Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-26 / 39. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 307. kérte az ég áldását a sporttelepre. Ulái;a X. Y. rabbi beszélt.« (Amint halljuk, a református pap azért nem szerepelt, mert a zsidó rabbi vele szemben az elsőbbséget követelte, azzal az érdekes megokoa^sal, hogy »zsidók régebben vannak abban a városban, mint reformátusok«. Mintha bizony ezen a címen nem követelhetnék a maguk számára mindig bárkivel szemben az elsőbbségeit. (De ez már más lapra tartozik!) És azután következeit ugyanarról a »szónoki emelvényről a szónoklatok és üdvözlő beszédek« végnélküli hosszú sora. És mi mit csináljunk, milyen álláspontra helyezkedjünk? Me'gtagadjuk mi is közreműködésünket, mert közvetlen utánunk nemcsak a zsidó rabbi, hanem a »profán szónokok egész«6ora következik? Avagy , uram fia, ta!án mi is külön »szónoki emelvényt«, vagy éppenséggel oltárt: állíttassunk föl, amelvet »funkciónk végeztével rögtön lebontanak? Vagy belenyugodjunk a dolgok ilyetén »rendjébe ? Nem lehet erre a kérdésre helves feleletet adni, anélkül hogy’ rá ne mutatnánk arra a másik nehézségre, amely ilyen »hivatalos alkalmi is'ent sztektekné!« majd em minden esetben, még pedig a r. “kath. egyház magatartásától teljesen fiiggeipnü! is a saját magunk szempontfából is fennáll. Váltjuk meg e<ak egészen őszintén, hogv a legtöbb ilyen «megrendelt«, »hivatalos akalmi i ten ti sztélét evangélikus fejrészünket, teendőjük feladatuk elvégzése tekintetében bizonyos zavarba ejti, még ped»g minél komolyabban vesz k hivatá uknt és minél távolabb esik az »alkalom« a vallásos élet megnyilvánulásától, annál inkább A rom. kath. egvház ebben a tekintetben nem ion zavarba. Misét mond. Tábori mieét, csendes misét, zenés misét, rekviemet. Ahogyan kívánják, vagv ahogvan *ő maga helvesnelHaftia. De végeredményben egvre megy. Mise az mise. De ml mit csináljunk? A mi egyházunk cultusában nincsen olyan egyetemes, általános istentiszteleti formula, amelv minden a In lomra ill k És ilyent »csinálnunk« sem lehet. Arról lehet tehát csak szó. hogy’ amint a r. kath egyház ku’tusza a misében, a mi egyházunké az igehirdetésben kulminál az ennek megfelelően misét szolgáltat mi pedig hirdetjük az Isten igéiét, annak rendje és módía szerint. Egv k'vcPő, háTo- oorában is áldott egyházi férfiunk igv is cselekedett azt mondván, hogv ő az anostoli intelem értelmében: »hirdesd az igét alkalmas és alkalmatlan időben semmiféle kére’met btentisz- telet tartására, még ha »alkalmatlan időben«, vagv is a’kalomma! történik is. el nem utasít. És azután, amennyire lehet, igyekszik az illető alkalmat az evangéliom világításába helyezni, egyébként felhasznália az »alkalmat« hogv a ielenlévőknek igaz bünbánatot. töredclmet és Isten bűnbocsátó kegve'mét htfdesse a Krisztus érdeméért. Igaz, hogy az ő helvze+e anv- nyiban könnyebb volt mert a község amelyben működőit, jóformán tiszta evangélikus val- lásu, de ő alighanem más esetben is ezt az eljár ást követte volna, aminthogy ez is az egyedül helyes és konzekvens. De vájjon hogyan áll a dolog a praxisban? Hány esetben felel meg ilyen alkalmakkor az ünnepi beszéd igazán az igehirdetés követelményeinek és hány esetben különbözik a többi gyönge vagv »fényesen kivágott szónoklattól csak annyiban, hogy elmondójuk papi palástot ölt és beszédét bizonyos liturgikus kerettel (üdvözlet — Mi Atyánk — áldás) veszi körül, ami sokszor a beszéd tartalmához viszonyítva inkább bántó, mint épületes lehet. De tegyük fel, hogy az ünnepi beszéd az igehirdetés követelményeinek a fent felhozott példa értelmében megfelel Nem hiány- zik-e még ebben az esetben is többféle olyan momentum, ami pedig hozzátartozik ahhoz, hogv a szó igaz értelmében »istentisz- te|et«-ről beszélhessünk? Hol van nevezetesen és elsősorban a hivő gyülekezet révén létrejövő istentiszteleti közösség? A r. kath. pap — tudvalevőleg — mondhat misét és ez ex opere operato hatékony, ha egyetlen lélek sincs is jelen. A celebrans és ministráns elvégzik a maguk dolgát hívők nélkül is és a mise ezáltal a maga lényegében nem szenved csorbulást. Vagyis a közösségi momentuma a r. kath. cultus czempontiabo! nem lényeges. A mienkébö! ellenben nagvonis az, annyira az, bogv — ha csak az ige hirdetése nem tisztára kériigma*. vagvis nem keresztyéneknek (po- gánvoknak vagv zsidóknak) czóló s azok megtérítését cé’zó missziói beszéd, amelv esetben a hitbe’i közösség fe! «=em tételezhető s igv az igehirdetés nem bir a cuIbis-cselekvénv jellegével — egyenesen elengedhetetlen. De uiból kérdem: ho* van a legtöbb jhen »‘klómmal a gyülekezet, #int istentiszteleti közösség? Azt a sokezer főnvi tömeget szétszórtan ift-ott »tarkító' száz és egvnéhánv fönn »hívőt« fegvház- ta^ot) forro-a* annak Iehef t kinteni? Ha még ezeket valahogyan »tömöríteni lehetne! De ho? és hágván lehetséges ez? Hol marad az isten- tiszteleti közösségnek legorimMivebb m^nvi’at- kozása: a kö zö s g v ü ! ek e z e t i c n ek? (»Alkalmi« énekről nem is szótok mert hol i<= vennénk ilyeneket? Fz volna mé^ a legkisebb baj. Még ami van is sok.) Mi történik tehát? Mig a róm kath. misét ilven alWommal sok gonddal előkészített, esetleg s még a kívül állókra nézve is épületes zenés és énekbetétek gazda- gitiák. az evang. »istenticzte’et« a legradikálisabb liturgikus purizmust is tufszárnva’óan. teljesen »ohne Sang und Klang« inegv végbe, miértis a praktikus eredmény *ok ecetben az is lehet, hogv a két egvmás mel’é állított »istentisztelet« esetleg még a sa’át hív ink részéről is kihivia az összehasonlítást és pedig nem is a mi javunkra. Az ilven »istentiszteletekkel« látszólag megmentjük uovan egvházunk »presztízs«-ét s a jogi természetű »paritás«
