Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-06-14 / 23. szám

A.

EVANGÉLIKUSOK LAPJA

1925.

adott, hanem a reverzálist adónak a lelkészében.« Mert a lelkipásztori gondozás sem mindenható! Mint a nevelésnek, ennek is megvannak a maga korlátái nemcsak a nevelő személyiségében, hanem a nevelendő egyénben is. Vagy talán a£ Isten nevelő munkájának hanyagságára vezethető vissza minden emberi bún s lehet-e, szabad-e azt mondani, hogy minden bűnnek oka az Isten? S vájjon az egyházközségében kárunkra kötött egyezségeiméi is áilitja-e a cikkiró, hogy az 'földicsért lelkészének a bűne?

Az ev. lelkipásztori gondozás pedig különösen nem volt mindenható, mért nem volt a kezében a fegyelmezés argumentum ad hominem-je.-Téved a cikkiró, amikor azt gondolja, hogy a római lelkészek nagyobb lelkipásztori készsége az oka a kárunkra kötött egyezségnek. Bizony nem sokat cura pástorizálnak ott, hanem egyszerűen előveszik a furkósbotot: ha nem teszed meg, törvénytelennek lesz beírva a házasságod, nem gyóntatunk, nem oldozunk fel, nem bérmálmik meg, sok szónak is egy a vége... nem kapsz bünbocsánatot s pokolba jutsz. S hogy a megriadt római lélek előtt mily nehéz egyházvédelmi szabályzat nélkül az ev. fél helyzete, hadd mondjam el az egyik, most folyó reverzális esetemet:

Egy művelt, gazdag úri leányt eljegyzett egy intelligens ember. A világ nyelvén szólva a férfi csinál partiét, amikor megkapja a

;

___'________________. 4________-_____________

M

ájus 5-én mezőhegyesi négyes fogaton ismét Pitvarosról indulva, meglátogatta a fő- ásztor a nagylak-ugari iskolát és a nagylak- endergyári fiókegyházat. Az ugari iskolánál Pajtás Gyula felügyelő üdvözölte, mire a püspök ur szép füves tisztáson a szabad ég alatt Isten áldását kérte a hivekre, s megáldotta őket. Innen a hívek által több kocsin s lovas legények által követve, Cs.-Palota r. kath. községen át Nagyiakkendergyárba hajtatott, ahol a gyár igazgatója Benedikt Jenő szives beszéddel üdvözölte, majd egész közel lévén az uj román határhoz, a vámőrség parancsnoka jelentkezett; a kendergyári énekkar pedig egy chorált énekelt. A hívek és érdeklődők oly nagy száma érkezett, hogy a tágas iskolateremben el sem fértek és sokan kívül a nyitott ablakoknál állva, hallgatták az istentiszteletet s a püspöknek I. Péter IV. 7—8. alapján a híveket az igazi evangéliumi életre s a felekezeti békés együttélésre buzdító szép beszédét és imáját. A gyári igazgatóság emeleti nagytermében elköltött s több. lelkes felköszöntővel fűszerezett fényes ebéd és látogatások után a püspök visszatért a pitvarosi papiakon lévő lakására.

(Folyt, köv.)

leányt. A leány régi szepességi famíliából származik, az édesanyja is oly öntudatos evangélikus, hogy annakidején római férjéhez csak úgy volt hajlandó nőül menni, ha javunkra ad s adott is, reverzálist. S a férfi mindezek dacára elő mert állani azzal, hogy a leánytól római részre követeljen reverzálist. Ez volt az indokolása: »Engem, ha ev. templomba megyek esküdni, kitagad az egyházam, nem kapok bünbocsánatot, a menyasszonnyal szemben pedig, ha római templomba jön esküdni, semmiféle megtorló intézkedést sem foganatosít az ev. egyház, azután is urvacsorázhat, kaphat f eloldozást stb., nekem tehát a lelkem üdvéről kell lemondanom, ha ev. templomba megyek esküdni, a menyasszonynak pedig semmiről, ha római templomba jön. Mert én nem követelném még a reverzálist sem, ha nélküle megesketnének!« S nekem megdöbbenve kellett látnom, hogy ezzel az indokolással szemben egyházvédeími szabályzat nélkül úgy áll a család, mint a harminc és feles ágyúval szemben a guinmipuska.

Nem megyek bele a részletekbe, de azt meg kell állapítanom, hogy Kováts Dénes egyházszeretete is meg akarja kezdeni a fegyelmezést, de a lelkészeken s a lelkészek is meg akarják kezdeni a fegyelmezést, de a híveken. Rendben van! Csak kezdjük meg. Az egyházvédelmi szabályzat megalkotói bizonnyal készségesen hajtják meg fejüket a »lelkészi kötelességek szabályzata« előtt s a szivük boldog örömével üdvözölnék azt, mint hő vágyok valóra válását.

Én vállalom: kezdjék rajtam. Kováts Dénes vállalja-e, hogy kezdjék rajta az egyháztanácsosok fegyelmezését?

Turóczy Zoltán.

Gyülekezeti munkások képzése.

Az egyházi élet megerősítésének egyik legcélravezetőbb módja, amely többet ér minden más akciónál, gyülekezeteink meg- elevenitése. Éhez pedig munkások kellenek. Általános a panasz, hogy kevés az egyházi munkás. A lelkész nem tehet mindent maga. Különösen a nagy városi gyülekezetekben, ahol egyházi munkások tekintetében legtöbbször botrányosak az állapotok. Sok ezernyi léleknek van egy lelkésze, s más nincs is senki, aki a közgyűléseken kivid valamilyen gyülekezeti munkával foglalkoznék. Ez a munkáshiány egyházunknak nagy betegsége.

Egyházunk állítólag az egyetemes papság elvén áll Ezt az eg3retemes papságot a közgyűlési »ikerelnökségben« látjuk alkalmazásban. Máshol sehol. Ezt a tant kell elő-