Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-20 / 25. szám
198. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. nál minél előbb előj egyeztessék, illetőleg beírassák. Az iskolai felvételhez az iskolai bizonyitvány, születési bizonyítvány és oltási hi- zonyitvány szükséges. A Szeretetház internátusálba leendő felvétel végett minél előbb, de legkésőbb julius 15-ig kell jelentkezni. A felvételről augusztus 10-ig értesítést küldünk. A győri ev. Szeretetház igazgatósága. Válasz. Az Evangélikusok Lapja junius 6-iki számának a bányakerület »Jöjjetek én hozzám« cimü szórványgondozó lapjával foglalkozó cikkét nem hagyhatjuk válasz nélkül. Már csak azért sem, merta cikk olyan türelmetlen, szeretetlen hangot üt meg1, amely nem lehet javára az evangélikus sajtónak. A cikk maga egy hevenyészett Írás benyomását teszi. Érvelése — mint az alábbiakból ki fog világiam — a tájékozatlanság kártyavára. Szinte magától omlik össze az a vádja, hogy a »Jöjjetek én hozzám« olvasóit valahogy becsapta, mert teljes évfolyam helyett csak csonka évfolyamot adott. Ezzel szemben az az igazság, hogy lapunk megindulása előtt körlevél tájékoztatta a lelkészi és tanítói hivatalokat s viszont a szószék és katedra a híveket, hogy olyan lapot adunk népünk kezébe, mely a nyári dologidő alatt szünetelni fog!- A szerkesztő tehát nem ké- nye-kedve szerint járt el, hanem egy előre megállapított programúihoz tartotta magát, midőn a lap szünetelését bejelentette. De megdől a cikknek az a vádja is, mely szerint lapunk szünetelése »pláne ismételten fordult« volna elő. Bocsánat, tévedés! A »Jöjjetek ón hozzám« mint adventkor megindult lap most szünetel először! A bevezetés után a cikkíró hirtelen kanyarodással a Harangszóhoz jut el, melynek érdeké-f ben irta tulajdonképen — a mint magja is bevallja — harcias cikkét, hangsúlyozottan kiemelve, miszerint nincs értelme, hogy akár az egyetemes egyház, akár egy egyházkerület a Harangszó mellé más néplapot állítson. Erre válaszul csak ennyit: A bányakerület nem azért indította meg szórványgondozó lapját, mintha eddigi sajtószerveink buzgó munkásságával szemben érzéketlen lett volna!, hanem azért, mert meggyőződése szerint a szórványt csak szórványlappal szolgálhatjuk igazán. Szórványlappal, melynek a diaszpóra-gondozás nem mellék-, hanem főcélja, a mely kimondottan népies, illusztrált és mindenek felett o1csó. Ezzel az elgondolással indult útjára a »Jöjjetek én hozzám« mint az egyházkerület ajándéka. Első számainak homlokán hiába keressük ezt a! szót: »előfizetési díj.« A későbbiekre is csak azért került, mert a m. kir. posta (furcsa, de igy van!) nem expediái olyan lapot, melynek előfizetési dija nincs feltüntetve. A »Jöjjetek én hozzám« tehát nem kellemetlen konkurrensként jelent meg a porondon, hanem mint az irdatlan őserdő: a szórvány gondozója. És felemelt fejjel mondhatjuk, hogy a »Jöjjetek én hozzám« rövid félév alatt olyan városkapukat nyitott meg1, olyan falvakba jutott el, a hová még soha semmiféle ev. lap eddig be nem tette a lábát. Mig a hivatkozott cikk 'állításai nagyobbrészt tájékozatlanságon alapulnak, némely kitétele mellett nem lehet fejcsóválás nélkül elmenni. Nem veszített, hanem csak nyert volna értékében a cikk, ha elmaradtak volna belőle az alábbi bántó kifejezések: »baklövések«, »kötelességmulasztások«, »nem tett jó szolgálatot az evangélikus névnek«. Sőt ezeknél is nagyobbat üt rajtunk annak a megállapításával, (az ember szinte nem mer a szemeinek hinni!, hogy lapunk »csorbát ejtett az egész egyházon és minden evangélikus emberen«. Megütöttek. De mi nem akarunk visszaütni, hanem bántalmazónktól a szenvedő Krisztussal szomorúan csak azt kérkezzük: »Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról, ha pedig jól, miért versz engem?« Dr. Varsányi Mátyás. Felhívás a gyűri evang. diakonisszaképzö intézetbe való belépésre. Ha valamikor, úgy napjainkban különösen fontos kötelessége egyházunknak, hogy a nehéz életharcban veszélyeztetett tagjait fölkeresse, szükségükben segítségükre legyen, a szeretet- ben munkás hittel gyakorolja az élő keresztyén- séget s erősítse Isten országát. Fokozottabb mértékben van tehát 'megfelelő munkásokra szükség. Ilyenekül önként kinálikóznák a diakonissza1 testvérek. Az az áldásos munka, melyet ők a betegápolás, szegénygondozás^, gyermekne- í vetés, s az evangelizálás körül kifejtenek, nagy ’ szolgálat a lelkészeknek, gyülekezeteknek s egész anyaszentegyházunknak. Ma tulajdonképen minden nagyobb gyülekezetben kellene lenni diakonisszának. Hogy ezt a célt valahogyan megközeiitsük, a győri ev. gyülekezet nagy áldozatkészséggel s az időket megértő lélekkel elhatározta, hogy magyarhoni egyetemes egyházunk számára Szeretetházában diako- nisszaképző-intézetet állít fel. Istenben bízva vállalja a kezdeményezéssel járó nehézségeiket. De, hogy az intézet sikeresen működhessék s minél előbb bocsáthasson ki diakonisszákat, — egyetemes egyházunk és buzgó híveink támogatására számit. Kériük mindenek előtt, foglalják buzgó imádságukba közös szent ügyünket, hiszen mindenek felett Isten megsegítő kegyelmére szorulunk. Aztán támogassák adományaikkal az intézetet! Tudjuk, hölgy a szeretet soha el nem fogy! Végül, az arra hivatást érzők jelentkezzenek az intézetbe való felvételre. A lelkész urak hiviák fel a hívek' figyelmét erre a munkára, küldjenek hozzánk munkásokat. Tájékozásul megemlítjük, hogy csak olyan
