Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-07-04 / 27. szám
XH évfolyam. /• r uoapc^r/ 27. szám. EVANGÉLIKUSOK LAP» Szerkesztéséi: L t B É K T (Mason m.) Kiadúhiratal: GYÚR. ev. konvent-epiüet. Ilarfla: I LUTHER - SZÖVETSÉG. Postatakarékpénztár! csekkszámla: 1290. «lapította: DR. RIFTIY SáRDOR püspök. SttrlituWiirl Icltlii NÉMETH KÁROLY •sp' reá. Meoielenik hetenként egyszer, vasárnap. Előfizetési ér: Egész évre 80. félévre 40 aaiveéévro 20. enes szám 2 ezer I. Hirdetési árak mepegvezés szerint. Vetés és aratás. „Ha a földbe esett gabonama^ el nem hal. csak egy maga marad ; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.“ Ján. 12. 24. Jézus arra tanít, hogy az élet olyan, mint a gabonamag. Ha a magot beskatulyáz/uk nem sarjad belőle növény. Ha eltemetjük a földbe, ott kibontakozik ereje. így vagyunk a/ életünkkel is. Gyatra és önző zárkózottságban déde'gethet- jük és akkor gazdagsága soha nem nyilvánul meg. Másfelől odaáldozhatjuk életünket s akkor olyan lesz dicsőségének gazdagsága, mint a nyári szellőben hullámzó aranyszínű gabonatábla. Az Isten Igéje sokféle formában állítja eli- bénk, hogy egyéniségünket el kell temetnünk Isten megtermékenyítő életébe. Ott van például a Miatyánk. Mindegyik gigantikus mondatát ki lehetne fejezni azzal a hasonlattal, hogy a magot a földbe kell temetni. Az énnek el kell merülnie az Isten életében. Vegyük néhányát sorra. »Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.« íme, a mag keresi a földet, amely neki megfelel, amelyben gyümölcsöt teremhet. Az atyánál a mennyekben. A lélek vágyódik a forrás után. amelyből élete zuhog. »Szenteltessék meg a Te neved.« íme, a lélek megalázkodva elveszti önmagát az Isten szentségének imádatában. »Jöjjön el a Te országod.« A lélek megfeledkezik a maga törpe birodalmáról, mert mennyei látomások végtelenségei tárulnak fel előtte. »Legyen meg a Te akaratod.« A lélek akarata belehalódik az Istennek akaratába. Ha Jézus közvetlen tanításaitól Pál apostolhoz fordulunk, megint csak azt tapasztaljuk, hogy ö is százféle formában fejezi ki az Urba való beletemetkezést. Hányszor előfordul nála az a kifejezés »a Krisztusban!« És mit akar ezzel mondani? Temetkezzünk bele az Urba, hogy kegyelmi ajándékokkal megrakodva, szellemi erőkkel felruházva jöhessen elő az uj ember. Mit mond Luther a Kiskátéban? A vízzel való keresztelés azt jelenti, hogy az ó-ember mi bennünk naponkénti bünbánat és töredelmes- ség által megfojtassék, hogy meghaljon minden bűnnek és gonosz kívánságnak s viszont naponta uj ember jöjjön elő és támadjon fel, aki igazságban és tisztaságban éljen Isten előtt mindörökké.« Lássuk a legújabb időkből Sántha Károly egy énekét: ' Isten lelke, áldott Lélek, Lelkem mélységéből kérlek: Láss meg szomorú ügyemben; Formálj uj emberré engem! Édes Jézus, téged kérlek: Te bennem, én benned éljek! Így föllelem egykor nálad Fonnyadatlan koronámat! Azt hiszem tehát joggal mondhatjuk, hogy Megváltónk és apostolaink tanításaiban, a hitvál- lási iratokban, énekeinkben mindenütt megtaláljuk ezt a gondolatot, hogy az emberi szív és lélek az Istenbe* való temetkezésből várja életét. Az emberi gabonamag az isteni szántóföldbe esik; azután a feltámadás, az erőnek és szépségnek meghatványozódása, az aranyos aratás. Azonban az az élet, amely Istennek szivébe és akaratáha van eltemetve. Ahol ez a kettő elkülönül, ahol azt vallja valaki, hogy élete el van temetve Istenben és mégis fagyos közönyt tapasztalunk az emberek iránt, ott az az előbbi _ eltemetkezés csak illúzió, s a látszóla^^n most lélek gőgös felfuvalkodottságga! keresi -vm misz- gyarapodását. Istennek életadó közösségna erő- metkezni annyi, mint az emberek életerőse? keré- munkálni. »Szeresd Uradat Istenedet és fe|^esen' tódat, mint magadat.« Ez a két aktus Uig*} késére nak a lelki folyamatnak két mozzanata. A genciát namag, ha elhal, sok gyümölcsöt terem; az;tó is tás kettős: gazdagabb lesz a lélek szellemi ékolaés gazdagodik az emberiség élete. Mikor Péter, a galilei halász, azzal a vall beli ,t is
