Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-20 / 25. szám
196. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. kor meghívják lelkésznek Steinthaiba, épen sós- vízbe áztatott kenyérből álló vacsoráját készítette. Egy rozzant »pátkányfészek« papiak, hova ment, fizetése körülbelül havi 50 korona, ‘de azért háromszorosan is ki tudja szolgáltatni a híveket, akkor is, mikor mar egy híjával tiz gyermeknek atyja. Oberlin üzen és keresi vamnák-e még, tudói annak, amit a 700 éves évfordulón Assisi is hirdet, hogy van a szegénységnek bizonyos formája, amelytől előbbre vitetik Isten Országa. Keresi, hogy vannak-e még, akik az Ur ügyéért készek mindenről lemondani, csak egyről nem: az önmegtagadásról. 4. Oberlin példát adott a belmissziónak egy sokak által kétségibevont formájára: a falusi bel- misszióra. Semmi kétségl, hogy a belmisszió, úgy amint előállott, a nagyvárosi élet terméke. De akik ma még a falusi belmisszió lehetőségét és szükségét vitatják, azok gondolják meg, hogy az európai belmisszió egyik legnagyobb alakja 8 falu lelkipásztora volt s amit ő magja is először csak Strassburg városában látott, sohasem mondotta arra, hogy az a nagyvárosba való. Példát adott aztán Oberlin arra is, hogy hogy lehet a lelki s anyagi dolgokat egymással párhuzamosan munkálni. Valóságos gazdasági lángelme, nagyszerű szervező tehetség,, aki a burgonyatermeléstől a takarékpénztárig, az újabb takarmány fajtáktól a tüzifecskendőigj, a szövőszéktől a gyermekóvóig, a talajtanulmányozástól a szabad oktatásig, a hidépitéstől a népkönyvtárakig évtizedekkel sőt századokkal megelőzte a kort. Mikor fog még mindenütt odafejlődni a testi és lelki ríépgiondozás, ahova Steinthalban ezt Oberlin juttatta! De ami a legnagyobb volt nála, hogy nem vált a szó köznapi értelmében kultur-apostollá. Vannak nekünk nagy kulturhőseink, akiknek életében nem volt fontos a személyes hitélet. Oberlin Jézust látja mindenütt. Neki magának is a Megváltó a fontos, mások életében is Öt akarja fontossá tenni. A végcél nem az, hogy a terméketlen föld meg legyen hódítva a nép számára, hanem, hogy a nép meglegyen hódítva annak a számára, Akire nézve mindenek teremtettek, öh, hogy üzen itt is Oberlin! Azoknak, kik csak gazdasági tevékenységgel akarják boldogítani a népet s a kulturális és szövetkezeti életbe élik bele erejük legjavát. És azoknak is, kik csak a szellemi részt nézik s megelégesznek azzal, hogy évről- évre végig legyenek prédikálva a perikopák. 5. Futólagos szemlélet mel’ett is megragad bennünket Oberlin sokoldalúsága. Valóban sokoldalú életet kell élnie annak, aki az imádság gyermekének mondta magát s volt érzéke ahhoz, hogy a strassburgi nagytőkések kitelepedjenek Steinthaiba megélhetési forrásokat nyitni á szegény lakosság számára, Sokoldalú életet kellett élnie'annak, akinek volt ideje a nyolc falura terjedő gyülekezetről imalajstromot vezetni s híveit naponként a titkoskamfában névszerint is Isten elé vinni, de meg a faluvégi hidépitésriél sajátkezüleg segédkezni. Értett áhhoz, bár senkitől sem tanulta, hogy kell hitelszövetkezetet szervezni s ahhoz, hogy mint lehet a lelkeket feddéssel is az ég felé ostorozni. Értett ahhoz, hogy mint kell a sok gyermekkel túlterhelt családokat az otthon lábatlankodó gyerekektől men- tesiteni s hogy az evangéliumot nem elég a templomban, házankénti istentiszteletekben is kell hirdetni. Oberlin sokoldalúsága azonban szervezett sokoldalúság volt. Ma is vannak nagyon sokoldalú emberek. Értenek ehhez is, ahhoz is, de a sokoldalúságuk nem egységes. Sokoldalúságuk eglyik oldala egy négyoldalúnak indult hasáb egyik oldala, a másik egy ferde gúla haránt metszete, a harmadik egy konkáv tükör legerősebb görbülete, a negyedik egy szabálytalan csonka- kúp fedele. Sok sokoldalúság borzasztó nagy luxus, nincs belőle haszon, nem válik szolgálativá. Oberlin sokoldalúsága a szolgálatból folyt. Egy kristály rendszerbe jegecesedett s egy ez a szükségszerint sokasuló sokoldalú, szabályos gúlába tornyosult, miinjdenestől egy pont felé törvén, oda, hol Jézus áll. Életének Krisztocentrikus egysége vajha sokaknak adna ma is indítást, különösen a fiatalabb generációban, hogy merjenek egészen ráhelyezkedni minden sokoldalúságukkal arra a fundamentumra, melyen kívül más nem vettetett. Mi azonban a legjkiemelendőbb Oberlin sokoldalúságában? Az, hogy egészen bent élt eldugott gyülekezetében s mégis rész tudott venni az Isten országa országokat átfogó mozgalmaiban. Egészen lehajolt a szegény néphez, egészen ben élt a Steinthal-i völgy hajlásvonalaiban s még|is figyelmét nem kerüli el az 1804-ben alapított Britt és külföldi bibliatársaság, felismeri ennek nagy jelentőségét s a kontinens lelkészei közül az elsők közt szegődik melléje. Mikor pedig egy külmissziói intézet alapításáról van szó, Lutherre emlékeztető módon egy kanál kivételével egész ezüst készletét felajánlja a kilenc- gyermekes steinthaJi lelkész. Milyen sokan vannak, akiket ma úgy lefoglal a saját gyülekezetük gondja, hogy semmi egyetemesebb missziói áttekintéssel nem törődnek s igjy elvesztik azokat a felséges látásokat, melyekkel Isten Országa mai nagyvonalú jelölése gyülekezeti szolgálatokat termékenyithetrré. Viszont az, hogy Oberlin maga sohasem kelt utra s nem lett világjáró vándor apostollá, szintén rejt magában finom üzeneteket. Ez az igazi sokoldalúság'. Berítélni egly gyülekezetben a szivünk minden szereteté- Vel és mégis kontaktust találni azokkal a hatalmas manifesztációkkal, melyeket Isten Lelke ma a világ szántóföldjén s az egy közönséges keresztyén anyaszentegyhá z egész színterén felséges erővel kiáraszt! 6. Egy pont van még, amit nem szabad elhallgatni. Aminek őszinte leolvasásához a legtöbb alázatosság szükséges. Nem csoda, ha a bél- misszió első nagy úttörői közül némelyiknek is
