Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-08-02 / 30. szám
6. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. mán a folyó évi szeptember hó 15-tól december hó végéig terjedő időközben gyűjtés rendezi essék. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi junius hó 8-án kelt 28.675/1925. VIII/a számú rendelete szerint a miniszter hozzájárult ahhoz, hogy a Magyar Néprajzi Társaság Emberföldrajzi Szakosztályának és a Magyar-Holland Kulturgazdasági Rt.-nak megbízottai az összes elemi népiskolák ifjúsága részére minden iskolai évben hat filmelőadást tartsanak. Jegyzet. A Szent Év alkalmából Rómában szentté avatták Canisius Péter német jezsuitát, aki 1597-ben halt meg. Ennek a jezsuitának is az volt az életfeladata, hogy a reformáció egyházát Németországban kiirtsa. Állítólag ő tartotta meg »Németország, Ausztria, Csehország; Lengyelország, Tirol és Svájc katholikus részeit a hitnek«. Az Ev. Luth. Kirchen Zeitung szerint a római Ganisiu^ünnepségek alkalmával Monsignore Salotti így prédikált az Al-Oesu templomban: »Luther a pokol fajzata volt; szerzetes, aki bujálkodásra adta magát, aki szűzi lelkeket kihurcolt a kolostorból, hogy őket kéjelgéseineik áldozza fel. Luther elpusztított minden kultúrát és a németeket kegyetlen, vérszomjas, rombolási dühben szenvedő néppé tette. Aki hozzá csatlakozott, a szenvedélyeknek és az istente- lenséginek mocsarában gázolt. A legnagyobb szükségben lépett fel ellene Istennek parancsára Canisius. Ez torkon ragadta a szörnyeteget és bilincsekbe verte. Megmentette a német kultúrát és megőrizte annak a latin, a katholikus, az emberi kultúrával való kapcsolatát. Luther ^ szakadékba vezeti híveit, Canisius a mennybe vezeti az övéit. Az istenítélet világos és szem-11 mellátható. Luther és műve porrá válik, Canisiusil uj tisztességre emeltetik. A protestántizmus je-« lentéktelenségbe sülyed, a katholicizmus minden népnél és minden országban emelkedőben levő adj hatalom«. Canisius bizonyára igaz örömmel hall-j|l gáttá a monsignore prédikációját, amelynek tg hangja azonban nem igen vall olyan emberre,ii aki a mennyországban nemcsak Szent Canisius-^ sál, hanem Krisztussal is találkozik, azzal, aki-lNj ről Szent János apostol és evangélista azt irja:|M telve volt kegyelemmel és igazsággal. Érdemes^ minden esetre a megfigyelésre, hogy a római||ft Al-Gesu templomban milyen tajtékzó dühroha-Kr mot kap még1 egy latin, katholikus és emberiig kultúra atmoszférájában felnevelkedett monsig-O nőre is, ha szenttéavatások alkalmával eszébejutK Luther Márton. Sajnálom szegény monsignorét:Hl mikor Szent Canisiushoz imádkozik, mindig® ilyen dühös lesz? Az imádkozó lelket mi pokol-flj nak ítélt lutheránusok másnak gondoljuk. Mon-B signore, örüljön az uj szetnek, de öltözze fel!» az alázatosságot, a szerete tét és az igazságot! qp HÍREK. Az április í-től hátralékos előfizetési dijak mielőbbi beküldését kérjük. Gyászhir. Id. Reichert Gyula ny. ev. lelkésznek leánya, Vilma, 12 évi türelmes szenvedésutáni elhunyt. Isten kegyelme vigasztalja meg a gyászoló' családot. Lelkészbeiktatás. A csanád-csongrádi ág. hitv. ev. egyházmegyébe kebelezett Csanádal- berti egyházközség igaz, őszinte szeretettel, nagy örömmel fogadta az elárvult leikészi állásra majdnem egyhangúlag megválasztott, jul. hó 15-én körükbe érkezett Sztik Gusztáv volt felsőpetényi lelkészt, akit ezen uj állásába Saguly János esperes tartalmas beszéddel iktatott be Szentháromság utáni Vl-ik vasárnapon a rendes istentisztelet keretében, amelynek végeztével megtartott közgyűlésen az esperesség nevében Saguly János esperes, a szomszédos Ambróziáivá egyházközség nevében pedig ezen ünnepélyes alkalommal szintén ott megjelent egyházközségi elnökség és hivatalnokainak kara élén Komlovszky Ferenc lelkész üdvözölte a beiktatott lelkészt, aki ezen üdvözlésekre meghatóban és meghatóan válaszolt. Isten gazdag áldása legyen lelkésztestvérünknek édes magyar hazánk és evangélikus egyházunk fellendülése érdekében ezen uj munkamezején kifejtendő minden szorgalmas és tevékeny munkásságán. Hősi halottak emlékünnepe Galgagyör- kön. 1925. jul. hó 12-én szép ünnepély keretében nagyszámú s díszes közönség jelenlétében avatták föl Galgagyörk Pestvármegye kicsiny községe 27 hősi halottjának emlékoszlopát. Az emlékoszlopot a község nemesen gondolkodó, közszeretetben álló földesura Tahy István kir. kamarás és családja állíttatta fel s vésette rá a 27 galgagyörki hősi halott nevét. Ott láttuk a kormányzó ur őfőméltósága, a kormány, vitézi szék, vármegye képviselőit s a környék notaibk litásaiit nagy számmal. Az ünnepély délelőtt 11 órakor kezdődött az ág. h. ev. templomban ünnepélyes istentisztelettel, melyen Liptay Lajos főesperes, helyi lelkész mondott magas szárnya- lásu, mély hazaszeretettől izzó beszédet. Utána a templom előtt felállított emlékoszlophoz vonult ki a közönség. Az ünnepélyt a galgagyörki férfikar éneke vezette be, majd Illés Géza pestszentlőrinci reform, lelkész mondott bensőséges imát. Az evang. egyház részéről Blatniczky Pál pestemegyei főesperes, a róm. kath. egyház ré- széről pedig Podhorányi Adolf plébános avatta fel s áldotta meg az emlékoszlopot. Ezután az üdvözlések következtek. A kormányzó, a kormány s a vármegye közönségének üdvözletét Preszly Elemér főispán tolmácsolta impozáns beszéd kíséretében helyezte el koszorúját. Utána vitéz Krassai Alfréd a vitézi szék, br. Rad- vánszky Albert egyetemes felügyelő a Magyar-