Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-22 / 6. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 182/. i-ettenetes baj kijlőtt le a fejünk fölött, nagyon megváltozott minden körülöttünk és sok oszt kergetett inár el a tél. Megnőttünk, végig jártuk az osztályokat, azután kikerültünk az igazi nagy iskolába, ahol belénk verték, hogy más gond Ls van, mint a tanulás szabályai, hogy vannak szigorúbb emberek is. mint a tanító bácsi és tanító néni; rettenetesebb bajok mint egy pont vagy egy tábla mögé állítás, pótolhatatlanabb veszteséget mint egy üveg tollszár vagy egy-kct krajcáros elefánt gmnmi, csak nagyobb és őszintébb öröm nincs, mint volt itt tiz percben egymásra minden komolyabb következmény nélkül, úgy igaz szívből nyelvet ölteni. De megtanultuk azt is, hogy mit adott nekünk ennek a Deák- téri fészeknek a melegsége az igazán emberi őszintesége és megértése. Azt hiszem sokan voltunk úgy. hogy mikor hajsza közben fáradtan, kimerültén, unottan és elkeseredetten elértünk csak a kapuja elé, már megbékült, megnyugodott é> önkénytelenül olyan jólesöen elmosolyodott az ember. Azután később, mikor már látni is megtanultunk, a megalkuvások, meghajtott, élettelenül összeesett tervek és álmok romjain és megtudtuk nem csak érezni, hanem érteni Ls, milyen biztos karó mindig mellettünk az a sok kedves emlék, ami id?- köt és milyen ódium minden legkisebb hangulat, ami az itt töltött évekre emlékeztet, akkor nagy vigasztalás mindig, böngészni ezek között a régi szép napok között és rájönni, hogy nem a buzdítások é- szigorúságok, nem a lelkesedések és kbnndlgetéwek vagyT az ötösök félelme és az egyesek diadala volt a fontos, hanem az, hogy hogy’ néztek ránk mikor elkéstünk, hogy kaptunk körmöst szegény Tomasek nénitől, ha nem tudtuk a Teilung der Erde-t, milyen kíváncsian lestük, dolgozat füzetekkel jön-e órára a Scholz tanár ur, milyen jóleső meleg érzés volt. titokban megérteni Dolina néni kendőjének a esücs- kit és mennyi szentjánoskenyérbe fogadtunk, hogy a következő szünetben ki előtt fog váratlanul megállni, nehány pillanatig mereven farkasszemet nézni, aztán óriásit, valami nagyszerűt mondani az a drága, huncut Miki. Mert mi, most már bevallhatom, igy b<*- céztitk Igazgató Urat. Még később azután, vagyis most, mikor már bitáljuk és bírálhatjuk a dolgokat, valami kimondhatatlan meghatottság fog el, ha meggondolom, hogy Igazgató Ur ötven év óta adott és ad gyerekeknek és szülőknek, szülőknek és nagyszülőknek a tanitá- .-ain kívül ilyen drága, feledhetetlen hangulatokat és hogy azzal az aranyos kedélyével hogy felfrissített1 mindig, és céltudatosan frissíti fel az intökonferen- ciák zivatarosán nyomasztó levegőjét. De ugyanakkor egy nagy elégedetlenséget is érzek, mikor látom és tudom, hogy ezt az abszolút jóságot é*s ezt a* kiváltságosán melegleikü pedagógiai tudást olyan kevesen becsülik meg igazán és önkénytelenül eszembe jut a keteli tenger hajósainak az a megértő, é rzésvilágn, hogy ott a kormányost minden nap, napfelkelte előtt és napfelkelte után megáldják a hajósai és ö kapja mindenkinek aznap a karéjjából vágott első falat kenyerét. Ha az idő nem volna az elmultságában olyan szigorú, akkor most hangosan és bátran, az első elemi lendülettel meghajtanám magam, mint aki érzi, hogy a puttonyában se a csodálkozás, se az „akiket megillető“ szemrehányás nincs vattából, de meg az öröm csillogása se üvegből vajó és elkezdeném az igazság nmeiben ötven év fáradozására gondolva, hogy: Azok, akik termelnek virágot. meg azok. akikre bőven jut napsütés, miért nem ünnepük még lelkesebben és még őszintébben ezt a tavaszt hozó, békessége«, gyönyörű őszt? De ebben a teremben csak gyerek tudok lenni, aki örül vagy fél, ad vagy szeret. Es mikor itt vagyok Igazgató Ur előtt azzal a megbízással, hogy a volt növendékek nevében felköszöntsem ezen a félszázados évfordulón, nem találok se formát se szavakat, ami többet jelenten»* és jobban hangz&nók, mint az, amibe minden benne van és amit őszintén, egész szívvel olyan jól esik kimondani. Nagyon szeretjük és nagyon örülünk, hogy megint együtt lehetünk! De a gverek, akinek ké*k inásli helyett már fehér szaMagot, köt a hajába az idő, most mégis megáll a jó Mikolik előtt és azt mondja: „Tanár ur kérem ne tes»é*k haragudni, hogy nőm tudtam verset. De a leckéből, amit az életre fel tetszett adni, merek referálni, az étiét pajtásaimat szeretem étf segítem úgy ahogy mondani tetszett, a táskám rendes, a tízórai kosaramnak tiszta szalvéta van mindig a fenekén, a füzeteim be vannak kötv.* kékbe és az ujjam nem tintás már soha. Igen és Tanár ur kérem, a lányok, akik kirándultak a művészet erdejébe, hoztak egy nagy csokor szép színes virágot, én meg két csöndes kis ibolyát a szive gomblyukába. Tessék elfogadni! Aztán néhány pillanatra farkasszemet nézünk úgy, mint akkor régen a folyosón, és ebben a csöndben benne van az iskola egé*sz tradíciója, ennek az ötvem évnek minden szin»*ssége, minden mozzanata, a hamisíthatatlan egé*sz meleg története, »1** ami mindennél több é* ami mindennél értékesebb, Igazgató ur lelke és mindenben érezhető páratlan. ktnlves egyénisége. Isten éltesse! A hangverseny művészi színvonalának legjobb méltatása, ha ideiktatjuk a műsort. Olyan nev»*k .“zerepelnck benne, melyeket nemcsak idehaza ismernek, de külföldön is megbecsülnek. Ügytől-egyig volr növendékek. Műsor. 1. 1). Ringer Lili üdvözlő beszéde. 2. I). Ringer Lili zongorázik. 3. Kállayné Győry Irén énekel. SasskovBzkyné Dirner Adrienne kisér. 4. Vo- tisky Ilona hegedül. Pethesné Lőwy Margit kísér, ő. Bertók Ferike énekel. Sasskovszkyné Dirner Adrienne kísér. 6. Kéler Magda zongorázik. 7. Ba- lassáné Radó Lili írnokéi. Sasskovszkyné Dirn»*r Adrienne kisér. — Szünet. - 1. Moór Sári szaval. 2. L. Fodor Aranka, a m. kir. Operaház v. tagja énekel. Pethesné Lőwy Margit kisér. 3. Kurezweilné Fehér Ilonka zongorázik. 4. Lénárd Klári heg»Hlíll. Grünfeld Márta kisér. 5. Sebest vén n»'* Szabadi Frida énekel. Sasskovszkyné Dirner Adrienne kisér. (í. Füldessyné Hermann Lula zongorázik. Mindnyájan éreztük, hogy nem élt, dolgozott hiába, akit ilyen osztatlan szeretettel, hálával vesznek körül. Jóleső megnyugvással láttuk, hogy az »gész ünneplésből az ünnepelt maga is kiérezto, miszerint ez igazán szívből eredt, belső sugallatra. Sokszor kívántam, vajha látná, hallaná, mint igyekszik mindenki tehetsége, ereje szerint, hogy valami módon hozzájáruljon az ünnepség szépítéséhez, tökéletesítéséhez. Mint tanakodtak azon, mivel szereznének neki igazán örömöt? Milyen önkéntelenül kitört az öröm. mikor elhangzott az indítvány, mely hivatva
