Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-19 / 38. szám
ül inyi-ut I. *cik. nivatal Budapest 6. szeptember 19. 38. szám. irfcesztlsig : t t 3 E N Y (Mosin a.) Adóhivatal: GTÖR. tv. konveet-épület. Kisdia: I LUTHER^SZÖVÉTSÉG, istatakarékpénztári csekkszámla: 1290. Alapította : DR. RflPPUY SlNDOR püspök. Si«rk«*zlémér( telelőt NÉMETH KÁROLY esperes. Megjelenik hetenként egvszer. vasárnap. EJötlzatési ár: Egész évre 80, félévre 40 negyedévre 20. egyes szám 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. A belső ember. „A mi Urunk Jézus Krisztus nak Atyja adja meg néktek az ö dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ö Lelke által a belső emberben.“ Ef. 3, lö. A civilizáció fejlődése harc és vajúdás. Az mber emelkedéséne v utján akadályok tornyosultak, veszedelmek ólálkodnak. Korunk harcainak ;ét ellentábora a kapitalizmus egyfelől, a bol- evizmus másfelől. Ez a helyzetnek meztelen :épe s akik joggal vagy jogtalanul a népek /ezéreinek tartják magukat, intuitive, vagy ta- aasztajataik és tanulmányaik alapján megneszel- :ék ezt a késhegyig menő harcot s igyekeztek mindegük táborban ehhez képest irányitani i mozdulatokat. A társadalmi vezetők azonban többnyire rövidlátóknak bizonyulnak azért, mert csak a láthatókra néznek, csak a külsőségekre figyelnek. Kapitalizmusban és bolsevizmusban csupán gazdasági rendszereket látnak. Töke, munka, bér, haszon; munkaadó és munkás; termelés és fogyasztás; kereslet és kínálat. Ilyen pontok körül forog észjárásuk. A társadalom a különböző usz ályoknak többé-kevésbbé hármon kus együtt élése; az állam a társadalmi rendet biztositó törvényeknek legfőbb őre és végrehajtója. Eszmény: a személy és vagyonbiztonság. Mindez nem igen egyezik meg Jézus tanításával. Az evangéliumok szerint mindez másodrendű dolog. Elsőrendű dolog a lélek. Az evan- géliomoknak futólagos átolvasása is bárkit meggyőzhet arról, hogy Jézus tanításának centrumában az államnak, törvénynek, vagyonnak, szóval mindannak, amit az u. n. földi életre tartozónak szoktunk mondani, nem jut hely. A centrális tanítás Istenről, Isten országáról és az ember leikéről beszél. Tehát lelkiekről. És amikor azt mondja, hogy Isten országa miberuiünk, emberekben van s hogy Istent a tiszta szivüek látják meg, akkor nyilván arra tanít, hogy az evangcliomi tanítás földi képviselője és hordozója az ember, mint láthatatlan, mint belső ember. Az emberi társadalom fenntartó erőit a római birodalom nagyszerű szervezettségének korában nem az intézményekben, nem az állami törvényekben, nem a tökében, nem is a munkában, hanem a belső, a láthatatlan emberben jelöli meg. S az emberiségnek nem hivatásos, hanem elhivatott és elválasztott vezetői minden korszakban, a mienkben is, tudják, hirdetik, hogy a belső ember erején fordul meg a világ sorja. A civilizáció veszedelme nem a folyton megújuló harc. Ez állandó kísérője'a művelődési processzusnak. A veszedelem a belső ember gyengülése. A nagy civilizációk összeroppanását a belső ember elpudvásodása előzte meg. A csigának még megvolt a héja, a váza, de maga a csiga már elrothadt. S akik a nyugati, vagy mondjuk európai civilizációnak bukását huhogják, azok az ezen civilizációt láthatatlan Atlaszként hordozó belső embernek enerváltságá- ból következtethetnek erre a bukásra. Mostanában ünnepeltük Mohácsot. Párhuzamot vontunk Mohács és Trianon, a Mohács utáni Magyarország és trianoni Magyarország között. Minden ilyen párhuzam végzetesen sántít, ha kifelejtjük a belső,'a láthatatlan embert, mint történelemcsináló erőt. És ebből a szemszögből nézve, Mohács és Trianon között nincs párhuzam. Akkor a belső ember, vagyis a keresztyén ember, erős volt. A török győzött, a Habsburg dinasztia győzött, a kapitalizmus győzött (parasztlázadás). Miért? Mert a belső ember a reformációban hatalmasan megerősödött. Európának a reformációban való újjászületése s a Mohács utáni Magyarországnak a reformációhoz való csatlakozása az országot és nemzetet olyan életerőkkel ruházta fel, amelyek a megcsonkított fában is fenntartották a nedvkeringést és lehetővé tették, hogy kihajtson és gyümölcsöt teremjen.
