Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-05-09 / 19. szám
148. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1926. amerikaiak által aláirt szerződést nem irta alá, merk közbe jött a háború. A General Council elnöke, Schmauk, meghalt, s a világháború rákény- szeritette az amerikai lutheránusokat, hogy különböző csoportjaik egymással szorosabb kapcsolatba lépjenek s megalakították az United Lutheran Church-öt, amelynek kebelében 48 tartományi egyház egyesült. Ehhez az egyházhoz való viszonyunk a lehető {^barátságosabb és legbensőbb. Morehead és az azóta elhalt Larsen voltak azok, akik 1919-ben önként felajánlották az amerikai lutheránusok segítségét. Az amerikaiakkal uj szerződést kötöttünk, amelyet három év előtt az egyetemes gyűlés is elfogadott, »ratifikált«. Ez egy nemzetközi értékű, nagy jö- vendőjü szerződés, amelynek lényege az, hogy az Amerikába vándorló magyar evangélikust már a kikötőben várják és irányítják. Néhány hete csak, hogy meglátogatta a püspököt egy kanadai lutheránus, akivel szóbeli szerződésre lépett. Ha valaki Kanadába akar kivándorolni, értesítse róla a püspököt. A nemzetközi érintkezésben az első lépés 1919-ben történt, a világháború befejezése után. Mi magyarok akkor bojkott alatt voltunk. Abban az esztendőben alakúi a reformátusokkal együtt egy kis társaság:, amelynek első ülésén huszon- ketten vetlek részt és azon megbeszélték, hogy kiki odamegy, ahova tud. Ez a társaság1 két csoportra oszlott. Egyik fele nekiindult Hágának, a másik része elment Genfbe. Ebből a két gócpontból igyekeztek megértetni magukat. Azonban egyik csoportnak sem sikerült tovább jutni, mert sehova sem kaptak beutazási engedélyt. A püspök, Prőhle Vilmossal vállalkozott arra, hogy elmegy a semleges államokba. El is mentek. Közben itthon kitört a bolsevizmus. Előkelő és befolyásos pártfogót találtak a svéd trónörökös, Bernadotte herceg személyébeni ak, az írásba foglalt előterjesztéseket eljuttatta a világ akkori hatalmasaihoz, Lloyd Georgehoz és Wil- sonhoz. Ezeknek az iratoknak megvolt az a gyakorlati jelentőségjük, hogy a japán és török követek utján hozzá tudtunk férkőzni a Párisban összeült konferenciához. Hogy mennyiben enyhítette ez sorsunkat, azt nem tudjuk, de nagy lépés volt a megértés és egyetértés felé. 1920-ban meghívást kaptunk Söderblom és Ostenfeld lutheránus érsekek és Isenland püspök aláírásával a genfi világikonferenciára. A püspök Pelényi János hittestvérünkkel meni el Genfbe. Petényi volt az, aki kedvező mederbe terelte ügyünket. Az a három hét, amelyet Genfben töltöttek, az első nagy fordulat a nemzeti és egyházi élet javulása terén. Genfben alkalmuk volt mintegy nyolcvan nemzet kiküldötteivel beszélni és ebben az érintkezésben nagyon sok kellemetlenség kibogozódott és sok ellenérzés megenyhült. Azóta a különböző világkonferenciáknak állandó tagjai vagyunk. Külföldi érintkezéseinkben vannak felekezet- közi és nemzetközi jelentőségű érintkezéseink. A nemzetközi érintkezések ép oly fontosak, mint a felekezetköziek. Vannak politikai jellegjü érintkezéseink, amelyek egyházi címet viselnek, de nem egyebek, mint a League of Nations szakosztálya; ez a Nemzetközi Jóbatiátság szervezete, amelynek jellege inkább politikai. Vannak azután olyan összeköttetéseink, amelyek inkább Jótékonykodó természetűek; ilyen a Zentralstelle Zürichben, ahova az európai protestantizmus támogatására a világ protestánsai összeadják adományaikat és ott a bizottsági az egyes egyhazaknak juttatja. Ennél fontosabb az a világszövetség, amely Németországban alakult a protestantizmus védelmére, s amely Stockholmban ülésezett, most pedig Drezdában fog gyűlést tartani, ahol fontos témák kerülnek megbeszélésre. Vannak továbbá ifjúsági világiszervezeteink, amelyeknek megindítói a reformátusók voltak. Bennünket közvetlenebbül érdekelnék felekezeti jellegű összeköttetéseink. Az 1921-ben megindult Luther-ünnepélyek alkalmat adtak arra, hogy a világ evangélikusai találkozhassanak. A püspök 1924. januárjában Finnországban járt báró Podmaniczky Pállal, ott lelkészi gyűlésen is résztvett s a testvéri összetartásnak és egyetértésnek olyan tanúbizonyságait tapasztalta, amelyekért örökre hálás a finn nemzetnek. Ma ezek a felekezeti természetű összejövetelek mind gyakoribbak. 1923. december első hetében Ihmels lipcsei lakásán *a püspök, Ihmds, Paul és Morehead arról beszélgettek, hogy milyen jó volna, ha mi evangélikusok is úgy tudnánk társulni, mint a római katho’ikusok. Akkor született meg az eisenachi-lufheránus világkonferenciának eszméje. Ennek az ülése most aug. havában lesz Drezdában. Nagy hátrányunk* hogy ennek a lutheránus világkonferenciának nincs meg! az egyesitő szerve. Ha ez meglesz, akkor a terv a következő: a Lutheran Alliance és Presbyterian Alliance szorosan együtt akar működni, mert ez a két testület 150—160 milliónyi egységlet képviselne. A püspök előadása után Turóczy Zoltán tartotta meg felolvasását: A lelkész magánélete. A lelkészek vallásos nevelők és tanítók és munkálkodásuk elválaszthatatlan egyéni életüktől. A Biblia is fontosnak tartja az egyéni életet. A komoly és alapos munkálat magábatérésre és Önvizsgálatra indította a hallgatóságot Az első nap délutánján Bartos Pál a liturgia egységéről értekezett. Az egység a tót és német ajkú gyülekezetekben keresztülvihető. A magyar nyelvű gyülekezetekben ez a kérdés teljesen nyilt; mintha a magyar lelkűiét nem igen fogadná be a lituigliát, különösen a liturgia szóló énekeit, de örömest fogadja a karéneket. A magyar nyelvű gyülekezetekbe talán a gyermekistentiszteletek utján lehetne1 átvinni a liturgiát. Az előadáshoz dr. Raffay Sándor szólott hozzá hosszasabban: részletesen ismertette azt a liturgiát, amelyet a budapesti déáktéri egyház bevezetett; ezt a liturgiát a püspök minden lelkészi hivatalnak rendelkezésére fogja bocsátani. A hat órakor kezdődő vallásos estély közön
