Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-07-19 / 28. szám

4.

EVANGÉLIKUSOK! LAPJA

1925.

nak utolsó rendelkezését, a küimisszió munkájának felkarolását és folytatását úgy elhanyagolja, mint a mii evangélikus egyházunk. Nyilvánvaló, hogy az isteni parancsok között nem szabad válogatni, mint a vadkörtében.

A külmissziónak ismerete egynéhány figyelemreméltó vonatkozásban előbbre fogja vinni egyházunkat.

Meglátjuk azt, hogy Istennek Szentlelke ma is éppen úgy hívja, gyűjti, megvdágositja a népeket, mint az apostolok korában, s, Istennek megváltó munkája, ihletése és vezérlete nem szűnt meg az apostolok cselekedeteivel, sem a magyarok megtérésével. A küimisszió' modern hőseinek élete, munkaeredménye bizonysága annak, hogy a pünkösdi Szentlélek ma is támaszt apostolokait, akik óceánokon hajóznak át, veszedelemben forognak szárazon és vizen, mindent kárnak Ítélnék a Krisztusért, őserdőkön, mocsarakon vágják magukat keresztül és hirdetve az Igéit, gyülekezeteket plántálnak a pogányság lelki sivatagában, élő vizek forrásait tárva fel a szomju telkeknek. Afrika, Japán, Kina bizcnyitékai annak, hogy üdvözítő hitünk ma is meggyőzi a világot. Nekünk, a bürokratikus gondolkodásba beiecsontosodott magyar intelligenciának lehet-e hatalmasabb riadót fújni annál, amely egy Livingstonenaik, egy Grenfell- nek önfeláldozó életéből zug felénk? S van-e még valami, ami olyan világosan, határozottan és kétségbevonhatatlan módon állítaná az intel- lektualizmusban enerválttá és szenvtelenné lett meddők elé a kereszfyénségnek életadó és élet- formáló erejét, mint azoknak az embereknek életmunkája, akik eltemetkezve a civilizáció legalacsonyabb fokán álló népek közé, dolgoznak egy uj világ kialakításán, amely majd magán hordja az Isten dicsőségének jegyét? Középiskolai és egyetemi nevelésünk akikor lesz majd rendben, ha megtanítja középosztályunkat a szeretetben való szolgálatra és az életnek az emberek javáért való odaszentelésére. Ennek eszköze a küimisszió ismerete.

A hazafiság nem velünk született erény, hanem a nevelésnek eredménye. A nemzeti iskola milyen kiváló gondot fordít arra, hogy a tanulók a történelem, a földrajz, az irodalom ismeretével szert tegyenek a honfiúi erényekre! Az egyháziasság is csak ott virágozhatik, ahol az egyház arra nevel. Mi erre nem sok gondot fordítottunk. Megelégedtünk azzal, amit az egyháziasság ápolására a család és a szokás tesznek. Ha iskolában és szószékről ismertetnénk az egyháznak lai világ minden tájékán ma is folyó nagy és nehéz evangelizáló munkáját; ismertetnénk azoknak a hittérítőknek életét, cselekedeteit, akik ott künn dolgoznak, gyülekezeteket, egyházakat alapítanak, iskolákat, kórházakat állítanak, hitet, ismeretet, erkölcsöt plántálnak, terjesztenek, akkor egyházunk tagjaiban nagyobb lenne az egyházhoz való ragaszkodás

és jobban érdeklődnének az egyház feladatai iránt.

Lehet-e szebb ambíciónk, szentebb feladar tünk, mint az, hogy a magyar keresztyén legyen necsak névleg, hanem valósággal és igazán? De ezt a munkát tudjuk-e teljesíteni, ha nem ismerjük a munka nehézségeit, csinyját-bmját, tanulságos kudaroait és lelkesítő sikereit? Tudunk-e ezért a munkáért áldozni, ha nem vagyunk át meg áthatva lattól a bizonyosságtól, hogy a Krisztusnak akarata nemzetünknek, mint minden más népnek keresztyénné létele? S felismerhetjük-e tisztán és világosan a világnak nagy lelki nyomorúságát s Krisztus pásztori sze- retetének erejét? Egyházunk nem tud megfelelni feladatainak, amíg nem készíti el és nem viszi keresztül a missziói nevelésnek modern, a pedagógiai tudomány színvonalán álló programm- ját. Hogjran valósítsa meg a krisztusi parancsot: »Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek«, ha tagjainak kilencvenkilenc százaléka abszolút tudatlanságban leledzik a missziói munka, felől?

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy az egyházak abban a mértékben növekedtek számbelileg, szellemi súlyban és a szeretet munkáiban, amilyen mértékben kivették részüket a külmisz- sziói és belmissziói tevékenységből. Az is kétségtelen tény, hogy a legéletrevalóbb és legnagyobb eredményeket felmutató gyülekezetek: azok, amelyeket áthíat a missziói lélek. Soikbom- ladozó gyülekezet, amelyikben alig pislogott az életerő és halófélben volt, uj erőre kapott, mikor a missziói ismeretszerzés révén tudatára ébredt magasztos hivatásának.

Jegyzetek.

Az emberiség erre mifelénk általában és nagyjában véve kétféle: vannak tudósoki és vannak analfabéták. Mindegyik fajta hasznos. Az analfabéták arra jók, hogy feiedségbe menjenek ötvenegynéhány esztendős, apostoli király által szentesített törvények, amilyen például az 1848: XX. t.-c. A tudósaink pedig azzal hajtanak hasznot, hogy megállapítják, hogy teszem fel milyen pénzeket verettek királyaink öt évszázadon át. Ezen dicséretre méltó beosztás mellett kellő élelmességgel hol az analfabéták, hol a tudósok ügyes szerepeltetésével azt lehet a történelmi Magyarország és az ezeréves királyság nevében a protestáns lakosokkal művelni, ami jól esilk. Most a tudósaink lépnek homloktérbe. Ezek bebizonyítják, s éin elhiszem, bár negyvenegyné- hány éves korom ellenére egyet sem láttam, hogy »Szűz Mária képe már öt évszázadon át alkalmaztatott a magyar vereteken.« A Numizmatikai Társulat tehát azt ajánlja, hogy az^ uj veretű pénzegységünk neve légyen »Máriás«, vagy pedig, tekintettel arra, hogy nem pappen- dekliből készül: »Pengő«. Tekintettel arra, hogy