Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-07-11 / 28. szám

220. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. Borhidai Miklós. Magasztosan szép ünnep keretében leplezte le a soproni alsó ev. egyházmegye junius 29-én Borhidai Miklós volt szentandrási gályarab-lel- kész emléktábláját Rábaszentandráson. E napra még az ég1 is megváltoztatta komor arculatát s már kora reggel ragyogó napsugár üdvözölte az ünnepre sietőkei s köszöntötte a közel és tá­volról össze se reglett híveket. Az ünnepély, mely a templom előtti téren folyt le, Glatz Lajos rábaszentandrási kántorta- nitó szakavatott vezetése mellett az ez alkalomra összeállított énekkar által precízen előadott re­mek szép karénekkel vette kezdetét. Majd az emelvényre lépett Kapi Béla, a dunántúli egy­házkerület fáradhatatlan püspöke, ki egyházláto­gatás közben is szakított időt, hogy a kegyele- tes ünnepélyen megjelenhessen és leilkekbe mar­koló, szivet, lelket elragadó beszédben rajzolta meg a hallgatóság előtt Borhidai Miklós és gá­lya rabtársai alakját, kik boldogok voltak, miikor hitükért, egyházukért, hazájukéit szenveditek, mert a szenvedés legmagasabb fokon boldog­ság. A főpásztor imája s az emléktábla leleple­zése után még egyszer gyönyörködtette az ének­kar a hívek seregét, majd dr. Mihályi Kálmán, a rábaszentandrási gyülekezet felügyelője vette át lelkes szavak kíséretében az emléktáblát, fo­gadalmat téve, hogly a rábaszentandrási gyüleke­zet múltjához, dicső hithőséhez a jövőben is méltó fog maradni. Az ünnepély a Himnusz-szál végződött. Az ünnepély után a hívek serege a tem­plomba vonult istentiszteletre, hol dr. Kovács Sándor soproni egyetemi theol. tanár Mt. 823—2i alapján tartott tartalmas, szép szónokla­tot, a templomból kümnrekedtek részére pedig Puskás Jenő befedi ev. lekész tartott istentiszte­letet Jel. 2*0 alapján, megemlékezvén dicső hit­hőseinkről. Az istentiszteletek végeztével offer­torium tartatott az emléktábla javára. A soproni Mechle-cég által készített díszes emléktábla a templom bejárata fölé van helyezve, rajta a következő felírással: Borhidai Miklós szentandrási ev. lelkész meghalt Nápolyban 16.75. aug. havában. »Kinek nevét kemény kőbe vésték itten Isten szolgája volt, nagy, erős a hitben, Szenvedett hitéért gyötre’mes rabságot, De halálig hiven rendületlen állott. Földi porsátora roskadott csak össze, Lelke példát adva él köztünk örökre!« Mt. 1028 E találó verssorokat Lampérth Géza irta ez alkalomra. Vajha e kegyeletes szép ünnep hatása a je­lenvoltak lelkében maradandó lenne s gályarab­jaink lelke példát adva örökkön-örökké élne kö­zöttünk! Puskás Jenő. Könyvismertetés. Viktor Gabriella dr. ifjúsági regénye. A magyar szellem az őskeresztyénség szellemével csak a XVI—XVII. században; jutott érintke­zésbe. A boldog találkozásból fakadt hajnal üde- séigét és erőteljességiét máig sem élte át a ma­gyarság elég mély lélekzettel. Pedig minden valóban nagy esemény az emberiség életfolyásá- ban kétszer is végbe szokott menni, egyszer az érzéki, másodszor a szellemi valóság szférájá­ban. A magyar reformáció ideális általélésével különben még el nem késtünk; 400—300 év nem nagy idő Annak a dolgaiban, kinél ezer esz­tendő annyi, mint a tegnapi nap. Talán a leg­jobbkor érkezett »A pataki vár gyöngye« c. re­gény. A műben Lorántfy Mihály főúri és Szán- tay Pál papi családjának az életfonalai fonód­nak össze, hogy közbefqglalják a főmotivumot, az eszményi Lorántfy Zsuzsánna fejlődését kis­ded korától kezdve Rákóczi Györggyel kötött valóban isten rendelte házasságáig. A széles alap, melyen a képek játszódnak, természetesen tör­ténelmi terület. A nagy történelmi események azonban nem mint ilyenek vonulnak el az olvasó előtt, hanem a szereplő családok és a főalak sze­mélyes élményeként. Az egri ostromot a rokka mellett a saját dédanyjától, Dobó Annától tudja meg Zsuzsanna, tehát látja a kezeket, melyek a szurkot öntötték. Bocskai a hadjárat téli szünete alatt betér Lorántfiékhez és Zsuzsánna láthatta, mikor Mária hugocskája a nagy vezér bácsi sza- kállát meghuzogatta. — A mű felől valószínűleg sokan úgy fognak nyilatkozni, hogy mesterpélda az egyháztörténet nevelő erőinek a kiaknázására, mert azok az évtizedek, melyeket ez a rriű plasz­tikusan kiábrázol, kétségtelenül élménnyé lesz­nek az olvasóban és szemlélőben. De a hit leg­nehezebb problémáit is művészi pedagógia szi­várogtatja át az olvasó leikébe. Szabó István káplán megdöbbentő lelki halála, Zsuzsánna többnapos urvacsorai élménye és választása a széles ut és a szoros kapu közt, ugyancsak Zsu­zsánna imádkozásának kézzelfogható gyümöl­csei, anyjának, Borbála asszonynak Istenben való megnyugovása stb., mind olyan tartalmai a regénynek, melyektől a fejbe beleiskolíázott és száradásnak indult »káté fogalmak« zöld virul ás­nak indulnak. A műnek összes értékei röviden össze nem foglalhatók; az bizonyos, hogy Krisz­tus erői rezegnek benne. N. G. Hastings: A mintakép. For d i tóttá: I n­ez e Gábor. A pedagógiának azt a törekvését, hogy a növendéket teljes egészében vegye ke­zelésbe, tehát lelkének és testének minden ere­jét mozgásba hozza, a vallásos nevelés sem mel­lőzheti. Hastings 50 gyermekprédikációjában erővonalakat bocsát a gyermek leikébe egyfelől magából a gyermekből, annak úgyszólván min­den porcikájából, másfelől az ószövetség első könyveiből. A két ellenkező sarokról eredő vona­lak révén úgy akar a gyermek lelkében szellemi

Next

/
Thumbnails
Contents