Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-28 / 25. szám
6. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. doni — ami bizony sokszor be is következik — lelkem vágyódására Krisztus örömmel visszafogad, minden földi büntető szakaszok nélkül. Vagy* Önök nem fogadják el a tékozló fiúra vonatkozó* tanítást? Ön mint ige hirdető — a gyülekezet szolgálatában áll, én mint hivő a Krisztusé vagyok. Ha Ön nem úgy, vagy nem oly mérvben teljesiti szerződéses kötelességét, amiint elkötelezte magát, Önt felelősségre vonhatják az emberek. Én mint hivő Krisztus szolgája vagyok s áldást vagy büntetést csak Ö adhat, — nem az emberek. Mivel ezeket érzem; és hiszem, tiltakozom annak még a feltevése ellen is, hogy Isten és közém, bárki emberi hatalmat építsen. Hiszen Luthernak kellett jönni, hogy a római egyház mindent elnyomni akaró* világi; hatalmát ledöntse a lelkekről, és most Önök az egyházvédelmi szabályzattal ezt visszaakarják állítani!? és mindezt miért? a mulasztások további leplezéséért! Higyje el nekem kedves Főtisztelendő uram, Krisztus országát egyetlen építő anyaggal,. — a szeretettel lehet csak és szabad építeni. Az ige hirdetőnek pedig mindenben Krisztus példáján kell járni és ^kivétel nélkül mindenkivel szemben szájából csak a szeretet szavának szabad jönni. Tegyük és cselekedjük ezt és legyen köztünk békesség és szeretet. Hitrokoni szeretettel Kováts Dénes presbiter. Jegyzetek. Shanghaiban egy japán szövőgyár munkásai sztrájkba léptek, s erre egész Kínában megindították a diákok az idegenek ellen az agitá- ciót. Az 1900. évi bcxer-lázadás borzalmai fenyegetik a Kínában lakó* idegeneket és annak megrázkódtatásai az egész kínai birodalmat. Keresztyén hittérítőknek és keresztyénné lett kínaiaknak élete, missziói-társulatok sokévi munkaeredménye forog veszedelemben. Egyik napilapunk ebből az alkalomból valószínűleg »von geschätzter Seite« kapott levelet közölt, amelyből tanulságos felvilágositást nyerhetünk arra vonatkozólag, hogy egynémely magyar koponyában mimóden tükröződik és milyen gondolatokat vált ki az ilyenfajta esemény. A sztrájkról nem emlékezik meg a levélíró. A sztrájk vagy nem rokonszenves neki, vagy pedig nem is olvasott róla. Ellenben a kínai diákokat melegen üdvözli és idehaza is hasonló akció élet- beléptetését óhajtja. Mert a fajt tisztán kell megőrizni. Megértjük, ha egy tiszta fajmagyar, akinek véralkata és szellemi horizontja ugyanaz, mint azoké az ősmagyaroké, akik Geliertet a róla elnevezett hegyről a Dunába taszították, háromszoros huj-huj kiáltással veti magát a csonkahazában élő nemmagyar fajokra, a gyűlölt idegenekre. Szeretnénk ugyan tudni, hogy az illetőnek speciális fajelmélete szeriint az idegen faj a z sidóknál kezdődik és végződik-e, vagy pedig tudja azt is, hogy van turáni és indoger- mán faj is, és levonva ennek következményeit, a zsidók után leütné a svábot, a rácot, a tótok az oláh és más nációkat is; azt is szeretnénk tudni, hogy megállana-e a fajtiszíiaság keresztül- erőszakolásánál, s nem folytatná-e, amiről szintén hallunk rebesgetni, a vallási és felekezeti tisztaság kivívásával, amikor is az izraeliták után jönnének a gyűlölt eretnekek és skizma- tikusok. Mondom szeretném tudni. De az illusztris levélíró erre nem tért ki. Ő beéri az általánosságban mozgó handabandázással, mint az vérbeli uszitóhoz illik. Hogy a budapesti lap ennek a magyar urnák levelét kiadta, az nem lep meg. De hogy kommentár nélkül kiad ilyen levelet, az már egy kicsit erős még a magyar sajtót ismerő idegeknek is. Mert itt klasszikus esete forog fenn annak a pribékmunkának, a mellyel a magyar »mentalitást« a szabadságára annyira féltékeny sajtó gúzsba kötözi, vagy egyszerűbben és világosabban szólva, olvasóközönségét bolonddá teszi. A kínai mozgalom spiritus rectora ugyanis nem a magyar fajvédelem géniusza, hanem az orosz bolsevista agitáció. És látni azt, hogy a keresztyén magyar sajtó hogyan keni fel turáni szent olajával az oroszzsidó bolsevizmus távolkeleti leventéit a maga hókuszpókuszaival és varázsigéivel, nagy élvezetet szerezne a moszkvai apostoloknak, ha tudomásuk lenne róla. A tényleges helyzet tehát fajvédelmi szempontból körülbelül úgy áll, hogy a keresztyén iparosokat, kereskedőiket, tanárokat, hittérőket esetleg elűzik, vagy lemészárolják a forradalmárok, akiket a névtelen magyar fajvédő huj-huj kiáltással üdvözöl, habár az ő üdvrivalgását Kínában persze kutyába se veszik — a mi kikiáltóink mindig azt gondolják, hogy Resonanzbodennak ott van alattuk a világ, pedig csak egy penészes boroshordón állnak — s lemészárolják vagy elüldözik őket az orosz bolsevista propaganda diadalmas előrenyomulása révén. Ügy látszik a fajtiszíaság magyar sajtómunkása az orosz agitátorokat nem tartja Kínában idegeneknek, de a keresztyén misszió- náriusekat igen. A másik tény pedig az, amiből le lehetne vonni egynémely konzekvenciát, hogy a shanghai mozgalomnak faji jellege nem olyan lényeges, mint ahogyan azt fajmagyarunk szeretné. Sőt; miként a magyar faj védelem mögött politikai és gazdasági, sőt felekezeti tendenciák (hogy enyhe kifejezéssel éljünk) lapulnak, épenugy a shanghai fajvédelem is első sorban gazdasági harc. Ezt az oldalát tetszett volna talán tanulságul leszegezni. A bolsevizmus Kínában terjed, mert a shanghai munkások szerényen azt követelik, hogy tiz éven aluli gyermekeket ne szabadjon a gyárakban alkalmazni,
