Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-23 / 33. szám
V v Miskolc XI. évfolyam. 1925. augusztus 23. 33. szám. EVANGÉLIKUSOK LAPU Szerkesztősig : L É B É N Y (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-ipület. Kiadja:! LUTHER-SZ0VÉTSÉG. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnap. «lapította: DR. RIFFIY SÁNDOR püspök. Sxtrk«úté»éri felelő» NÉMETH KÁROLY esperes. Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer I. Egyes szám ára 2 ezer K. Hirdetési árak megegyezés szerint. Okos istentisztelet. Mintha gyarapodna azoknak a száma, akik az idők jeleiből az európai civilizáció szétmállá- sára következtetnek. A következtet esnek helyességét elvileg sem a keresztyén vallás, sem a világtörténelem nem zárja ki. Mostanában hozta egyik napilap illusztrált melléklete az Akropolisz romjait. Tudjuk, hogy Athén régiségei azok a romok, amelyek egy kulturális vízözön után hirdetik, hogy volt egy Atlantisz, amelyben a művészetek és tudományok ragyogtak, illatoztak, de amely visszahozhatatlanul eltűnt. Fűit. Ázsia nagy kultúrák bölcsője és temetője. Egyiptom, valamikor a Icultura paradicsomkertje, ma sir- rablók lelőhelye. A kultúrák szinte szerves lényeknek tűnhetnek fel a tudós búvár előtt: van gyermekkoruk, ifjúságuk, férfikoruk, öregségük és eljön a haláluk órája is. A keresztyénség területén maga Jézus beszél a pogányok idejének beteléséről, a világ végéről. Épugy az apostolok is. »E világ elmúlik«. A keresztyén egyházban ez a gondolat és tudat nem szűnt meg élni és halni. »Múlandó világnak múló dicsősége«, egyike a legmegrázóbb énekeinknek. Tehát nemcsak, hogy nem lehetetlen az európai civilizációnak pusztulása, hanem a történettudomány világosságánál nézve nagyon valószínű, a keresztyén vallás tanitása szerint pedig bizonyosra várható. Különös világban élünk. Vallásban, erkölcsben, tudományban, művészetben sok minden jellemvonás fedezhető fel, ami a rothadás csiráinak működésére emlékeztet. Amikor ezeken a tereken a modernek a múltba néznek és a múltból merítenek, nem azt keresik ki, ami benne klasszikus, a formának és tartalomnak harmóniájában mintaszerű volt: abban vájkálnak, amit primitívnek neveznek ők, s annak a becsületesen primitiv vallásnak, tudománynak, művészetnek, amely verejtékezve, lihegve küzdött az anyaggal, őszinteségét és komolyságát prostituálják a maguk tehetetlen malackodásával. A művészetben ez a haldoklás mutatkozik; hullabüz üti meg az orrunkat, ha látjuk azokat a szobrokat és festményeket, amelyek a barlanglakok ember művészetét utánozzák. Csakhogy ami a barlanglakónál zsenialitás volt és becsületes müvészmunka, az itt kontárság, perverzitás és impotencia. Az erkölcsi élet terén számtalan esetével találkozunk a poliandriának és a poligámiának. Ez valamikor lehetett a pusztító ragályok, rettenetes mészárlások következtében ösztönszerüleg működő fajfenntartás, ma az egykével és mesterséges meddőséggel fertőzött fajtalanság. A tudomány világában, ha például a gyógyítás mesterségét vesszük, a modernek előszedik a ráolvasásokat, a pszichopatikus gyógymódokat, az obszkurantizmusnak és vajá- kosságnak szereit, és a csodák által való gyógyítás közkedveltségnek örvend úgy az analfabéták, mint a szellemi »arisztokraták« körében. A vallásban nem sok különbség van a mai »hóditó« hit és a között, amelyet Saul praktizált, midőn az endori boszorkánnyal maga elé idéztette Sámuel próféta szellemét. Felülkerekedett a babona. Mágusok, garabonciás diákok, boszorkánymesterek, varázslók rontják a vallás és a keresztyénség hitelét. Elizeus Illésnek a köpönyegétől várta a csodatevő erőt. A modern mágusoknak már köpönyeg se kell, anélkül is teljhatalommal parancsolnak a mennyei hatalmasságoknak. Milyen távol esett a ma divatos keresztyénség Jézusnak egyszerű, kristálytiszta hitétől és erkölcsi tanításától! Korunk cselekedeteiben megtagadta a keresztyénség Istenét. Azt az Istent, aki a bölcsesség, az igazság és a szeretet. Jézus azt tanította, hogy az Isten országa bennünk van. Tehát bennünk kell lenni az igazságnak, a szeretetnek és a bölcsességnek. Ha Istent lélekben és igazságban akarjuk imádni, akkor bennünk az igazságnak, a szeretetnek és a bölcsességnek kell átadni az uralmat. S a mai ember megtagadja az igazságot (soha nem hazudtak annyit, olyan tudatosan és propagative, mint ma, kivéve talán
