Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-10-10 / 41. szám

1026 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 331. egyházi lapokból, miután Kuthy Dezső egye­temes főtitkár Németországban tartózkodott és csak most referálta, illetve nyújtotta át nekem a közben beérkezett ügyeket, csak most érte­sültem arról az örvendetes tényről, hogy Mél­tóságod óO-ik életévének és püspöki működése 1 S-ik esztendejének betöltése alkalmából benső­séges ünneplés tárgya volt a Kerületi közgyű­lésen. őszintén sajnálom, hogy erről nem volt előzetes tudomásom, amint Kapi püspök ur O- méltósága jubileumáról Mesterházy Ernő O- méltósága híradásából előre értesültem, mert különben kedves kötelességemnek ismertem volna a közgyűlésen résztvenni és ott juttatni kifejezésre az egyetemes egyház és a magam őszinte együttérzését és szívből fakadó áldás- kivánságait. Méltóztassék megengedni, hogy ez­úton teljesítsem ezt a kötelességet, amelyet nem a társadalmi szokás, hanem szivem őszinte indítása ir elő. Méltóságod úgy, mint egyház- kerületenek föpásztora, de úgy is. mint az egye­temes egyház egyházi elnöke, egyházunk kor­mányzásában őszintén nagyrabecsiilt elnöktár­sam, lelkének mélységes hitével és egvházpoliti- kájának bölcsességével, szivének szeretetével és lelkének harmóniára igyekvésével beleirta nevét nemcsak egyházkerülete, de egyetemes egyhá­zunk történetébe is. Ami engem különös hálára kötelez és amit hangsúlyozottan kiemelni szá­momra lelki szükséglet, az a megértés, meg­becsülés és mindig magasabb szempontok által megszabott irány, amely Méltóságodat az egye­temes egyházkormányzásban s a velem való harmonikus együttműködésben mindeddig vezé­relte. Amidőn Méltóságodat jubileuma alkalmá­ból üdvözölni szerencsém van, az Istent arra kérem, tartsa meg Méltóságodat erőinek tel­jességében még számos esztendőn át, Méltó­ságodat pedig, hogy szentelje erőinek legjavát továbbra is evangélikus egyházunk szent ügyé­nek s munkatársi bizalmát és támogatását ne vonja meg tólem a jövőben se. Fogadja Mél­tóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, amellyel maradtam készséges hive: báró Rad- vánsdcy Albert sk., egyetemes felügyelő.« — Vajha a jubiláló püspökök további működésé­ből és abból a harmóniából, amely köztük és az egyetemes felügyelő között fennáll, minél több áldás fakadna evangéliumi egyházunk szá­mára. Eucken Rudolf +• Folyó hó 15-én hunyt el Jénában korunk egyik legnagyobb idealista gon­dolkodója és a németek Kant, Sichte és Hegel után legismertebb nevű filozófusa, Eucken Ru­dolf, a jénai egyetem évtizedeken át egyik világraszóló ékessége. 1874—1922-ig volt neve­zett egyetem tanára. Az etikai ideálizmus ki­váló képviselője, aki Platon, Arisztotelész, A keresztyénség, Leibniz, Kant, Fichte és Hegel örökérvényű nagy gondolatait ritka átlátszóság­gal tudta rendszerbe foglalni és mai zord vilá­gunkba is átültetni. Legnagyobb, ma már 20 kiadást ért müvével, a »Nagy gondolkodók élet- fe!fogásá«-val 1908-ban megnyerte az irodalmi Nobel-dijat. A nevét méltán viselő szövetség kü­lön gyászjelentést adott ki és az október hó ele­jére tervezett évi nagygyűlést is, amelyen a fő- előadást ő tartotta volna, elhalasztotta. Meg­határozni az élet értelmét és célját, kibékíteni az embert önmagával és a világgal, kiragadni a materializmus, az inte’.lektualizmus és a többi sivár és vigasztalan »izmus« útvesztőiből, ezt a célt tűzte ki Eucken filozófiai kutátásaban és egy egész könyvtárt kitevő müveiben. Nagy súlyt helyezett a keresztyénségre, a Krisztus evangéliomában rejlő erők és elévülhetetlen ér­tékekre is, sőt a keresztyén vallásban még töb­bet is látott, mint amit a mai egyházak taníta­nak. Mélységesen hitt a keresztyénség diada­lában és Jézus evang. vallását fölébe emelte a mai pozitív kér. vallásfelekezeteknek. Eucken a szónak legnemesebb értelmében egyéni, sze­mélyes gondolkodó, de nem mint volt bázeli kollégája: Nietzsche-fé!e Übirmensch-fkét akart nevelni, hanem egymás jogait, hivatását, mél­tóságát kölcsönösen tisztelő, öntudatos emberi lényeket, akik az élet értelmét és célját Leib­niz szellemében, a folytonos tökéletesedésben látják. A háború alatt egyik előadásával öpes- ten is megfordult, egyik müve magyar fordí­tásban is megjelent és többünkkel élénk leve­lezésben és irodalmi összeköttetésben állott. El- hunytával, volt tanártársához: Hase egyház- történeti róhoz hasonlóan, egy rendkívül gazdag, munkás, áldásos és kedves élet zárult le, de akinek már e földi létében is megnyílt a hal­hatatlanság kapuja és megharcolt nemes har­cainál fogva eltétetett az igazság koronája. Ré­szünkről is áldassék boldogító és igen tanulsá­gos emlékezete! Sz. M. Felügyelőválasztás. Az abaujszántói evan­gélikus egyházközség szeptember hó 28-án tar­tott rendkívüli közgyűlésében dr. Rozmann De­zső helybeli földbirtokost választotta meg a már régebben üresedésben iévö felügyelői állásra. Az újonnan megválasztott felügyelő édesapja csaknem huszonöt évig viselte ezt a tisztséget ugyanabhan az egyházközségben, teljes buzga­lommal és odaadással s fiában azért is hü ve­zért kapott az egyházközség, mert már az el­múlt nehéz esztendők alatt is, mikor az egyház- község tornyot építtetett, derekasan kivette ré­szét úgy a szellemi, mint az. anyagi irányítás­ban is. A többi tisztviselői állásokat is ebben az évben töltötte be újonnan az egyházközség s ugyancsak ebben az évben újította meg pres­bitériumát is, akiknek ünnepélyes beiktatása még az ősz folyamán fog végbemenni Nemes Károly hegyaljai főesperes, egyházközségünk szülötte által.

Next

/
Thumbnails
Contents