Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1926-05-23 / 21. szám

1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 163 élénk, színes, gazdag, élettapasztalatokkal, nagy erkölcsi erőre valló s bátorhangu rá- utalásokkal átszőtt s minden szónoki kere­settségtől mentes, természetes hangon elő­adott igehirdetésének követére a lélek hité­nek épülésével, az Ur zsámolyához való át­szellemült felemelkedésével járt. Gyülekeze­tét, amely vasárnapról-vasárnapra megtöl­tötte templomát, állandóan a maga igehir­detésének ellenállhatatlan szellemhatárai alatt tartotta. Kisebb diákkorunkban még megengedtük magunknak a figyelem némi hiánvát, vagy ellenkndas.il. ám a magasabb osztályokban, amikor már félig-meddig kö­vetni "tudtuk beszédei szárnyalását, nem tud­tuk róla levenni tekintetünket s mindig áhí­tatban, vallásos emelkedettségben gazdagab­ban hagytuk ott a templomot, mint a hogy rányitottunk. Szónoki hatásának a titka a közvetlenség, a meggyőződés egész átszelle­mült lényéből kisugárzó ereje és melegsége volt. Nem betanult, mesterkélt formák, eről­tetett szóképek, hangzatos szólamok, hanem a Krisztus megváltó és megszentelő igazsá­gaiban gyökerező s mindig azokból táplál­kozó lélek belső életének a nyílt és‘kereset­len feltárása ragadta meg mindannyiunk lel­két kitörölhetetlen mély hatással. És meg­győződésének ez a keresetlen, Ilii feltárása, az őszinteség, nyíltság, egyenesség jelle­mezte öt úgy a magán, mint a közéletben. Ez a magyarázata annak, hogy csakhamar keresett szónoka lett a közélet mozgató ese­ményei ünnepi alkalmainak. hire ment messze földre, meghívták a budapesti német, majd a soproni egyházba is. de noha mindkét helyütt az ö Selmecbányán élve­zett 800 forintos szerény fizetéséhez képest kecsegtető, fényesnek mondható javadalom várt volna reá, a meghívást nem fogadta el, megmaradt az ö szerény javadalma, de meg­szeretett. öt híven követő gyülekezete szolgá­latában. Egész lényén bizonyos puritán er­kölcsi szigor ömlött el s mert önmaga puri­tán (gondolkodású és életű volt, ugyanazt követelte meg másoktól. Mindamellett tudott elnéző is lenni; a mcglérőknck készséggel megbocsátott, hosszuállást nem ismert, az elhagyottak, nehéz sorba jutottak iránt sokszor eléggé meg nem hálálható támogató készségben tanúsított igaz evangéliumi sze- retetet. A külső szigor takarója alatt mele­gen érző szív dobogott! Férfias, egyenes, nyílt és határozott volt a fellépése az egy­házi közélet magasabb fórumain is, de min­dig úgy. hogy fellépésén, modorán bizonyos disztingvált szellemi és erkölcsi előkelőség ömlött el, soha senkinek a jogos önérzetét meg nem bántotta, a személyeskedő éltől, alaptalan ráfogásoktól stb egyházi közéle­tünk ez ujabhkori kul mérgezésé tői, magát mindig távol tartotta. Kiváló személyi voná­sai nemcsak szőkébb környezetében szerez­ték meg számára a népszerűséget, bizalmas szeretetet, hanem egyre szélesebb körökből fordult feléje a bizalom és tiszteletnyilváni- tás. Egyházmegyéje főesperessé, kerülete fő­jegyzőjévé, majd maga az egyházegyetem is főjegyzőjévé választotta meg öt. És vezetésre hivatott szelleme az ő nagy' tudása, életta­pasztalatai és munkaereje segítségével min­den munkakörben maradandó nyomokat ha- gvott hátra És teljes bizonyossággal merem állítani, ha a legutolsó aikotmányozó zsi­natot megelőzőleg a legnagvobbfoku önmeg­tagadással nemzeti közérdekből ő maga is nem ragadja kezébe azt a zászlót, amely az egyházkerületek uj területi beosztását, az ö egyházmegyéjének a dunáninneni kerület kötelékébe való átcsatolását tűzte ki célul, de megmarad a régi beosztás: a bányai kerü­letben elébb. vagy utóbb, de ö nyerte volna el a püspöki széket Páratlan puritán Lelkű- letére. önzetlenségére vall. hogy noha en­nek tudatában lehetett és bizonyára volt is, mégis a Pulszky Ágoston által kibontott zászló alá állott és az átcsatolásnak leglel­kesebb szóvivőjévé vált. Egyházmegyéjét ki­tűnő munkatársainak. Sembcry Imrének, Hreznyik Jánosnak, Jezsovits K ár oly na k, lleintz Hugónak. Soltz Gyulának, Earbaky Istvánnak segítségével a legnagyobb lelkiis­meretességgel és buzgalommal igazgatta. Példás közéleti munkássága tanügyi té­ren is maradandó sikerekre vezette. Az egy­háza iskoláiban vezetése alatt kifejlődött mintaszerű rend és elsőrangú eredmények a politikai hatóság figyelmét is reá terel lék s már fiatal lelkész korában megkínálták öt a királyi tanfelügyelőséggel, de ő, mint Urá­nak lángoló buzgalom szolgája, elhárította magától e tisztet. Annál lelkesebben látta el azonban lyceumi tanári szolgálatát. Az éles- szemű Hreznyik János igazgató korán fel­ismerte ritka tudását és nagyszerű előadó, de-egyben példás ifjuságnevelő képességeit, s felkérte őt, hogy iássa el a lyceum egyik tanárának a teendőit. És ő a legnagyobb ön­zetlenséggel, minden számbajöhető anyagi ellenszolgáltatás nélkül, s egyben a legna­gyobb odaadással vállalta a gyönyörűséges terhet és lett évtizedeken keresztül egyik, az ifjúság állal legtiszteltebb, legszeretettebb ta­nára a lyceumnak. A milyen izig-vérig pap, olyan lelkes tanár is volt. A vallástanon ki­vid a görög nyelvet, a logicál és psichologiát adta elő csaknem négy teljes évtizeden ke­resztül. 0 maga főtan tárgyául az egyháztör­ténetet tekintette. Különösen is gazdag, ki­terjedt irodalmi működése során Haase és Ilagenbach nyomán 1877-ben megírta és ki­adta. a főgimnázium felsőbb osztályai szá­mára szerkesztett, tömör, magvas összefog­lalásban megirt »Keresztyén egyháztörténe­tét«. Az ifjúságra oly közvetlen és meggyőző hatást gyakorolt és a nemesebb ielkeknen

Next

/
Thumbnails
Contents