Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-15 / 5. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA Í9ü5 a ugyanaz a törvénycikk arról is tud, hogy „vallásbeli versengést előidéző tények, mint büntettek lesznek fenyitendők (2. Az általam idézett második t.-c. pedig arról biztosit többek közt minket lutheránusokat is, hogy: „A polgári és politikai jogok gyakorlására való képesség a hitvallástól teljesen független (2. §.)“ és hog>r „vallási hite és egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésé tői. (3. §.)“ Az 1848 : IX. t.-c. idézett §-aihoz nem kell kommentár. Ellenben kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Ex céllen ciád akkor, amikor az ezerév jogát csak a ióm. kath. „vallásfelekezetének követeli és a protestánsokat e követelés elismerésére, — szelíden fejezem ki kívánságát — rá akarja beszélni, olyan magyarázatát adja a bevett vallások teljes jogegyenlőségnek, mely vallásbeli versengést is idézhet elő ott, ahol akad olyan róm. kath. magyar, aki nem osztja Excellenciád nézetét az államnak Kiskunhalason kifejezett jogi fogalmát. Igaz, Excellenciád Kiskunhalason elismerte, hogy mi protestánsok is „konzerváló erők“ vagyunk, akiknek nincs közük a romboló erőkhöz. Excellenciád becstelenségnek nevezi és a szociáldemokráciával, kommunizmussal és nihilizmussal azonosítja ezeket a romboló, erőket. De bizonyos, hogy ezzel szemben lemondást követelt az 1895 : XLIII. t.-c. fent idézett paragrafusaiba foglalt jogunkról. Kegyelmes Uram! Nekünk Magyarország talpra- állitása, anyagi és erkölcsi szanálása nem politikai, hanem életcél. És az élet több, mint politika. A politika néha öl is, de többnyire elhallgattatásra, mozdulatlanságra, bizonyos kötelességek alóli felmentésekre törekszik. A lutheránusok hitében nincs politikum, az ő egyházuk szabályaiban csak etikumok érvényesülnek. Ezért, kimondjuk nyíltan, fájlaljuk, hogy Nagyméltóságod minket nem tart a róm. kath. magyarokkal egyenjogú, hanem csak ezek mögött álló állampolgároknak. Fájlaljuk, hogy Excellenciád, ha más okok miatt és más célok érdekében is, magas polcán különbséget tesz magyar és magyar közt az álliamfentarté szempontból, tehát ugyanolyan hibás utón halad, mint azok, akik a lekapcsolt területeken magyar véreinket taksálják hátrább a- maguk, nem tudom hány éves jogán! Kegyelmes Uram! Mi szeretnek hinni, hogy többek vagyunk, mint konzerváló erők. Államépitö erők vagyunk. Erre kötelez minket a mi élő hitünk, a mi Krisztusunk, akik, — méltóztassék visszaemlékezni —, ugyancsak kimertünk állam és ugyanott hirdettük hazánk érdekében a hitünket, ahol Excellenciád hirdette, mikor a vörös gazok rémuralma után a krisztusi erkölcs diadala érdekében szövetséget kötöttünk! ... Kérjünk, ne felejtse el ezt. Ez hozzátartozik az ezeréves jognak történetéhez. A vezetést mi protestánsok nem vindikáljuk magunknak, mint- ahogy nem vitatjuk el a katolikusoktól sem. Mi azonban azt követeljük, hogy a vezetés annak a kezében legyen, aki arra a legalkalmasabb, a legrátermettebb. Ez pedig, — az ezerév jogán állítjuk —. független a vallásfelekezettől, a hitvallástól és az egyházi szabályoktól. Egy képesség az, mely csodaerővé lesz a Krisztusban és a Krisztus által, akiről Excellenciád Kiskunhalason elismerte, hogy abban tudnak élni, ahhoz tudnak ragaszkodni a protestánsok is ! Méltóztassék, kérjük, akarni ennek a szerencsétlen országnak boldog jövendőjét. Mi álljuk ígéreteinket, melyeket a barrikádokon megfogadtunk. Mi akarjuk a megértést, a békét határaink közt és az egységet kifelé. Ám amit Excellenciád Kiskunhalason, mint pap és miniszter mondott, a kultúrharc csiráit rejtegeti, azt, amit mint papnak és miniszternek, a bennünk élő Krisztus szerint, kerülnie kellett \ olna. — Ez a ml hitünk! Arra Is kérjük, ne koncertezzünk. Ne játszunk semmiféle hegedűn. Dolgozzunk némán, szótlanul, mi keresztények azért, mert elsősorban egy kötelességünk van és egy jogunk, nem egv ezer, hanem kétezer év óta: szeressünk. Szeressük egymást és az ellenségeinket! Ám ne szájjal, hanem cselekedetekkel. Ne úgy, hogy egymástól elperelgetjük a jogokat az idők jussán, hanem hogy egymásnak jogokat biztosítunk az idők parancsoló rendjén ... Akinek Úgy tetszik, hogy ebben a szomorú időben a primhegedüért viaskodjék, ám tessék. Nekünk nem a hegedű kell, igaz, hogy a primásság sem kell. Nekünk az kell, aki legtöbbet tesz annak érdekében, hogy Magyarországon Krisztus éljen és hasson. Ez a mi zenénk! De ebben nem hegedűk zengenek, hanem szivek. Nem kiváltságok kontráznak és nem szerzett jogok bogoznék, hanem azok az érzések, melyek senkit sem kisebbítenek le, senkit sem szorítanak hátra, hanem azt tartják a legnagyobbnak, aki mindenkinek szolgál azért, hogy legyen Magyar- ország Istenországa !... Kegyelmes Uram! Kiskunhalasi vallomására ez a mi feleletünk. Mögöttünk a jog. Előttünk az igazság. Körülöttünk egy szertehuzó világ. Felettünk az Isten, akiben hiszünk a Jézus Krisztus által — és aki nélkül nem ér célt semmiféle miniszter, még ha pap is ! Kegyelmes Ur! Ennek az Istennek nevében kérjük: ne akarjon kultúrharcot, hanem kulturmunkát. Budapest, 1925 január hó 21-én. Egy lutheránus magyar. «MHIHIBIIBIIIBBIBIIIIIIIIIBHIIII Mikesük ünnepe A Deák-téri evang. iskolák díszterme f. évi január 18-án páratlanul lelkes ünnepség színhelye volt. Mikolik Kálmán polg. isk. igazgató működésének 50. évét ünnepelték a volt növendékek. Hónapok óta folytak a megbeszélések, tanácskozások, hogyan fejezhetnék ki a régi tanítványok legméltóbban hálájukat, tiszteletüket, szeretetüket tanáruk iránt. Nagy titokzatossággal szállingóztak az iskolába egy-egy jó eszmével, tanáccsal és óvatosan körülnéztek, nincs-e a, látóhatáron ő, kinek tiszteletére készülődtek s ki előtt úgy titkolóztak, mint a szülőik szoktak a kis gyermekek előtt, mikor a Jézuskát várják. Leggyakrabban bizony éppen vele találkoztak legelőször s aztán kői csönösen örvendtek a viszontlátásnak. Sőt nem egyszer megtörtént, hogy’ mikor már biztonságban érezte magát a társaság, — az igazgató ur hangja régen elhangzott, — előjöttek a búvóhelyekről a gyülésezők, — akkor kinyílt az ajtó s benézett az, akit legkevésbé vártak oda. Feltűnt neki a szokatlan időben való kivilágítás, beszéd, meg kellett győződnie arról, mi az oka? Mégis sikerült a meglepetés. A napilapok híradásából tudta ugyan, hogy' lesz valami, de a részleteket, — bár több ezren tudtak róla, senki el nem árulta. 18-án, vasárnap délelőtt tömegesen gyülekeztek az ünneplők az istentiszteleten, mely után felvonul
