtestameníomi nyelvészetet minden hallgatóra nézve egyaránt kötelezővé tettük. Ami főképpen a görög nyelvű tudást illeti, nagy nehézség elé állít bennünket az 1924. évi XI. t.-c., amelynek értelmében bármely tipusu középiskola érettségi bizonyítványa a tudományegyetem bármelyik fakultására való felvételre jogosít. Ebben a tekintetben átiratot intéztünk egyetemes egyházunk elnökségéhez, hogy felekezeti középiskoláink igazgatóit kérje fel, hogy a theol. pályára készülő ifjakat idejekorán figyelmeztessék a görög nyelv elsajátításának szükséges voltára. Különben maga a VKM ebben a kérdésben az egyetemeket javaslattételre hívta fel. A hiányzó ismeretek pótlása vagy teljesen magánszorgalom, vagy esetleg! magán a fakultáson berendezendő külön nyelvi kurzus utján válik majd lehetségessé. Eddig a tandíjkedvezményben és egyéb segélyekben való részesedésnél legalább összesen 12 órás főkollégiumokból, jeles, vagy legalább jó eredménnyel való colloquiumot szabtuk feltételül. A tanulmányi eredmény érdekében azonban a 12 órás colloqui umi kötelezettséget az összes hallgatókra szándékozunk kiterjeszteni. (Azóta meg is történt.) A VIII. semester, vagyis a tanulmányok végén eddig szokásos úgynevezett szakvizsgálatot, amely eddig az egyházi főhatóság hatáskörébe esett, két részletben tehető kötelező egyetemi szigorlattá szándékozunk átalakítani. A lelkészi vizsga ebben az esetben is teljesen az egyházi főhatóság hatáskörében maradna. A hátralékok és előfizetési dijak beküldését kéri a kiadóhivatal. Sajtókonferencia. Nagyon megörültem annak a gondolatnak, amelyet legközelebb e lap hasábjain Miskolc- nak jeles papja: Du szik Lajos testvérünk felvetett s amely egyházunknak tollforgató embereit egy olyan értekezletre szeretné összegyűjteni, amelyen a mi egyházi sajtónk ügyét beszélnék meg. Igazán időszerű gondolat, amely az érdeklődést a tegnagyobb mértékben megérdemli! Az én nézetem szerint egyházi sajtónk körül még mindég nagy határozatlanság, kapkodás s nem-tisztánlátás tapasztalható. Egyesek nagy álmokat álmodnak vele kapcsolatban, a melyeket mai viszonyaink között nem bírunk meg. Napi sajtóról álmodoznak, holott még heti sajtónk is nagyfokú vérszegénységben szenved. Mások tudományos folyóirat létesítését forszi- rozzák, holott még a köznapi élet kielégítésére szolgáló s mintegy a mindennapi kenyér szükségével biró egyszerűbb sajtótermékekre sincsen éléskamránk berendezve. S mennyi ellenmondás a közszellemben! Ha időnként egy-egy sajtóorgánumunk megroppan, nagy a jajgatás s szemrehányások özöne röpköd a levegőben; de ha nagy erőfeszitéssel sikerül aztán valahol egyet üzembe helyeznünk, nem törődnek vele s hagyják a szerkesztőt egymagában kínlódni, vagy jobb esetben még egyetkettőt versenytársként zúdítanak a nyakába, hogy egy helyett több koldus rázogassa az üres tarisznyát s várja a csendes kimúlást. Hát bizony ez egy cseppet sem okos s épületes dolog! Nekünk szét kell kergetnünk azt a ködöt, amely e felett a nagyfontosságu ügy felett borong s a tisztánlátást akadályozza. Mindenekelőtt tisztába kell jönnünk azzal, mit bírunk meg, s mit nem. Az én nézeteim szerint a mi mai megtört viszonyaink között egy jó egyházi, mondjuk igy: hivatalos jellegű lapot megbirunk; megbirunk egy jó népies jellegű családi lapot is, de kettőt vagy többet nem bírunk meg; olyaténképen értvén a dolgot, hogy ezek a lapok aztán tartalom, terjedelem és kiállítás dolgában a kellő szinvonalon álljanak. Külön evang. tudományos folyóiratról sem szabad álmodoznunk addig, amig mi, lelkészek, nem tudunk híveink kezébe még egy füzetkét, egy hitvédő vagy építő iratkát sem adni s kénytelenek vagyunk tehetetlenül nézni, hogy mások osztogassanak nekik ilyeneket, — persze nem a mi érdekünkben. Napi sajtóról meg épen nem szabad álmodoznunk, mert hiszen még heíi sajtónkat sem tudjuk alátámasztani olyaténképen, hogy az minden vihart kibírjon s tovább fejlődjék. Egyről azonban már ma sem szabad lemondanunk, arról t. i., hogy a napi sajtóban bizonyos mértékben helyet foglaljunk. Tudjuk ugyanis, hogy a nagyobb sajtóorgánumok legtöbbjénél van egy-egy olyan emberünk, akit
