Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-16 / 20. szám
1926. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 157. R művelt ember és a vallás. — Beszéd, melyet Budapesten az ev egyetemi hallgatóknak tartott Paullk János nyíregyházi ev. lelkész. — Kedves Ifjú Barátaim! Megbízás folytán jelentem meg kedves körükben, bőgj- itt valamely tetszés szerinti tárgyról előadást tartsak Önöknek. A thé- mám ez lesz: A müveit ember és a vallás, mint amely théina érdekelhet minden müveit embert s igy önöket is, akik tudományos műveltségűk megalapozásán épen most fáradoznak. Az életben többször felvetődik az a kérdés, hogy vájjon a műveltség és a vallás megférnek-e egymás mellett s ha igen: milyen helyet foglalhat el a vallás a müveit ember lelkében? Mert hiszen — okoskodnak sokan — a Vallás s maga a Kereszténység is olyan kornak a szülöttje, amely még nem ismerte sem a villanyt, sem a rádiót, sem a természettudományoknak ama tömérdek uj felfedezéseit, amelyek ma az emberiség homlokán ragyogó diudémként tündökölnek s amelyek természetszerűen az emberiségnek egész \ilágfelfogását átalakították, s nem egy nézetét a régi kornak egyenesen a lomtárba utalták S ez legyen talán a kiinduló pont, a melyről mi tárgyunk megvilágítását megpróbáljuk Tagadhatatlan tény, Uraim, hogy az utóbbi századokban az emberi szellem bámulatos találmányokban dicsőítette meg magát, s olyan titkokat derített fel. amelyekről a régi emberek nem is álmodtak; lagadhal- lan az is, hogy ma messzibbre látunk, mint láttak őseink: de, kérdem, kevésbé bámulatos-e azért körülöttünk a világmindenség s kevésbé bámulatos-e az a hatalmas Erő, mely azt létrcJiozza és kormányozza? Az emberi szellem látókörének tágulásával nem tárulnak-e eléje újabb és újabb csodák s ezekkel kapcsolatban nem merülnek-e fel újabb és újabb kérdések, amelyek feleletet igényelnek? S mert talán a természet, a történelem, az élettan körén belül ma egyes részleteket világosabban látunk: meg van-e ezzel adva a kutató léleknek mindenre a felelet. a fájó szívnek a vigasztalás? Bizony, hogy nem! Az emberi elme bármily messzire szárnyaljon is egvhelyütt egy magas fal elé kerül, amelyen túl látnia nem adatott. A mindenség sokkal nagyobb, semhogy azt emberi szem áttekinthetné; az emberi szív sokkal tágasabb, semhogy azt a tudomány teljesen kitölthetné ,s több sebe is lesz műidig a szívnek, semhogy azokat a tudomány a maga eszközeivel megelőzni s meggyógyítani tudná. Az ember a végtelen után szomjazik s ezt a szomjúságát egyedül a vallás képes eloltani. Ebből az adottságából a helyzetnek ered a hit, mely az emberi elme áltaf megközelíthetetlen magasságokba is felszárnyal s a tudomány által nyitva hagyott kérdésekre feleletet ád az embernek. És ha valaki azt gondolná, hogy talán a tudomány egyszer majd ki fogja szorítani a vallást, az nagyon csalódnék; mert az legfeljebb olyan embereknél történhetik meg, akik félúton állottak meg, de az igazán művelt embereknél nem, akik minél tovább látnak, annál jobban érzik a tudomány hiányosságait s annál jobban felismerik a vallásban rejlő erők felemelő és boldogító varázsát Az igazi müveit elmék mindig vallásosak voltak s a vallást úgy egyéni, mint társadalmi szempontból nagybecsű, jótékony erőnek tekintették • Ezen állításom igazolására egy olyan bizonyitékhalmaz áll rendelkezésemre, hogy szinte sajnálom, hogy azt az idő rövidsége miatt teljesen ki nem aknázhatom. Csak néhány példát fogok itt felhozni, mellőzvén a hittudósokat, akiknek e tekintetben való állásfoglalás;! szinte magától értetődik. P Iá lónak, a régi görög bölcsésznek, a lelkére rávilágít következő mondása: A világ Isten levele az emberekhez t. P1 u t a r e h o s é r a pedig ez a következő mondása: Semmisem történik Isten akarata nélkül és véletlenül . X e n o f o n ezt Írja egvhelyütt: »Az egész világon az az első törvény, hogy az Isteneket tiszteljük . Sokatmondó Cicerónak ez a nyilatkozata is: »Hogy van Isten, olyan világos, hogy én kétkedem a józan eszében annak, aki öt tagadja«. Rousseau ezt irja egy helyütt: »Eddig azt hittem, hogy hit nélkül is erényes lehet az ember, azonban a tapasztalat alaposan kiábrándított ebből a hiedelemből . Szép J e a n P a u I n a k következő mondása: Az élet. mint a tengervize, nem édesül meg addig, inig az Eg felé nem emelkedik c. Volt a r ó 1, a nagy fizikusról ezt mondja előadás közben egy professzor tanítványa: Mi mindnyájan láttuk ől, amint mindenütt, ahova a vallási gyakorlatok szólították, a nép közé vegyülve, többször mutogattak önöknek, Ifjú Hallgatóim, édesapáik egy tisztes, ezüsthajó aggastyánt, amint példaadó áhítattal imádkozott: >Ez olt a hires Volta! Valóban a hires Volta megalázta magát Isten előtt, minden tálentum adományozója s minden emberi nagyság forrása előtt. Lyell, a hires geológus, ezt irja a Földtan elemei cimü munkájában: »Bármely irányban forduljunk is kutatásunkkal,
