Evangélikusok lapja, 1926 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1926-04-18 / 16. szám
122. Samária rá volt utalva az evangéliomra. De az evangéliomnak is szüksége volt Samáriára. Hiszen az Úristen évszázadok óta várta a lelkek felébredését. Hiszen e küldte legkiválóbb prófétáit kora reggel ebbe a vadállatok által feldúlt szőlőskertbe. Illés és Elizeus, Ámos és Hoseás próféták munkálkodtak Samáriában. Egészen Krisztus idejéig irgalmában hordozta az Ur Sa- máriát. »Samárián kellett átmennie«. »Sok rendben és sokféleképen« szólott az Isten Samária városához, hogy vissza vezérel je annak lakosait az igazsághoz és az ig|az valláshoz. Ha már most mi ezt a történetet magyarra fordítjuk át, nem vétkezünk az írás ellen. Az evangéliom, Krisztussal együtt mindig! ott lebeg a városok és falvak fölött. Szeretné összegyűjteni a lakosokat. Mert ismeri a falvak és városok évszázados, tragikus történetét. Az apák bűne hogyan származott át a fiakra. A holtak bűnei hogyan fertőzik meg a születendő nemzedékeket. Ismeri a köruták, sikátorok, külvárosok, a kőpaloták és nádfödeles tanyák minden szeny- nyét. Tudja, hogy állam és társadalom milyen szerződésekbe mentek bele a szervezett bűnnel: hogy a lelki és erkölcsi satnyák milyen könnyen buknak el a kisértések közt. Ismeri ezt az adóterhet, amelyet az emberek hitetlenségüknek fizetnek ; a babonát és bálványimádást, amellyel a hit be van mocskolva ; az üres ceremóniákat, amely elburjánozta az egészséges vallásos életet ; a hosszú imádságokat, amellyekkel pótolni akarják a társadalmi igazságtalanságokat. Ismeri a gazdasági és ipari élet kiáltó visszaéléseit, a szociális fekélyeket és nyitott sebeket, a hűtlenséget és jogtiprásokat. A magyar tanyák, falvak és városok megtartására elküldte az ihletett írást, küldött ihletett prófétákat; megalapította egyházát, rendelt szentségeket; elküldte a húsvéti üres sirt, a pünkösdi csodálatos ébredést, és az Isten országa eljövetelének nagy mil- Vniumát. Isten annyira szerette ezt a magyar ^Szagot is, bűnös tanyáival, falvaival és városaival, hogy elküldte és odaadta egyszülött Fiát, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök életet nyerjen. Ez az evangéliom töltötte meg örömmel Samária utcáit. És ma, közel kétezer év után, még mindig az evangéliom ban lelhető fel a társadalmi újjászületésnek és a szellemi gyógyulásnak egyetlen reménye. Azonban valahányszor a keresztyénség az elveszettnek megkeresésére indul, mindannyiszor akadályokba ütközik. Voltak korszakok, amikor 1926. a keresztyénség eleven tudatára ébredt nagy elkötelezettségének, amely az egész világ adósává teszi, s összeszedte minden erejét, hogy legyűrje az intézményes bűnt. De valahányszor munkához lát, mindannyiszor talpra áll ellenségeinek légiója is. Azok az ellenségek, akik Fileppel szembeálltak, tipikusak. Először is olt van a tarzusi Saul, a bigott ember örök példaképe. Saul mindig ellene volt minden fajta ébredésnek. A Saulok féltik a hagyományokat, az intézményeket, az ősök szokásait. Azért el vannak szánva, hogy minden újítást eltipornak és minden ujitót kiirtanak. De ime, míg Saul fenyegetéstől és öldökléstől lihegve Damaszkusz felé vágtat, Filep Samáriában bátran hirdeti az evangéliomot. Samáriában azonban szintén talál ellenséget. Kétségtelenül Simon azok közül való volt, akik szidják a papokat és az egyházat, és gyűlöletét azzal mutatta ki, hogy varázsló mesterségével kicsalta az emberek zsebéből a pénzt. Boszorkánykodásával megnyerte az embereket és bizony nem örömest látta, hogy most Filep és az evangéliom föléje kerekednek. Simonnak nem okoz gondot, hogy a város lakosságának erkölcsi és szellemi élete elhal; neki egyetlen gondja a saját megélhetése és jövedelme. Tehát felveszi a harcot az evangéliommal, amely őt kenyérkeresetétől üti el, mígnem végül maga is megtér és keresztyénné lesz. Ámde Samáriában voltak Saulnál és Simonnál gonoszabb ellenségek is. A Szentirásban olvasható, hogy emberek az ördögtől gonoszul gyötörtettek. Nem rosszabb-e ez, mint Saul vakbuzgósága, vagy Sirhon varázslása ? Samária, a bálványimádás városa egyúttal az öncsalásnak is városa volt. Ennek a városnak lakossága meg volt szállva démonoktól és önámító képzelgésektől. Bálványok, amulettek, babonás hókusz-pó- kuszok városa volt az. És ezek az ostobaságok mind jobban belerögződtek az emberek leikébe és életmódjába. A fegyveres ember őrzi a házát. Ahol az Istent megfosztják trónjától, ott az emberi józan ész is elveszti uralmát. Ilyen állapotokat talált Filep abban a városban. Meghülyült nyavalyatörőseket, őrjöngő holdkórosakat, italtól és fajtalanságtól deliráló asszonyokat. De Filep nem hőkölt vissza. Vele volt az evangéliom fegyvere ! Mindenfelől akadályok meredeztek. Nem igy van-e mindig és mindenütt ? A sötétség fejedelmének nincsenek-e mindig és mindenütt csatEVANQÉL1KUSQK LAPJA
