Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-16 / 20. szám
154 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. iást. Tapasztaljuk azonban, hogy ez a felfogás is egyoldalú, mert a produkció tulfeszi- tése újabb és újabb bajoknak, komplikációknak előidézője. Az anyagi termelés fokozásával nemcsak a jólét, hanem a nyomorúság is fokozódott, s a kilátástalan tömegnyo- mor ma sem ismeretlen. A modern élet gócpontjaiban, a nagy városokban, a kereskedelmi és ipari empóriumokban sokkai élesebb ellentétben áll egymással szemben a kiáltó szükölködés és a kiáltó fényűzés, mint a középkorban. S az anyagi jólét utáni őrült hajsza, a minél többek jólétének jelszava oda juttatta a modern embert, hogy legelkeseredettebb küzdelmeinek előidézője a tőke és munka viszonya lett. A helyzet ferdeségét már a gazdagok is kezdik átlátni. Ha nem is Európában, amely általánosságban véve az elszegényedés felé halad; annál inkább korunk leggazdagabb országában, az Egyesült Államokban. És nem véletlen, hanem mélyen indokolt, hogy az Egyesült Államok óriási gazdagsága any- nyira mérsékli magát, hogy önmagától vonja meg a bornak, sörnek és pálinkának élvezetét, amelyben való tobzódás nem is olyan régen a magasabb társadalmi rétegek társaséletéhez tartozott. Milyen óriási különbség a hajdani Róma kicsapongásai és ezeknek az újkori gazdagoknak szórakozása között! Rómában a cirkuszokban vadállatok, gladiátorok, vér, jajgatás. Ma Amerikában futballmeccsek és mozi. Hajdan a gazdagok lakomákon tékozolták el jövedelmeiket. Ma az amerikai nábob tudományos intézeteket alapit és dotál. Az anyagi gazdagság tehát korunk tapasztalatai szerint nem az a kétségbevonhatatlan »legfőbb jó«, amelyet célul lehetne odaállítani az emberiség elé. A történelem is azt mutatja, hogy a földi jólét nem válik hasznára sem egyeseknek, sem népeknek. Nem véletlen, hogy a tudományoknak és művészeteknek hazája: Görögország, egyike Európa legszegényebb tájainak. Hogy a nagy vallások, a keresztyén- ség, a mohamedánizmus Szíriában és Arábiában születtek meg. Hogy Izráei vallása egy rabszolganépnek, amely szabadság után áhítozott, a Sinai hegy kopár sziklái között adatott. A középkori nagy festők, szobrászok, írók is szegény emberek, mondhatnánk mesteremberek voltak A tudományos haladás bajnokai nem a gazdagok sorából kerülnek ki. Az a szociológia elmélet, amely egyoldalulag a materiális jóiét minél szélesebb körökre való kiterjesztésében látja a jövendő fejlődésének üdvözítő útját, mindezeknél fogva meglehetős ingatag alapokon nyugszik. Az evangéliomi tanítás a szegénységről mintha nem lenne az a primitiv és szűk látkörü eszme, aminek a szociáldemokrácia virágkorában és a materialisztikus világszemlélet delelőpontján lászott. A modern ember legalább is sejti, homályosan érzi, hogy a »poverello', a »szegénység jegyese« az életnek elevenjére tapintott, amikor a középkori buja lukszus ellen a tökéletes szegénységgel tiltakozott. És van még más valami is a dologban. A politikai életnek az egész világon való le- züllése a korrupcióban, a megvesztegethetőségben, az anyagi érdekek hajhászásában keresendő első sorban. Amikor az egész világ a gazdagság megszerzésében látja és találja meg az élet sikerét, a társadalomnak és az államnak alappillérei inognak meg, ha a vagyon lesz a politikusoknak és államférfiaknak életideálja is. A materialista elmélet itt is csődöt mond. Materialista elveken államot, társadalmat felépíteni és fenntartani nem lehet, mert a társadalom organi- zátorai, az államnak funkcionáriusai, ha szintén ezt az elvet teszik magukévá, eikor- hasztják a fenntartó gerendákat. Akár tetszenek valakinek a cipőtalpaló bírák, akár nem; akár kihalt azoknak az államférfiaknak típusa, akik vagyonukat áldozták a hazáért, akár nem: tény az, hogy az olyan ember, aki gazdagság után szomj uhozik', és meggazdagodni vágyik, inkább való fizetőpincérnek, mint bírónak, diplomatáknak vagy államférfiunak. Assisi-i Ferenc tehát nem teljesen a múlté. Hét évszázadon át is látjuk életében tükröződni azt a világosságot, amely kétezer évvel ezelőtt megjelent a Jézus Krisztusban. Az 1226-ban meghalt szent a keresztyén egyháztörténelemnek mindenkor egyik legkiválóbb alakja, s az evangéliomi keresz- tyénségnek egyik nagy hőse marad. Kiváló erényeinek, nagy hitének, mélységes alázatosságának és istenbizodalmának, egyszerűségének és gyermetegségének követendő példáját magunk elé állítjuk és hálát adunk az
