Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-06-07 / 22. szám
EVANGÉLIKUSOK lapja 192$. 2. az isteni rendelésen alapuló intézménynek, a családnak, alapvető fontosságáról, mint a reformátor házassága. Napjainkban, midőn annyi az elválás és a szerencsétlen házasság, Luther családi élete a keresztyénséghez intézett kiáltvány jelentőségével bir. A szász választófejedelemnek jóvoltából az a kolostor, amelyben szerzetes korában Luther és társai laktak, a szó legnemesebb és legigazabb értelmében családi otthonná lett. Luther Márton szerető, nagy szive ezt a családi otthont a tanárok, lelkészek, tanulók, rokonok és szegények menedékévé és találkozóhelyévé tette; sokan akadtak, akik a reformátor nagylelkűségét alaposan igénybe vették. Ha »Kata uram« nem lett volna megáldva háziasszonyi tehetségekkel, a Luther-ház vendégszeretetét jóval szükebb méretek közé kellett volna szorítani. A modem feleségek közül nem sokan egyeztek volna bele abba, hogy a családban éljen Luthernak két unoka húga és megszakításokkal, tanulóéveik alatt, öt unokaöccse, nem szólva a többi tanulókról és vendégekről, akik Luther családi asztalánál élvezték a reformátor vendégszeretetét. Lutherék »nyiit házat« vittek, ahol megtalálható volt az, amit a német egy lefordithatlan szóval »Gemütlich- keit«-nek mond. Luther Márton házassága és családi élete Szentlélek > új élet - egyház. Az őskeresztyénség leglia La 1 masabban kidomborodó jellemvonása az uj élet élménye. Ott boldog valósággá lett az ember legmélyebb szive-vágya. Jó, hogy a bűnös ember leikéből legalább ez á vágy nem hiányzik. Az ember mindig csak ideig-óráig tud megelégedni azzal, amit a bűn és a hitetlenség úgy tüntet fel, mintha nyereség volna. Előbb-utóbb kitűnik, hogy a bűn tragikus következetességgel megrontja az életnek minden uj alakulását, ha még any- nyi forró boldogságvágyat és felszárnyaló reményt fűztünk is hozzá. Azért folyton keressük az újat, az uj életet, csak más legyen, mint az- öröklött és a meglevő. így uj életként üdvözöljük a skolaszticizinussal szemben a humanizmust, a rational izmussal szemben a romanticizmust, az idealizmussal szemben a realizmust, sőt a materializmust, az intellektualizmussal szemben az emo- tionalizmust, az individualizmussal szemben a szocializmust, az internationalizmus- sal szemben a nationalizmust stb. és megfordítva. De mindez csupán az élet mé- hében rejlő természetes lehetőségek közül hol az egyiknek, hol a másiknak felszínre ékesszóló tiltakozás egyfelől a mi mostani u. n. »felvilágosodott korunknak« elhamarkodott és meggondolatlan házasságkötései, s másfelől azoknak a családoknak élete ellen, ahol Krisztus megszűnt véndég: lenni, s ahol az igazi hűség és odaadás nem található. Mit szólna Luther, ha olvasná az elválás! statisztikát? Mi volna a véleménye a nyiit és titkolt poligámiá- ról, amely korunknak egyik szembeötlő bűne és botránya? Elfelejtené Rómának tévelygését, ha olvasná a modern regényeket és novellákat, a melyekből a szemétdomb ethikája bűzlik, s amelyek vakmerőén és arcátlanul hirdetik a szabadszerelmet. Megint »kinyitná száját«; de azok ellen dörögne, akik a családi életet, amely Isten akarata szerint a legnagyobb áldása az emberiségnek, megfertőzik és megölik. II tiszai kerület egyházvédelnti szabályzatához. Lapunk a múlt évben már hozott egy ilyen szabályzatot. A lelkészegyesület legutóbbi közgyűlése is foglalkozott a rever- zálisokkal. Az 1923. évi egyetemes gyűlésünknek is van erre vonatkozólag egy határozata. A reverzálisokkal kezd tehát egyházunk komolyan foglalkozni. Legfőbb ideje is már az álomból felserkenni! bukkanása, az életnek saját pólusai között ide-oda lengése, az életnek önmagát ismétlő kurzusa. Az élét alaplehetőségeinek a száma korlátolt s azért a variatiók és kombinatiók szarna sem lehet végtelen. Érthető tehát, hogy a bibliai kinyilatkoztatáshit körén kivid újra meg újra kisért hol az »ewige Wiederkehr« szédületes eszméje, hol az »Untergang« pesszimizmusa. Annyi bizonyos, hogy az életben rejlő természetes lehetőségek révén mindig csak viszonylagos értelemben kinálkozhatik uj élet s ennek egyetlen természetes formája sem ment az emberi származás gyarlóságaitól. Az őskeresztyénséget mélyen áthatja az a meggyőződés, hogy az életnek minden pusztán öröklött és adott természetes formájával és lehetőségével szemben, tehát abszolút értelemben uj élet birtokába jutott, olyan élet birtokába, melynek diadalmas ereje van a legnagyobb két életrontó hatalommal, a bűnnel és a halállal szemben is. Az uj életnek ezen hatalmas élményével együtt jár annak világos és biztos tudata, hogy ez az uj élet a Krisztustól származik, de nem a puszta természetes, történeti kapcsolatok utján, nem Krisztus-emlékek fel- ujulása, nem Krisztus-hatások tovarezgése,
