Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-02-15 / 5. szám

4

__________________________________EVANGÉLIKUSOK LAPJA ______ 1925

a kölcsönös áthelyezést kérik, ha az iskola fenntartó testületek az áthelyezéshez hozzájárultak, ha úgy az érdekeltek, mint az iskola fenntartó testületek az áthelyezés feltételeit illetőleg megegyeztek és az áthelyezést a felettes egyházi hatóság vagy hatóságok íóváhagvták.

43. §.

A tanerők évi díjazása a megfelelő állású állami tanerők díjazásánál kisebb nem lehet és se le nem szállítható, se a természetben, vagy földben biztosított díjazás készpénzre át nem változtatható.

Üresedés esetén azonban az iskola fenntartó testület, ha a tanerők számát szaporítja, a felettes egyházi hatóság jóváhagyásával az üresedésben levő és újonnan rendszeresített tanszékek díjazását újból szabályozhatja.

Ha a fenntartó testület az intézet fentartásával járó anyagi terheket nem bírná meg, az egyetemes közgyűlés engedélyével fenntartási és fizetés kiegészítői államsegélyt vehet igénybe.

44. §.

Az egyház minden tanerőtől megkívánja, hogy erkölcsileg feddhetetlen életet éljen, hivatásában lankadatlan buzgóságot tanúsítson, paedagógiai és didaktikai kérdésekben azokat az utasításokat kövesse, melyeket egyházi felettes hatóságaitól és azok utján az államtól kap, — az iskolában, s az egyházi élet és önkormányzat terén egyházszeretetének és hűségének bizonyságát szolgáltassa, a magyar hazához híven ragaszkodjék. Tanítványait egyházi as és hazafias szellemben nevelje és oktassa. A tanerők magánéletének sem szabad ellentétbe jutnia egyházuk iránt tartozó kötelességeikkel.

k) A tanerők iskolán kívüli magatartása.

45. §.

A tanerők az iskola eredményes működésének biztosítása végett nemcsak a tanítási órákban kötelesek munkálkodni, hanem egyéb iskolai teendők mellett iskolai tisztségek s az iskolai munka és nevelés körébe tartozó megbízások elvállalásával is tartoznak az ifjúság tanítását és nevelését előmozditani.

46. §.

A tanerők olyan egyesületeknek tagjai nem lehetnek, melyeknek működése az evangélikus egyház és a társadalom rendje ellen irányul s illetékes felsőbb egyházi hatóságuk engedélye nélkül semminemű mellékfoglalkozást nem vállalhatnak.

1) Tanárok, tanítók továbbképzése.

47. §.

A tanárok é;s tanítók továbbképzéséről az egyetemes közgyűlés egyrészt külföldi egyetemekre szóló ösztöndíjak révén, másrészt az által gondoskodik, hogy a tanárok és tanítók részére időnként továbbképző tanfolyamokat rendez.

A tanárok és tanítók külföldi tanulmányút, avagy tudományos búvárkodás céljaira egy tanévre terjedő ■szabadságot vehetnek igénybe azon esetben, ha tanszéküknek helyettes tanár, illetve tanító áltál való ellátásáról, a fenntartótestület előzetes jóváhagyásával gondoskodnak és a helyettesítés költségeit, — amennyiben az iskola ilyen célra szolgáló alapit ványai elegendő fedezetet nem nyújtanának, — a sajátjukból viselik. Egy évnél hosszabb időre s ugyanazon intézetnél egyidőben egynél több tanárt vagy tanítót szabadságolni sem köz-, sem magánérdekből nem szabad. (Folytatjuk.)

M n ■ ■

Szűz Lajos

1874—1925

Múlt hó 27-én temettük csakugyan „megrendült szívvel“ nehéz és súlyos betegség után a Kerepesi- uti temető halottasházából Kemény L. lelkész erős pádagógiai érzékű gyászbeszédével, Broschkó G. Á. esperes szép németnyelvű imájával s Lahmau Gy. és Mikolik K. igazgatók megható búcsúszavával gyászbaborult szükebb családja, kartársai, Raffay püspök, Hittrich főigazgató, és sok hálás szűk rokon, barát és ismerős részvételével Szusz Lajos budapesti Deák-téri evang. elemi iskolai igazgató- tanitót, akiről hálás tantestületének gyászjelentése méltán mondja, hogy „gondos és teljes odaadással magasztos hivatásának élő paedagogus s minden igaz és nemes törekvésért lelkesedő készséges és kiváló munkatárs, hü barát és jeles igazgató volt.“

Született 1874 augusztus 19-én Sopronbánfalván, középisk. és präparandiai tanulmányait Sopronban végezte, ahol 1897-ben tanitói oklevelet nyert. Egy évi zalai tanítóskodása után 1898 óta Budapest fővárosánál, 1906 óta a méltán máig is jóhirii és látogatott Deák-téri evang. iskolánál, 1919 óta mint igazgató működött kartársai és a szülők részéről igen nagy elismeréssel. Volt soproni igazgatója Kapi Gy. evang. vallásos és magyar hazafias szellemében tanított és eredményes működésével megmutatta, hogy mint evang. tanító mivel tartozik egyházának és hazájának, ki soha sem kért, hanem mindig csak adott s kinek egy fővárosi evang. tanítóhoz méltó temetése, igazán a szivek és a könnyek müve volt. Tanitói és nevelői egyéniségét méltó kartársa Lah- man Gy. h.-igazgató a következő találó jellemzésekkel méltatta:

„A Deák-téri ev. elemi iskola tantestülete megindult szívvel és gyászbaborult lélekkel áll e ravatal előtt és búcsúzik tőled felejthetetlen vezérünk, igazgatónk és hű barátunktól.

Gyönge a szó veszteségünk ecsetelésére, gyenge a nyelv gyászunk kifejezésére. Mint tölgy élted delén, munkabírásod teljességében dűltél ki a munka mezejéről, akkor, amidőn egyház és haza még nagy alkotásokat várhatott volna tőled.

Fényes elméd, fegyelmezett lelked vezérnek predesztinált é-s ennek férfiasán megfeleltél.

Tanitói hivatásodnak mestere voltál. A tanítás üdülés volt részedre s boldogságod ott csúcsosodott ki, amikor kicsinyeid között lehettél s ott ragyog- tattad elméd fényességét, kedélyed mélységét. Ott voltál elemedben, ott szórtad dúsan, pazar kézzel lelked kincseit, hogy gazdagodjanak mindezzel általad, akik kezeidre bízattak. Kincseid tárháza kifogyhatatlannak látszott, mint az ősforrás, amely soha ki nem apad. Te csak adtál, mindig adtál, soha nem kértél s ez volt boldogságod.

Nagy szived megszűnt dobogni, mely annyi melegséget árasztott, beszédes ajkaid elnémultak, amelyet részedre annyi tiszteletet és megbecsülést váltottak ki.

Részünkre nem marad más, mint a néma gyász és a megnyugvás Isten végzésében.

Amidőn megnyugszunk a változhatatlanban s távozunk a gyász e megszentelt helyéről vissza munkánk mezejére, hogy tovább oktassunk, neveljünk, lelkesítsünk és gyújtsunk a kicsikék szivében, tesz-