Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-18 / 29. szám

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1926.

226.

beálljon. De azt kérdi a tanítványoktól: hány kenyeretek van nektek? Sopánkodás helyett feleljetek arra: odaadtátok^ már ti, amitek van?

Vájjon mi történnék, ha a panaszkodó egyháztagok a maguk részéről megtennék azt, ami módjukban van? Teszem fel, ha egy gyülekezet tagjai elhatároznák, hogy minden vasárnap elmennek a templomi istentiszteletre? Elhatároznák, hogy minden alkalommal élnek az Úrvacsorával? A hét kenyér közül, amelyeket Jézus kér, ez még csak kettő volna. S csak annyit jelentene, hogy névleges gyülekezeti tagjaink kötelezettségeik egíy részének tesznek eleget. Mégis azt hiszem, hogy az az uj akarat irány, amely ebben az elhatározásukban kifejezésre jutna, annak a gyülekezetnek egész életét és berendezkedését revolucionálná. Uj lélek 'költöznék a gyülekezetbe, a gyülekezet papjába, tanítójába, templomába, iskolájába.

»Hány kenyeretek van?«

»Hét!«

»Hozzátok ide!«

Széchenyi és a nádorasszony.

Részlet „Széchenyi vallásos lelkülete“ cimü

tanulmányból. (Folytatás 2)

A gróf ur által megjelöltén csak egy helyet talált benne, de dicséretére legyen mondva, hogy ez egyike a legszebbeknek. Teleki grófné a nádorasszony levelét Széchenyivel is közölte s ez még ezen a napon irta mqg mentegetődző válaszát: ő a kis francia bibliát apró nyomása miatt csak utazásai közben szokta használni, de otthon rendesen a frankfurti legnagyobb kiadást olvassa. Ami neki a könyveikben megtetszik, azt apró jelekkel szokta megjelölni sí ilyen több is van akis bibliában. Annyiszor volt ez már kezében, hogy el sem tudja képzelni, hogy felvágatlan lap lehetne benne. De lehetséges, hogy több lap összetapadt, mert hol mindenütt nem volt az már vele! A legnagyobb hódolattal ebben a levélben mondja a nádornéról: »eine der aima- blesteni, liebsten und geistreichsten Frauen, die ich je begegnete.« x)

Naplójából tudjuk azután, hogy ezek a nádorné által Széchenyi számára megjelölt bibliai helyek a következők voltak: Máté 22. r. 4. verse: »Mondjátok meg... mindenek készek, jertek el a lakodalomba.« És ugyanebben a részben a 19—22. vers: »Mutassatok nekem egy adópénzt... Kié ez a kép és a felibe való'irás? ...Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak és ami Istené, Istennek.« Továbbá I. Tim. 2. r. 1—3 v. »Legyenek könyörgések a királyokért... mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk

x) Majláth, Széch. lev. I. 137.

előtt«. S ugyanitt I. Tim. 3. r. 1. v. »Ha valaki püspökséget (vezető hivatalt) kíván, jó munkát kíván. 2) Különösen az uralkodó család iránt való hűségre akarta a nádorné ezekkel Széchenyit emlékeztetni, mert Metternich és többen is az udvarban minden alapos ok nélkül is bizalmatlansággal voltak iránta; féltek, hogy Széchenyi is átpártol a szélső ellenzékhez.

1830. febr. 10-én személyesen adta át Széchenyi Mária Dorottyának a »Hitel« cimü munkáját. »Leültetett — Írja naplójában — nem volt más jelen, mint Festetich Mina (gróf Festetich Albertné, szül. gróf Sándor Wilhelmina, a nádorné palotahölgye). Átnyújtottam könyvemet. Előtte írtam reá kívánságára: Magyar honunk főherceg asszonyának. Légy védje a hazához hívnek. Legmélyebb tisztelettel Gr. Sz. I.« S ehhez még megjegyzi: »Nyíltan kimondottam a szót. Sok észt tapasztaltam. Szívesen megengedte, hogy ajándékba adhassam neki a Soldat laboureurt.« 1830-ban külföldön járva, a würt- tembergi királynétól három levelet hozott Széchenyi a nádoréknak, a következő évben pedig a württembergl király is Budára irt levelében üdvözölte őt. 3) 1835. szept. 2-án egy hosszabb hódoló levélben merészeli megküldeni a nádornénak legújabb arcképét, mely őt nem a felhőkbe helyezve gkmfikálja, mint ahogyan ez akarata ellenére a Tomola pesti műkereskedő által kiadott képen történt — »mert hiszen ő alázattal és arcának verejtékében, Isten kikutat- hatatlan végzései előtt meghódolva szívja magába a pesti vastag port és nem lakozik a felhőkben.« Az uj kép pedig helyesen, mint vízben úszót és kövekkel megdobiáltat illusztrálja őt. Ebben is vallomást tesz, hogy a nádorasszonynak minden nemes és nagyszerű iránt fogékony magas szelleme volt mindig! az ő ősizinte rokonérzésének tárgya s bár e világiban alacsonyan áll is, de lelke azért mégis arra bátorkodott, hogy ő fensége gondolatainak és nézeteinek ama magasabb lendületével gyakrabban is találkozhassál 4)

Mária Dorottya 1842. márc. 22-én udvarhölgye, Forray Andrásné Brunswick Julia grófnő által hivatta magához Széchenyit és egy bibliával ajándékozta meg, melyet sajátkezű jegyzeteivel látott el. Széchenyi négyes fogattal hajtatott fel a várba, hogy a becses könyvet átvegye. Valószínű, hogy Luther német fordítása volt ez, mert a nádorné ezt szokta olvasni s ebbe tett jegyzeteket. És Széchenyi leveleiben Í9 van nyoma annak, hogy Luther bibliaforditá- sát ismerte. ‘Döblingből már mint lelki beteg 1851. márc. 14. Írja titkárának, Tasner Antalnak: »Lesen Sie die heilige Schrift von Luther übersetzt mit Aufmerksamkeit und sie werden mich und die Jahre von 1825 bis jetst genau darin finden. Es ist schauderhaft.« Ha nem ismerte

2) Zichy, Széch. nap. 205. és 610. 1.

3) Zichy,- Széch, napi. 209. I. 247., 293.

4) Majláth, Széch. lev. II. 98.