Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-03-01 / 7. szám

8 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1928 tulajdonságok tették nagyatádi Szabó Istvánt a világ előtt a magyar nemzet büszkeségévé. A magyar nép az évszázados küzdelmeknek, szenvedéseknek, de a becsületességben kitartó, meg nem tántorodó és az önerejéből való feltündöklésnek sajátságos letéteményese. Az ezeréves zivatarok ttizé- ben megacélosodott, e néperények erejéből táplálko­zott nagyatádi Szabó Istvánnak a nemzeti független­séghez mindenkor tanúsított törhetetlen hűsége, sza- badságszeretete, a magyar alkotmányos és a népjogok érvényesítéséhez való ragaszkodása. Olyan időben élt és szerepelt, hogy lehetett volna forradalmi vezér, élet és halál felett parancsoló diktátor. Lehetett volna mindent felperzselő tűz, a magyar földmives nép lelkében sóvárgóan elő vágyak lángra lobbantója, de „nem sebeket ütni, hanem sebe­ket gyógyítani“ jött. Rombolás nélkül tudott építeni, a fejlődést bölcseséggel tudta előre vinni és nemzetét erősíteni. Testét visszaadhatta az anyaföldnek, de önzetlenül küzdő, becsületes lelke itt maradt közöt­tünk és él tovább népe millióinak szivében. E nagy lélek megtestesítője lesz az erdőcsokonyai síremlék és az ország fővárosában felállítandó emlék­mű. Ezek lesznek jelképei, szimbólumai nagy gondo­latainak, zálogai az ő népies politikája biztosításának, a társadalmi békének, a magyar szabadságszeretetnek s függetlenségünkhöz való ragaszkodásunknak. Az emlékbizottság kérését ajánljuk ismételten a ntü. Lelkész urak figyelmébe. •MM* •••••• (MMfl •••••• ••••••«MMMtMt* tMMI •••••• EGYHÁZI ÉLET. Diákakció! A legnagyobb nélkülözés, a legnagyobb kitartás, a legtragikusabb sors, lemondás az ifjúság örömeiről, — ez az osztályrésze a mai egyetemi ifjúságnak. Hideg szoba és könyvtelenség s a nélkülözés eddigi ezer gondja most megsokszorozódott, most a szanálás ajándékaként egy olyan terhet raktak ezekre az úgyis roskadozó vál­takra, melyet elbírni segítség nélkül képtelen. Másfél millió korona tandijat kellett fizetni a beiratkozáskor s ugyaniy magasak — már az aranyparitáson felül álla­nak — a laboratóriumi, gyakorlati dijak is. Az állam az eddigi szokástól eltérően, egy fillérrel sem támogatja a mensákat, megszűntek az eddigi mensasegélyek, kiapadt minden forrás, mi eddig támaszul és segítségül szolgált azoknak, kik erre rászorultak; ilyen körülmények közt a hallgatóság negyedrésze legalább a legborzasztóbb nu­merus clausus miatt kénytelen lesz tanulmányait abba­hagyni, esetleg befizetett tandiját is elveszti, mert nem tudja fizetni a magas laboratóriumi, mensai dijakat, mert nem tud a hét kilométerre levő sasadi Horthy- kollégiumból bejárni a magas villamosbérlet-dij miatt. Ezer gond és ezer nehézség a mai diák élete s száz­szorosán az a mi ev. egyetemi hallgatóinké, s ha azt akarjuk, hogy egyházához ragaszkodó, annak később hü szolgaként dolgozó, önérzetes és öntudatos evangé­likus társadalmunk legyen, segítsük meg ezt az ígéretes jövőt a maban, segítsük meg abban a hitben, hogy száz- annyit fog visszafizetni, mint ama Jézus szerinti talen­tum. Pro juventute evangelica — mindenki tud nélkülözni néhány koronát, s az egy begyült összeg — laboratóriumi és mensadlj kifizetésével — sok-sok diák válláról vesz majd le súlyos keresztet Szives adományok az Országos Luther Szövetség cí­mére küldendők Artner Oszkár szöv. főpénztáros, Egye­sült Budapesti Pőv. Takarékpénztár utján. Báró KAAS ALBERT, az Orsz. Luther Szöv. elnöke. Diákakcióra: Vallentinyi Irén Kiskőrös, 50.000 K. isten áldása legyen az adományon és adományozón. A diákakcióra uajbban adakoztak: Becbt Albert 50.000, Brenner Cecília 50.000, Sárkány Béla főesperes és a kecskeméti ev. egyház 500.000 koronát. — Legyen Is­tenünk áldása ezen és az ezentuli adományokon és adó mányozókon. Diákkonferencia. A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség január 31-től febrár.2-.ig Budapesten meg­tartott konferenciájáról meg kell emlékeznünk neon csu­pán azért, mert az ország különböző részeiből egybogyült középiskolai, főiskolai diákok nagy száma is megérdemli, akik három napon keresztül épülhettek a valóban mélyen járó előadásokon, hanem azért is, mert azon evangéli­kus egyházunk méltóké pen volt képviselve. Az első elő­adást Kapi Béla püspök tartotta FeJsőbbrendü élet, az utolsót Turóczy Zoltán lelkész Ecce Deus (íme az Isten) címmel. A tanulmányi szakok szerinti csoportokban dr. Deák János egyet, tanár, dr. Hilscher Zoltán tanár, báró Podmaniczky Pál lelkész és dr. Szalay Károly orvos voltak az evang. előadók. Külön is kiemelendőnek is táti­juk a felekezetefc szerinti csoportgyülést, ahol az evan­gélikusok szépszámú csoportjában báró Podmaniczky egyházunk történelmi értékeiről, Mar esek János lelkész pedig egyházunk jelenlegi feladatairól tartott élénk meg­beszélést követő előadást, örültünk a résztvevő evan­gélikusoknak s reméljük, hogy azoknak a közép- és fő­iskolai intézményeknek a képviselőit is ott fogjuk látni nemsokára, akiknek a távollétét fájlaltuk. A Jókai-ünnepségek sorát a Prot. Nők Szövetsége kezdte meg február 4-iki estjével. A változatos műsor kezdő és befejező -számát a „Lutberánia“ ev. vegyeskor nyitota meg Dohnányi „Hiszekegyével. (Miért nem a hivatalossal, a Szabados-félével?) Énekelte még a Hym- nust és egy úgynevezett Népdalegyveileget, Kár, hogy a szép hanganyag olyan silány szövegű, nem komoly, legalább is nem egy Jókai-ünnepre való egyvelegre pa­zart ódik. Nagyon sok ember vette zokon az egyveleg má­sodik dalát, a ..Falu végén esik a dera“ szövegűt. Ez. már igazán nem illett bele a komoly műsorba! Az ün­nepi beszédet Pékár Gyula, a Luther-Társaság vil. elnöke, nemzetgyűlési képviselő mondta, Petőfi és Jókai csilla­gait idézve, a két protestáns érdemeit rajzolva. Kiegé­szítő műsorul Groh Klára hegedűművész nő játszotta: Vieuxtemps „Ballade és Polonaise“ cimü darabját (me­lyeket egy héttel előbb a Szt. Gellért kath. egyesület estjén i-s játszott), szépen adta ölő, de ez sem Jókai- esthez illő darab s látszik, hogy a választás munkát sem adott a művésznőnek. Végül volt egy igazi Jókai-szám is. K. Somló Emma- szavalta Wlassich alkalmi költemé menyét. Ezután .Anna keservét“ adita elő a ,ySzigetvári vértanukéból s néhány anekdódát olvasott fel Jókai tol­lából, melyek nem tévesztették el hatásukat. A Greger- sen Lujza rendezte est zsúfolt termet vonzott; a közön­ség soraiban azonban evangélikus részről igen keveset láttunk. Mi is csak azért említjük meg. mert másoknak is feltűnt. (Szemlélő.)

Next

/
Thumbnails
Contents