Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-07-26 / 29. szám
2. Evangélikusok lapja 1925. legével bir addig, mig a vető és az arató' együtt nem örülnek. És ez az öröm az, ami hiányzik a mostani szocializmusból. Miért? Mert hiányzik belőle a lélek odaszentelése, annak felismerése, hogy amilyen szükséges a nyomor enyhítése, éppen olyan lelki szükséglet a munka végzése ís, hogy a személyes szolgálatban, az oda- szentelődésben a lélek a maga lényegét juttatja érvényre és önmagát gazdagítja. Ugyanezt fejezi ki Jézus, midőn arra hívja fel tanitványait, hogy azért imádkozzanak, hogy Isten küldjön munkásokat az ő' aratásába. Mi sokszor hajlandók vagyunk artársadalmi tudományoktól nyerni egyoldalú információt és ösztönzést, irányítást és tartalmat !a szociális munkához. Kétségtelen, hogy a szociológiára, a szociális tudásra, ismeretre szükség van. De meg vagyok győződve arról, hogy sok fogyatékosságnak oka az emberi tudásra és organizációra való hagyatkozásban rejlik. Lekicsinyelik azt az erőt, amely a lélek mélységeiben, az Istenben élő' lélek redőiben van. A szociális munka lényegében megváltás. Megváltás áldozat nélkül nincs. Ahol a munkás nem áldozatosan, hanem bérért fárad embertársai javáért, ott a társadalmi bajok gyökeres orvoslása hiú ábránd. »Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.« I Csengey Gusztáv ravatalánál. | — Irta: Zeman Zoltán. — Csengey Gusztáv, az öreg költő-professzor a »Fogoly lengyel« országos hírű szerzője július hó 13-án virradó éjjel 1 órakor egy kórterem gyűrött, kínoktól felborzolt ágyon, a miskolci Erzsébet kórházban meghalt. A mese és a dal árnyékba borultam hallgatott el erre az elmúlásra. Megpattant egy lant húrja és átsirt, fájdalmas zengéssel átnyögött az éjszakában. Szint é9 zenét, érzést és gondalot vesztett el ezen az éjszakán a diai, a színek és álomlátások^ a daloló vágyak és viruló érzések piatialkzó forrása apadt el örökre ezen az éjszakán. Sorsa tragikus magyar sors. A vézna és törékeny testű, de égő szemű és csupa lélek- ember, mint bujdosó kuruc menekült él 1919- ben az el rablóit Felvidék meggy alázott, ful- lasztó levegőjéből az Avas aljára. Itt irta meg utolsó verseit, amelyeket pünkösd előtt ő maga olvasott fel a miskolci Lévay József közművelődési egyesület ülésé«. Istenarcképek... egyházlogalmak. (Válasz Kováts Dánesnek.) Az emberi megismerés eredője két összetevőből születik meg. Az egyik a megismerendő hatása a mégismerő személyre, a másik a megismerő személy visszahatása. A megismerés értéke, mindig attól függ, hogy mennyire tudjuk kikapcsolni a visszaható' összetevő munkáját, egyszerűbben kifejezve: mennyire tudjuk kikapcsolni á saját személyiségünket a megismerésből. A múltkoriban bírósági tárgyaláson voltam s mikor a tanuzás alkalmával arról beszéltem, hogy nem tudom elképzelni a szóban forgó személynek ilyen vagy amolyan cselekedetét, a törvényszék azzal szakított félbe, hogy az igazság megállapitása nem alapítható elgondolásokra, csupán tényekre. S tényleg be kellett látnom, hogy a valóság sokszor meghazudtolja a leg ragyogóbb logikát is. Különösen áll ez olyan esetekre, amikor személyiségek megismeréséről van szó. A személyiségek nem okvetlenül olyanok, amilyenéknek mi világnézetünk, gondolkozásunk: berendezettsége alapján mindent skatulyázni szerető' emberi elménkkel elgondoljuk. Nem csupán a közismert rokonszenv és ellenszenv ismeretgátló befolyásáról van tehát itt szó, hanem sokkal többről. Sok keserű csalódáson megy keresztül az ember addig, a mig rájut arra a megismerésre, hogy nem a világ igazodik a mi megismerésünk szerint, hanem a mi világról való ismereteinket kell újra és újra helyesbitenünk. A világ tehát nem olyan, amilyennek mi elgondoljuk, vagy ami- * • Ekkor már beteg volt. Legyengült, megviselt testében az elkoptatott szervek pangani, bomlani kezdtek ... Utolsó' napjaiban, végső szenvedésében csak a hű feleség volt az, aki együtt szenvedett, együtt álmatlankodott a test korhadó hüvelyéből eltávozni készülő lélekkel. • Ma már csak a magára maradt hitves viaskodik tovább gyászával. Csengey Gusztávot földi szenvedéseitől megváltotta a halál. Lelke fényes szárnyakkal szállt fel a halhatatlanságba. Csengey Gusztáv életrajza: Csengey Gusztáv 1842. augusztus hó 8-án Rév-Komáromban született, ahol atyja a Zichy grófok birtokának gazdatisztje volt. Komáromból Pestre, onnan pedig Pilisre majd Irsára költöztek szülei, ahol az atyja által élénk színekkel elmondott csataképek voltak az első benyomások, amelyek oly mély hatást gyakoroltak reá, hogy szinte egész költészetében vissza-vissza- térnek... Harmadik gimnazistái korában már ő az osztály első költője. Ekkor Írja első szerelmes verseit, egy barátjának, Székács Ferkónak húgához Sopronba, ahová, mint ötödik girnná- zista járt, rendkívül élénk irodalmi életre talált, ahol az iskola falai között még mindig
