Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-07 / 22. szám
1925. EVANOÉUKUSOK LAPJA 5. lói elvenni, hogy adhassunk másoknak? Minden ily lélekben benne él az a szeretet, mely magát felejti s csak azt látja, amit Isten eléje helyezett. Ez a szeretet nem a rendkívüli fellángolások vulkanikus erejével hat, hanem a mindennapos egyformaságával, állandó lelkitartalmával, úgy, hogy egy állandó szeretetforrással gazdagítja meg a világot. Már pedig nines az a művészet, nincs az a tudomány, melynek annyi életet szépítő ereje lenne, mint a szeretetnek Végső vonása Mária szereidének a “keresztfa alatt domborodik ki az áldozatban, amikor megnyugszik a kereszt kikerülhetet- lenségében. Nem magát dobja oda ebben az áldozatban, hanem Ja*gsze.retettebbjét s ez valóban a legnagyobb áldozat. Áldás azokon, akik követik őt s Mária lelkének fényes ruhájában mennek az élet utjain! Az estélynek egyébként is szép pro- gram injából ki ragyogott még Kélhelyiné Vakots Margit budapesti énekmüvésznő két énekszáma. De Faure-nak Vidor Hugo Feszület« c. költeményéhez irt áriáját, majd Massenet Cid-jéuek llallelujáhját énekelte csodálatos tisztasággal s lélekéreztetéssel.-------------------------------- .... ---------- v___ l ási típusok methodusait utánozzuk, — ezzel csak meghamisítjuk egyházunk ősi karakterét, hanem csak úgy, hogy egyházunk legértékesebb hagyományainak útmutatása szerint az uj élet, a valódi keresztyénség legbensőbb és legmélyebb feltételeire megyünk vissza sa kegyelmi eszközökkel »való élésünket át- meg átitatjuk az életujitó Szentlélek adományáért való buzgó könyörgéssel. Ezt a könyörgést elöbb-utóbb biztosan meghallgatja az Ur. Itt rejlenek a valódi életujulás forrásai az egyesek és az egyház számára egyaránt. Ennek a valódi életujulásnak a gyümölcse aztán nem holmi erőltetett, ideges, mesterséges vagy rajongó vallásosság, hanem egészséges, józan, organikus, a szeretetben munkás hit által önként gyümölcsöző keresztyénség. Az egyháznak, az uj élet közösségének lelki teremtője, építője, fenntartója az Atyának és a Fiúnak Szentlelke. Az egyház hivatalos szolgáinak és köztagjainak legmagasabb hivatása, hogy eszközei, szervei, munkásai legyenek a Szendéteknek. E nélkül minden egy házépítő dolguk, amint a tapasztalás folytonosan igazolja, hiábavaló. Veni Creator Spiritus! Dr. Pro hie Károly. Jegyzetek. A hercegprímás május 24-én Szentendrén a tisztelgésre megjelent felekezeti küldöttségeknek a felekezeti békéről beszélt. A Budapesti Hírlap jelentése szerint ezeket mondotta: »Nem fogom megengednie hogy a felekezetek között az esetleg itt-ott fellobbanó békétlenség csóvái erőre kapjanak. A felekezetek tagjai teljesítsék kötelességüket a templomban és a társadalmi életben, kézkezet összefogva munkálkodjanak a haza érdekében«. Aranyszavak. Legyen szabad már most a hercegprímás ideális beszéde mellé odaállítani azt, amit Balassagyarmatról az Evangélikusok Lapjának Írnak: L.-ban az ottani róm. kath. káplán, aki véletlenül evang. gyermeket szólított fel a hittanból, ezeket mondta a többi gyermek jelenlétében: Különben ülj le, te úgy sem vagy keresztény, te pogány vagy«. Ugyanezzel a segédlelkésszel történt meg, hogy cg}' családhoz hívták gyóntatni, ahol egy fiatal róm. kath. val- lásu s evang. nővel csak polgárilag összeadott férjet meggyóntatni nem akart addig, míg az evang. no át nem tér a kath. vallásra. >0 az állami esküt nem ismeri el, ők csak akkor lesznek törvényes házastársak, ha ö esketi meg.« A nó hű maradt hitéhez, s reverzálist sem adott. Ugyancsak Nógrádmegye egy más községében, M.-on, az ottani róni. kath. plébános egy evang. vőlegényt és egy katholiktis menyasz- szonyt csak úgy akart összeesketni, ha az evangélikus fél elhagyja hitét, vagy reverzálist ad. S amikor az illető fél ezt nem volt hajlandó megadni, sőt kijelentettek a jegyesek, hogy elmennek a vőlegény templomába, a b.-i evang. templomba esküvőre, akkor a r. kath. pap a következő szavakat mondta: »Ha ezt megteszitek, a legnagyobb bűn fogja terhelni lelketeket, mely alól — a menyasszonyra mutatva — téged soha fel nem oldozlak sem én, sem más kath. pap, de nemcsak téged, de még öreg szüléidét sem, hogyha ott fognak vergődni a halálos ágyukon«. A hercegprímásnak magas közjogi állása és nemes egyénisége iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem. Pillanatra sem vonom kétségbe, hegy a szentendrei küldöttségekhez intézett hazafias és keresztyén egyházfőhöz méltó szavai szivéből fakadtak. Annál inkább fájlalom azt, hogy a fent közölt esetek, amelyeknek igazságáért a beküldő teljes felelősséget vállalt, arra mutatnak, hogy a Codex Juris Canonici-nak bizonyos határozmányai a felekezeti békességet lehetetlenné teszik, a családok lelki békességét nyugtalanítják, »a békétlenség csóváit« állandóan dobálják. Úgy egyházunk, mint legutóbbi ’ egyetemes lelkészegyesületi konferenciánk is ismételten kijelentették, hogy a magyar haza szeretetétől indíttatva készek testvéri jobbot nyújtani a róm. kath. egyháznak szerencsétlen hazánk felvirágoztatása érdekében. Ámde nem
