Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-08-09 / 31. szám

4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. mer. A nevelők személyiségének nagy jelen­tőségére való tekintettel az alkalmazásuk mód­jára vonatkozólag1 felmerült az a gondolat, hogy az internátusi nevelők az internátussal összefüggésben levő középiskola tanári karán kívül átíó egyének is lehessenek. Abból a tény­ből, amit fentebb megállapitoltunk, hogy t. i. minden a nevelő személyiségétől függ, logiku­san tényleg az következik, hogy a jó nevelőt onnan vegyük, ahol találjuk, tehát ha valamely tanári testületben nincsen megfelelő egyéniség; úgy a tanári testület körén kívülről. Még is e tekintetben jogos aggodalmaink vannak, ame­lyek alapján azt óhajtjuk, hogy a nevelő igazán csak Végső szükség esetén legyen a tanári tes­tületen kivül álló egyéniség. Említettük már azt, hogy az internátusi nevelést és az iskolait természetszerűen nem lehet egymástól elválasz­tani; a tanári testület szelleme és az internátusi vezetőség szellemének teljesen homogénnek kell lenni. Ez mindenesetre könnyebben történ­hetik és valószínűbb abban az esetben, ha a nevelő a tanári testület tagja. A tanuló ifjúság­gal szemben is már külső fegyelmező erő rej­lik abban, hogy a tanulót az illető nevelő az iskolában tanítja. VIII. A meghatározott alapelvből levon­hatjuk a következtetést az internátus legtökéle­tesebb alakjára vonatkozólag1 is. Az intemátus és iskola egymáshoz való viszonya jelenleg ren­desen úgy alakul, hogy az intemátus egy bizo­nyos iskolához hozzásimul, annak kiegészítő ré­sze. Van azonban több középiskolai internátu- sunk, amely nem köti magát egy iskolához, ha­nem függetlenül áll, s növendékei bármely is­kolát látogathatnak. Csak az az alakja nem ter­jedt el az intemátusnak, amely a legtökéletesebb volna, t. i. az intemátus és iskolai tökéletes egybeolvadása. Nincsen küntlakó' és bentlakó nemcsak az elköltözőitek és születettek;, hianem az éppen akkor születés-napot ünneplők is be­lefoglaltatnak és itt is egyforma mérték van ápolók és ápoltak számára. Valóban mintegy nagy család él ez intézet lakossága testvéri kö­zösségben és a külső számbeli gyarapodást nem óhajtja, mert ezáltal elveszíthetné mostani kö­zösségi, családias bensőséges meghitt jellegét Számomra egyénileg jelentős ez a négy hét az itt kapott benyomások miatt. Itt szerez­hettem némi tapasztalatot a keresztyéni szere- tet-munkásságot illetőleg. Itt tapasztalnom kel­lett, hogy ez az ápolói keresztyéni szeretet- munkásság csupán csak imádság,, hit, szeretet és türelem utján végezhető. Itt éreztem egy egészen speciális különös irányban azt, mit je­lent ez a két szó — amely a beteg-terem egyik oszlopán levő táblácskán fénylett — Isten: sze­retet (1. Ján. 4. 16.) Akiből hiányzik a szeretet, az aí betegek fájdalmát magaviseletével csak növeli, de aki­ben, szeretet van: az a betegeknél is viszont- szeretetet ébreszt. S ezt a szerétetet csak ameg­növendók, nincsen iskolába járás: az iskola maga az internátus, s csak az intemátus növen­dékeire szorítkozik az iskola. Alapelvünkből ki­folyólag ezt az alakot kell legtökéletesebbnek tartanunk, mert az egységes irányítás, vezetés, a jellemfejlődés lehetőségei egy ilyen formájú nevelőintézetben valósulhatnak meg legköny- nyebbein. Ilyen nevelőintézetek a Reddie Cecil Abbotsholme-ja nyomán létrejött reformiskolák Németországban a Landerzieihungs-heimek. — Nem nagy városokban, sőt nem is. falukban, hanem vidéki birtokon létesültek ezek a nevelő intézetek. Egy nagy családi közösségbe kerül­nek itt nevelők és növendékeik. Itt lehetséges a nevelésben a tanításon kívül a többi fontos eszköizt is teljes mértékben kihasználni, igy kü­lönösen a többi között a testi munkát, a mű­helyekben, a gazdaságban való dolgozást. A szellemi és testi erők megfeszítéséből, az ered­ményes munka szemmel látható sikeréből táp­lálkozik a tetterő, a kedély, s ezek egyengetik útját a jellemnek. Az intemátusnak ez az alakja nálunk mind ez ideig nem valósult meg, kül­földön is csak szórványosan. Nagy akadálya, hogy óriási költségbe kerül. Mivel azonban egyenlőre elméletileg az internátusi nevelés alapelvéről szólottunk, az elémeletnek legin­kább megfelelő alakra rá kellett mutatnunk, IX. Összefoglalva fejtegetésünket abban ál­lapodunk meg, hogy az internátusi nevelés a növendék jellemfejlődését szolgálja; e célból egységes világnézetet és pedig az evangélium világnézetét teszi az intemátus leikévé; ez a világnézet, ez a vezérlő alapelv a nevelők élő személyiségében ölt testet. Legtökéletesebb alakja lenne az intemátusnak, ha az iskola és az internátus egy magasabb egységbe az igazi ne­velőintézetbe egybe olvadna. Németh Sámuel. alázkodó imádság által önti belénk s növeli, gyarapítja bennünk: Isten: az örök kifogyha­tatlan Szeretet.. S a másik, amit az intézetben egy ápoló­nak meg kell tanulni: a türelem. Tűrni akkor is, ha nem úgy megy s sikerül minden, amint kívánnám és akarnám; hallgatni, ha nem tet­szik a betegek ideges követelődző hangja, gyakran érthetetlen, magaviseleté, szeszélyes, gyerekes kívánsága; nem panaszkodni, ha a kereszt vállunkba vág, hanem hivő imádsággal fordulni Ahhoz, Aki olyan mérhetetlenül ha­sonlíthatatlanul többet tűrt az érettünk hordo­zott keresztfa alatt. Ez a kis zoari közösség magára vette a keresztet, amikor az embereknek az elnyomo- rodottjait, szegényeit, betegjeit, önmagukkal tehetetlen szerencsétleneit a kebelébe fogadta, de hivő imádsággal tűri a fogyatkozásokat, gyarlóságokat és szeretettel igyekszik segíteni ott, ahol lehet, ahol Isten neki arra lehetősé­get nyújt. Horváth Pál.

Next

/
Thumbnails
Contents