Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-09-05 / 36. szám
1926. EVANOÉLIKUSOK LAPJA 287. és felemelő, mint gyülekeznek vasárnaponként d. e. 10 órakor a hévízi fürdózók a nagy és szép gyógy terem ben, melyet a fürdő igazgatósága enged át készséggel az istentiszteletekre. Találkoznak itt, úgy a budapesti, mint tolnai és nagyalfökli gyülekezeteink evangélikusai, akik boldogok, hogy ha templomaiktól távol is, de együtt énekelhetik: Mint a szép hives patakra... A hévízi istentiszteletek bizonyosan erősítik az evangélikus öntudatot és az ország különböző részeiben lakó ev. testvérek összetartozandósá- gának érzését. — Augusztus hó 20-án I. István király ünnepén vallásos-hazafias ünnepélyt is tartott a keszthelyi gyülekezet Hévizén. Amikor is a Szózat eléneklése után Reichert Gyula ny. lelkész mondott buzgóságos imát. Az ünnepi beszédet Menyhár István h. lelkész tartotta. Nagy Lajos esperes saját költeményeiből adott dó szebbnél-szebbeket, amelyek közül különösen a/ István-kirájy napjára irt alkalmi költeménye és a Karaffa c. balladaszerü műve váltott ki nagy hatást. Vitéz Péczely Béláné nemzetes asszony régi magyar dalokat adott elő. Menyhár István alkalmi imája után a Himnusz eléneklésévd ért véget a szép ünnepély. Az offertorium a keszthelyi ev. nők oltár-alapját gyarapította. Vajha a testi meggyógyulással együtt, a lélek legfőbb orvosának, jézusnak igéivel szivükben térnének vissza otthonukba a hévízi kies és gyönyörűséges vizek mellől ev. testvéreink. A dunántúli egyházkerület pénztárainak 1925. évi forgalmáról szóló kimutatásból kitűnik, hogy az egyházközségek által befizetett járulékok, eltekintve a püspöki tiszteletdijtól és a nyugdíjasok segélyezésére kivetett ouzajánilék- tól, 320,559.703 koronát tesznek ki. Énből az összegből jutott (kerék összegekben) a soproni reálgimnáziumnak 72 millió, a soproni képez- dének 66 millió, a főiskolai nyugdíj pénztárnak 10 millió; ezen a három címen összesen 149 millió; ellenben a közigazgatási pénztárnak csak 97 millió. Az egyházkerületi államsegélyből kapott a soproni reálgimnázium 90 millió^ a soproni képezde 55 milliót, a kőszegi leányközépiskola 28 milliót, a három intézet összesen 173 milliót; a közigazgatási pénztár pedig 81 milliót. A fenntartási nyugdijjárulék a soproni reál- gimnáziumnál másfél évre 112 millió, a soproni tanítóképzőnél 60 millió, a kőszegi leánygimnáziumnál 110 millió, összesen 282 millió, ezzel szemben a kilenc egyházmegye illetménye es- peresi tiszteletdijak es egyházmegyei dologi segélyek címén 68 millió. A soproni reálgimnáziumi tanárok lakáspénze másfélszeresére rúg annak az összegnek, amit az egyházmegyék illetményként kapnak. — A kultuszkormány megdöbbentő céltudatossággal dolgozik azon, hogy az evangélikus egyháznak iskolák fenntartását lehetetlenné tegye s az egész közoktatásügyet államosítva, kiszolgáltassa az állami és nemzeti cégér alatt űzött papizmusnák és ki erikái izmusa nik. Az egyházkerületnek közel másfélmillió koronája fekszik közérték-papirókban. Ezeknek jövedelme az állam ióvoltaból nulla. A favorizált róm. kath. egyház vallás- és tanulmányi alapja s egyéb vagyona óriási földbirtokokból áll, azoknak jövedelme nem szenvedhet csorbát. A kormány szentesített törvényeket szegre akaszt az ország nyomorúságára való hivatkozással és ugyanakkor az aranynak és ékszereknek káprázatos pompájában ünnepli meg a nemzetinek deklarált római katholikus ünnepeket. A dunántúli egyházkerület pénztárainak kimutatásából is látszik, hogy áz iskolafenntartással járó terhek megbénítják az egyház egyéb szerveit. A kurzus nem veszi el iskoláinkat, csupán lehetetlenné teszi számunkra fenntartásukat. Opportunizmus, vagy félelem mondathatják csak egyesekkel azt, hogy kulturliarc fenyeget. A kultúrharc állami védelem alatt a róm. katholiciz- mus részéről már megindult. Diadalokat arát. A papizmus fénykorát eii. Evangélikus egyházunk azonban szerencsétlen darabokra-tagoltságában, szegénységében, tehetetlenül ki van szolgáltatva terheinket fokozó miniszteri rendeletiknek. Mikor lép fel egyetemes egyházunk, mint egyetemes egyház, követelve a kormánytól a tör- vényt, a jogot és az igazságot? Az Országos Református Lelkészegyesület hajdúböszörményi kongresszusának augusztus 30-iki közgyűlésén Balthazár Dezső püspök, az egyesület elnöke nagyszabású, feltűnést keltő beszédet tartott. Kívánja az 1848: XX. t.-c.-ben foglalt viszonosságnak és egyenlőségnek megvalósítását. »Családos lelkészeink a létminimum hiányának nyomorúságos és szégyenletes állapotában képezik a fordított típusát annak, aminek egyenes típusa a fejedelmi államvagyonok családtalan dús élvezői. Református katonáinkat vallásukkal ellenkező szertartásra kötelezik... Hol van a keresztény szeretetnek, türelemnek csak halvány vonása is a római katholikus püspöki kar legutóbbi állásfoglalásában, amdy- lyel tiltakozván a zászlók és jelvények együttes megáldása ellen, a keresztény szolidaritás utolsó szálát is elszakította a keresztény egyházak között... Ha a kultuszkormány aggályosnak látja azt, hogv az ORLE a maga panaszait fiúi bizalommal közvetlenül terjessze eléje, vagyis ha szavunkat nem hajlandó meghallgatni közvetlenül', módunkban van a presbitérmmok és gyülekezetek százain keresztül azok bevonásával és felvilágosításával indítani hivatalos útra a sérelmeket.« • > Szerkesztői üzenetek. Z. L. Békéscsaba. 1925 dec. 31-ig van kifizetve. — L. Z. Kisterenye. 1925 jun. 1-től jár a lap, fizetett a múlt évben 40, a folyó évben 40 ezer koronát. — Sz. G. Makó. Lejárt jun. 30. — K. L Dabrony. F. évi márc. 31-ig rendben van. — M. B. Budapest. Ha a hátralékok befolynának, felállíthatnánk az Evangélikusok Lapja saját nyomdáját minden külső segítség nélkül. Felelős kiadó: PÁLMAI LAJOS.
