Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-06-20 / 25. szám
1936. 194. ______________evangélikusok lapja amely ben minden gondunkat, kicsinyeket és nagyokat könyörgéssel és hálaadással tárjuk fel Isten előtt és vetjük ő reá, aki gpmdot visel rólunk. »Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekék ...« Levél a szerkesztőhöz. Nagy tiszteletű Uram! Az Ev. Lapja legutóbbi számában egyik cikk végién a szerző azt a kérdést intézi dr. Deák János professzor úrhoz, mi az oka annak, hogy az evangélikusok nem tudnak olyan eredményeket elérni, mint az üdv hadseregének a tagjai? Hogy dr. Deák professzor mit teleit a kérdésre, majd meglátjuk. De engedje meg Nagy- tiszteletű uram, hogy én is felelni próbáljak a kérdésre. A feleletet u. a. lap Hírek rovatában foglalt rövid tudósítás váltotta ki telkemből, mely tudósítás úgy szól, hogy a bányai egyházkor. által kiadott »Jöjjetek én hozzám« cimü lap bejelentette pünkösdi számában, hogy legközelebb októberban fogj megjelenni. így közli azt Nagytiszteletüséged minden kommentár nélkül. Engem azonban elmélkedésre késztetett ez a hir. S részemről megtaláltam a feleletet a fenti »miért«-re. Azért, mert mi nem szervezett »hadsereg« vagyunk, hanem egységes irányítás nélkül bolyongó jámbor nyáj. Nekünk csendes áknodo* zásra hajtó tilinkót fújnak, nem pedig harcra riasztó trombitát. »Pedig ha a kürt bizonytalan zengést teszen, kicsoda készül a harcra?! Nekünk nincs egységes vezérkarunk, négyféléi dirigálnak vagy nem dirigálnak bennünket. Megy mindenki a maga utján, csinálja azt, a mi jól esik, használja azt a lobogót, amely a keze- ügyébe esik. így vagyunk az úgy nevezett evangélikus sajtó üggyel is. Mint gyerekkorunkban tettük, — most is csinálnak mindenféle papirosból kis sajkákat, kibocsátják az élet háborgjós vizére, zászlót tűznek rá ezzel a felirattal: Eváng. sajtó!----S egy kis szellő félrelibbenti a gyönge b ordákat s a viz eláztatja a hajófeneket s az egész kis ügyből csak a zászló felirat marad meg s mered ki a sárból. Megmosolyogják az arra járók. Evangélikus sajtó ... Üti figura docet. — Tizenhét év óta van nekünk egy derék néplapunk, mely a Dunántúlról kiindulva lassanként elterjedt az egész országiban, megbecsülhetetlen szolgálatot téve az ev. öntudat ébren tartására a szórványok gondozására. Ha egy kissé melléje állottak volna a többi egyházkerületek és egyházfők — és az ország tollforgató evangélikusai — olcsó, tartalmas, hiterősitő lap kopogtathatott volna be százezer példányban minden héten az evangélikus házakba. De hát mi történt? A bányakerületnek is kell egy néplap, hamár a Dunántúlnak van — ezt a határozatot hozta az egyházker. közgyűlés. Ingyen indult. Majd tízezer koronáért adták. A neve szép biblikus: Jöjjetek én hozzám ! — de én hozzám az én falusi paróchiámba már nem igen jutott el, vagy gyűrötten, összerongyo- lődva, olyan silány papirosra nyomták. Nagy kép a címlapon, nagy kép a belső oldalon, öreg betűk, ritka szedés, hirdetések... s a tartalmát egy szuszra elolvastam s tovább éheztem és szomjuhoztam az igjazságot. A kis lap csak pünkösdig birta az iramot, egyelőre lihegve félre állt. — Nyugodjék békével! — De ez a kis lapocska mégis nyomot hagy maga után. Egy csomó evangélikus újság nélkül való házat. Azokat az újságolvasókat, akik miatta lemondtak a Harangiszó előfizetéséről akik mostanában egész bizonyosan nem fizetnek elő evangélikus újságra. — Aggódom, hogy az Önök lapja, a másfél év óta Dunántulol szerkesztett és kiadott Evangélikusok Lapja is megérezte ezt a sajtóvizi kis kirándulást!*) Hát Nagy tiszteletű Szerkesztő Uram, igy látom én a fenti m i é r t-nek az ügyét s tisztelettel kérdem: lehet ez, szabad ez? Akiket illet, elmélkedhetnek róla pünkösdtől októberig. De majd ha újra összeülnek sajtókonferenciára s miegymásra, hivják meg oda az Urat, s kérdezzék meg tőle: Mester, mit cselekedjünk?! Attól tartok, ezután a cim nem az lesz: Jöjjetek én hozzám, — hanem egészen más. Hogy mi, az is megvagyon írva. 1926. junius. T estvéri üdvözlettel Egy öreg falusi pap. Üzenetek Oberlin életéből. Halálának száz éves forduláján. 1826—1926. jun. 2. Mikor fogjuk mi már megbecsülni az üzeneteket, melyeket egy ember-életbe Isten belé- rejtett? Ünnepeljük a nagy embereket, de meg- merjük-e szólaltatni őket? Annyiszor kell manapság! is átszenvedni a jajt, melynek az g kezdete: építitek a próféták sírjait és ékesitgleti- tek az igazak síremlékeit«, — a folytatása pedig az, hogy elzárjátok a belőlük kitörni akaró, drágán megszült bizonyság tételek s tanulságok útját. Ez a kis megemlékezés Oberlin halálának száz éves fordulóján, nem akar sirékesités, hanem termékenyitő üzenetleolvasás lenni. 1. Kik hatottak reá? Aki életrajzokat tanulmányoz, e kérdés elé néz mindenekelőtt nagy *) A kiadó megjegyzése: A cikkíró helyesen aggódik! Sokan visszaküldték lapunkat azzal, hogy két lapra nem fizetnek elő s növelték a 60 milliós hátralékot. ■
