Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-09 / 31. szám
i fevANoeuKUsoK Lapja m. • lehet édessé tenni ; rögöket, amiket nem lehet megtörni; éjszakát, amelyet nem lehet felderíteni; bénákat, és sántákat, akikről le kell mondám. Uram, nyisd meg szolgádnak szemét, hogy lásson! Nyisd meg szolgádnak fülét, hogy halljon! Nyisd meg szolgádnak ajkait, hogy szóljon! Lásson Téged, halljon Téged, szóljon Hozzád! »Megvertél engem és megy ere ttetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Ur, az én Istenem«. Az őskeresztyén gyülekezetről azt olvasom: »És foglalatosak valának az apostolok tudományában, és a közösségben, a kenyérnek megr törésében és a könyörgésekben«. Valamennyien imádkoztak. Egyházunkban hányán imádkoznak? Gyülekezetünkben hányán imádkoznak? Te mennyit imádkozol? Mi lenne az eredmény, ha mindenki imádkozna! Milyen hatalmas jelek és csodák történnének! így? »Nincsen semmitek, mert nem kéritek«. Milyen nagy Ígéreteink vannak Krisztustól! Csak egyet: »Akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőittessék az Atya a Fiúban«. Láss a rögtö réshez. Kezd el magadon. Szerszámod az ima. Hz internátusi nevelés alapelvéről. V. Az internátusi helyes nevelésnek, a jellemfejlesztésnek tehát legelsői feltétele az egységes világnézet az internátusi életben. Hol találjuk ezt fel? Az egységes világnézet kétségtelenül könnyebben alakítható ki olyan tanulóknál, akik már a házi légkörben is körülbelül A zoari intézel. Zoari tartózkodásom utolsó napján, márc. 31-én, néztem meg a rothenburgi csecsemő- otthont, amely az ottani uraság jószívűsége és bőkezűsége folytán épült fel, és az otthon egyik munkatermében találtam egy versikét, amelyet tartalmánál fogva érdemesnek tartok arra, hogy szélesebb körben is ismeretessé váljék, másrészt — úgy érzem — egész zoari munkásságomnak mottójául szolgálhat: A »nem birom«-ról szó ne essék, Mindent bir a kötelesség, Mindent bir a szeretet, Vedd fel hát a terhedet, Szeretet és kötelesség: Másról köztünk szó ne essék. Igyekeztem szerény képességem szerint e verset lefordítani; mivel hasonló gondolatok és érzések ösztönöztek arra, hogy Zoart felkeressem. Akartam látni olyan embereknek az egyenlő erkölcsi behatások alatt állottak. A nemzetiségi és vallási szempontból egységes ifjúságot kétségtelenül könnyebb egységes világnézetre emelni, elébe eszményképet rajzolni, mint nemzetiségileg és felekezetileg tagolt ifjúság elé. Még fontosabb azonban természetesen, hogy a nevelők világnézete legyen egybevágó. A nevelés szempontjából a tanításban is szükségesebb a tanárok világnézetének koncentrációja, mint a tantárgyak koncentrációja. Menynyivel inkább szükséges ez az internátusi nevelők között. Hogyan lehetne nevelő hatás ott, ahol az egyik nevelő p. o. atheista, a másik buzgó hivő, vagy az egyik nemzetközi szoca- lista, a másik tüzes hazafi. A növendékek fejlődő lelki világát teljesen szétrombolnák az ilyen ellentétes hatások. Hogy az állami internátu- sainkban, egyik ismertetőjük szerint »nincs nevelői világnézet... nincs nevelői ideál«, egyéb okok mellett a rendkívül tagolt tanári testület és tanuló ifjúság is okozhatja. A pedagógia történelméből tudjuk, hogy rendesen egy-egy kiváló egyéniség tudott a saját nevelő' intézetében irányt jelölő jelentőségre jutni, az egységes világnézet leghatározattabban fejlődhetik ki természetesen akkor, ha egy egyéniség áll a növendékekkel szemben. VI. Ezekről következik, hogy mindaddig, amíg; a növendék jellemének alappillérei megszilárdulva nincsenek, a felekezeti oktatást és nevelést elébe helyezem az állami oktatásnak, nevelésnek, mert azok a nevelési feltételek, a melyekre reá mutattunk inkább feltalálhatók a felekezeti internátusokban. Az egyházak működése az internátusok terén minden időben nagyhatású volt. Természetesen, mert itt nem változékony elvek alapján felépített eszményekről volt és van szó, hanem örökké maradandókról, amelyek milliók és milliók eszményei, amelyekben már e tömeghatásuknál fogva is elemi életét, — avagy haldoklását — akiknek életerejét vagy az élettel folytatott kemény, szakadatlan, ernyedetlen küzdelem emésztette fel, vagy pedig saját magük használták el könnyelműen, esztelenül idő előtt. Igen, látni akartam ezeket az ember-roncsokat, akik hasonlóak voltak a viharverte önmagukkal jó tehetetlen madarakhoz, akiknek a szemében a léleknek a tüze már kialvóan pislogott avagy teljesen kialudt. A jó Isten adott nekik évtizedekre szóló, egy egész életre kiszabott kincset, de ők tékozló fiú módjára a kegyelemből kapott vagyont eltékozol- ták. Oh! olyan fájdalmas, szivet facsaró látvány volt ezeknek a szerencsétleneknek a kis csapata! De nem mondhatnám, hogy ne lett volna egyúttal tanulságos: különösen szeretném ilyen helyre vezetni azokat az embereket, akik semmit sem vesznek komolyan, akik játszanak az élettel. S ezeket a gondolatokkal megfeleltem már arra a kérdésre; mi indított engem arra, hogy Zöarbá menjek. így kerültem Zoarha, e szomorú helyre. Bizony nem
