Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-30 / 34. szám

1925.

3.

EVANQEUKUSOK LAPJA

lemben néha a vallás egészen kárhozatos dolog* is volt, ezt a szót legszorosabb és jól megfontolt theológiai értelemben véve. Egynéme- Ivikét a legundoritóbb és legijesztőbb bűnöknek a vallás nevében és jogán követték el. Egy- némelyikét a legpusztítóbb, legbarbárabb és legkegyetlenebb háborúknak a vallás cégére alatt viselték. Egynémely!két a legelkeseredetlebb és legkevésbbé hegeszthető szakadásoknak az emberiségben közvetlenül a vallás rovására kell Írni. Néha mikor olvassuk az ember vallásos hitének történetét, megfájdul a szivünk és kedvünk lenne elvetni a vallást. Valaki egyszer azt mondta nekem: Ha találni kell valami eszközt az ember megnemesitésére, nem lehetne valami olvant találni, aminek története kevésbbé brutális és barbár, mint a vallás története? Tény az, hogy a vallás nevében az emberek a leg- brutálisabb és legbarbárabb dolgokat követtek el, s elkövették olyan kíméletlen bizonyossággal, amely minden okoskodás számára hozzáférhetetlenné teszi őket. Innen van, hogy a nevelésügyi rajongó zavarba jön. Azt fogja mondani, hogy* a vallás az embert megfosztja jó/an eszétől, s rámutat arra, hogy ha bármely társadalmi összejövetelen, például egy tiszti kaszinóban. vagy egy banketten meg akarjuk őrizni a békét, legokosabb, ha eltiltjuk a politikáról és a vallásról való beszélgetést. Mert ebben a két táigvban az emberek nem józanok; könnyen nekivadulnak és sértegetnek, ha tehát békességet akarsz, hallgass a vallásról.

Ebben van egy jó adag igazság. Napjainkban a legelkeseredetttbb ellenségeskedő é< egy része közvetlenül a vallásos véleményekből ke letkezik. Néha, mikor egy lelkes katholikusnak beszéltem protestáns emberről, észrevettem, hogy iparkodik jóindulatúnak mutatkozni, de a szemében felcsillanik valami, ami a farkasra emlékeztet. Próbál udvarias lenni, mert tudja, hogy igy illik, de a szive gyűlölettől lángol. Ez valami borzasztó dolog és igaz. Ezért, barátaim, neveljük az embereket józanokká; nevetjük őket úgy, hogy tudjanak egymással tanácskozni, beszélgetni, tudják egymást megérteni, és közbejön ez az utálatos vallási kérdés és legelső sorban is ettől kell megszabadulnunk. Az iskolában nem taníthatunk vallást, mert ti keresztyének olyan durvák vagytok egymás iránt, hogy nem tudtok megegyezni semmiben, amit tanitani akarunk, tehát hagyjuk el egészen és legyen vége. Meguntuk már patvarkodásai- tokat és harcaitokat. Mi olyasmit akarunk, ami észszerű és józan és egyöntetű.

Ennek az érvelésnek nem fordíthatunk egyszerűen hátat, de van benne egv tévedés; azt mondják, hagyjunk fel a vallással. Igen, de lehetséges-e? Ez a lényeges. Lehet-e felhagyni a vallással? A vallás nem az egyetlen dolog, ami az embereket elválasztja és a józan belátástól megfosztja. A férfiak mindig panaszkodtak arról, hogy a nők is ezt mivelik, s figyelemre

méltó, hogy mikor teljesen kommunisztikus életet akartak teremteni cs egészen mint testvérek akartak egymással élni, szükségesnek találták, hogy kerüljék a nőt. Nem ismerek kommunisztikus társaságot, nem a szónak technikai értelmében, hanem olyan társaságot, ahol egyformán részesülnek és testvériesen élnek, amely sikerült volna, ha férfiak és nők együtt voltak benne. Tény az, hogy a nem elválaszt bennünket, s ahogyan valaki mondta, a teljes kommunizmus nem valósítható meg a szerelem kommunizmusa nélkül, ez pedig lehetetlen. A nem elválaszt. A férfiak azt akarják, hogy* szeretteik csak az övéik legyenek; a nők azt akarják, hogy szeretteik csak a/ övéik legyenek. Megkívánják a/ otthont, az egyéni éietet. Miként egy barátom irta, szerinte az eredeti ótesfámentomi kommunista kísérlet a há/asélet kérdésén vallott kudarcot. Tegyük fel már most, hogy — miként az apácák és szerzetesek mondják — a nem elválaszt bennünket, elzár bennünket Istentől és embertársainktól, ennélfogva hagyjunk fel vele, semmisítsük meg, ne legyen semmi közünk hozzá. De nem tehetjük, mert természetünknek konstituens és lényeges része. — Azoknak a száma, akik a nemtől menekülni tudnak s magasabb színvonalra emelkedhetnek, korlátozott; s ha általánosan kötelezővé akarnánk tenni, valamennvien megbolondulnánk; mert ez természetünknek lényeges része, egyike a nagy, hatalmas, primitiv ösztönöknek és szen- vedélveknek, amelyek az emberi természetnek alapját alkotják.

És ezzel eljutottunk a fődologhoz. Barátaimnak úgy látszik az a benyomásuk, hogy az ember természeténél fogva tisztaeszű lény, s csak a vallás teszi esztelenné. De semmi sincs ennél távolabb az igazságtól. Természetünknél fogva mi egyáltalán nem vagyunk észlénvek. Tetszelgünk ebben a gondolatban, de semmi sem es'k ennél távolabb az igazságtól. Miként már többször kifejeztem, az elterjedt nézet az, hogy a férfiak józan, világos eszüek. a férfiak észszerűen cselekesznek, a nőket pedig impulzusok vezetik. A valódi igazság az, hogy a férfiak impulzusok szerint cselekesznek, s később találnak ki cselekedeteik magyarázatára komplikált észokokat. A * nők pedig impulzusok szerint cselekesznek, s az észokokkal egyáltalán nem törődnek. Innen van, hogv olyan sokszor zsémbelódsz a feleségeddel, s hogy a feleségednek olvan sokszor van igaza, mert átlát okoskodásodnak szövevényén, amelyet egybeszerkesztesz annak igazolására, amit tettél mert meg akartad tenni. A férfiak nem született és7lénvek. Igen hatalmas primitiv szenvedélyekkel születnek, amelyekben osztoznak az állatokkal, sazok a teremtmények, akikkel a vasárnapi iskolában dolgod van, ahogyan már bizonyára volt alkalmad tapasztalni, nem tiszta észlénvek; impulzusok, egymással ellentétes vágyak, szenvedélyek, vágyak és kívánságok élnek bennök. Min-