Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-10-10 / 41. szám
1926. 325. EVANGÉLIKUSOK LAPJA nélkül. A budapesti iskolákon kívül, hol a zsidók 4—5-szörös dijat fizetnek, Aszódon, (g.) Szarvason van csak fokozat, a többi intézet egy dijat szed evang. szülök, katlioükusok és izraelitáktól. Nem tudjuk ennek esetleges helyi okát, de igy messziről rendkívül igazságtalannak tartjuk és antiszociálisnak is. Mert ha a másvallásuak többet fizetnének, kevesebbet kellene ev. gyermekeinkre kiróni, (pl. a Veres Pálné-intézet önmagát tartja fenn a tandijakból, mégis csak SO pengőt fizetnek jövőre az ev. növendékek,) az »egységes« Békéscsabán (fiúiskolában) pedig 100 pengő az évi tandíj. Ajánlatos lenne a tandíjak s tartásdijak megállapításakor egymás intézetei iránt érdeklődni, mert igy kisül, hogy az u. n. lukszus-leányintézet olcsóbb, mint a szükséges fiúiskola, ami legalább is különös. Ha ismertetésünk nem is iehetett teljes, eléggé élénken mutatja azt a munkát, mely egyházunk intézeteiben folyik. 3) Budapest. Dr. Böhm Dezső. Ének. Gályarab lelkész enilekUnnepére. Hordom a súlyos rabbiiincsct, Korbács vérzi a testemet, Adnának fényt és földi Kincset, Ha elhagynám a hitemet. Hitemben szilárdan megállók, Mesterem’ el nem árulom, Inkább szörnyű gályára szállók, S a nehéz evezőt huzom! Előttem a bánatnak útja, Rajta készséggel haladok, Az üröm kelynét kezed nyújtja, Legyen meg szent akaratod. Habár késik szabadulásom, , Uram, mindent bölcsen teszel, Te számon tartod könnyhullásom’, Rólam el nem feledkezel! Te támogass, hogy ne lankadjak, Bár tép a világ vad dühe, A kínok közt is hű maradjak Erősödjön hitem tüze. Tekintsek fel a magas égre, Ott megjutalmaz Jézusom, Szegény gálya rab emlékére Áldást hintenek egykoron! Szentantalfai Nagy Lajos. Megzenésítette s a dörgicsei gálya rab ünnepien énekli Ziermann Lajos kővágóörsi ev. tanító. Malomsoknak is átadhatjuk megzenésítve ! >) Szarvasi tanitónőképzőnk, soproni és miskolci tanítóképzőnktől nem kaptunk értesítőt. Két előbbi tudósit arról, hogy értesítőt nem adott ki. Mindenesetre kár ez, mert közvéleményünk tájékoztatása mindennél fontosabb befektetés. Kérelem a szarvasi Lutiier-árvaház érdekében. Megvan már 1921. óta, de ideiglenes kölcsön hely iséglven. Az árvaanya (tanitóözvegy) egy szolxíja, a gyen ne kék részére 2 hálószoba és egy konyha: ez az egész. Benne több év óta 40 4o árva szorong. Elgondolni is fizikai fájdalom, mi volna itt, ha súlyosabb járvány látogatna meg. Oly jóságos volt az Isten hozzánk, hogy 5 év óta mindössze egy enyhe lefolyású kanyarónk volt, az is nyáron, amikor a gyermekek - ,s-da széjjel volt, ki özvegy édesanyjánál, kt a tanyákon, gazdáinknál. A/ evangélionn elköteiezésen kívül két körülmény ösztönzött arra, hogy árváinknak uj otthont, megfelelő árvahá/at építsünk. Az egyik az a tapasztalat, hogy nagyon sok jót teszünk a közelmúlt lcgs/erencsétlenebbjeivei. Egyszerű berendezkedésünk mellett is sokakat, szegény özvegyeket, elhagyatott árvákat meghatóan kifejezett hálára köteleztünk és erős szálakkal fűztük őket egyházunkhoz. A másik, ami sarkalt, az a parancsoló követelmény, hogy egészségi és emberbaráti szempontból méltó elhelyezést, igazi Otthont teremtsünk a hozzánk menekülőknek. Ls ilyenek sokan voltas és vannak. Számuk, hárha távolodunk is a háború éveitől, nem fogy. Sűrűn zörgetnek mindenünnen hozzánk az Ur kicsinyei. Ez a meggyőződés erősített meg annyira, hogy ennek az évnek a tavaszán egy más célokat is szolgálandó nagyobb egyházi épületnek árva házi részét nyersen (ajtók, ablakok u. n. xpucolás« nélkül) tető alá hoztuk. Az építkezésre fordított száz és száz milliókon kívül többszázmillió még az a szükséglet, amelyik célunkhoz hozzásegíthet. És ehhez a folytatólagos feladathoz kértük a csonka ország gyülekezetének és egyházi vezetőinek segítségét. Kértünk segélyeket a gyülekezetektől és kértük, 10—20 sorsjegyünket helyezzék el híveik között a vezetők. Az a sajnálatos körülmény, hogy kérelmeink és árvaházi sorsjegyeink tömegesen érkeznek vissza azzal a nagyon fájó, rideg, stereotip megjegyzéssel: »Vissza, nem fogadja el« — és visszaözónlenek különösen az egyházaknak címzettek, arra késztet, hogy ezzel a kérelemmel kíséreljem meg megállítani ezt a esa I ódászuh atagot. Kérem azokat az egyházi elnökségeket, ahol csak a sorjegyeiket látták meg és az azokkal szemben érzett ellenszenvből minden iratunkat gyűlési tárgyalás nélkül, eleve visszakii'dték. legyenek oly jók, vegyék tárgyalás alá legalább abbeli kérelmünket, hogy az egyházközség szavazzon meg részünkre némi segélyt. Kérem azokat a testvéreket, ahol még nem döntöttek küldeményünk és kérelmünk sorsa felett, tegyék megkeresésünket tanácskozásuk asztalára abban a tudatban, hogy mi nem helyi gyülekezeti, hanem az egész evangélikus egyházat érdeklő, igazán közügyben fáradozunk.
