Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-02-08 / 3-4. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA 3 Paul Painlevá, a képviselöház elnöke ad fényes '»oirée-t, s a báü ruhák, az egyenruhák, a rendjele* urak tarka tömege élén a háziúr és botra támaszkodó nővére nyújtanak kezet a meghívottak elé. Történelmi hirességü óriás goi telinek l»oritják a termek falait, a fehér ajtók dús aranyozása a legpa- zarabb fejedelmi palotákra emlékeztet, a az egyik monumentális kandalló előtt Chautemps belügyminiszter beráteágos beszélgetésije mélyed! Chérou volt földművelésügyi miniszterrel, aki pedig az elmúlt bloc national legerősebben támadott államférlia volt a jelenleg uralkodó cartel flea ganchrs emberei n stéről . . . És a ragyogó jelen idegen pompája mögött elmúlt idők otthonias képei vetődnek fel lelki szemeim előtt Mikor először hullottam beszélni a francia köz társaság alkotmányos intézményeiről a Deák-téri protestáns iskolában, a negyedik polgári leányosztály akkori alkotmánytan tanára. Mi kötik Kálmán. a mai ünrepelt jubiláns — ajkairól. Micsoda fesztilt érdeklődéssel hallgattuk szavait a különböző politikai államformák kialakulá-áról a különböző európai államokban. És mennyire érdekéh az az ismeretlen rendszer, mely oly igen különbözőnek látszott az osztrák-ma gyár monarchia megdönthetetlenül álló évszázados tradíciókra épült komplikált organizációjától. Most pedig — tizennégy éve vagyok francia állampolgár, és hat éven keresztül, a háború é* a revo- luciók ideje alatt egyetlen magyar szót sem hallottam. egyetlen magyar levelet sem kaptam meg. mintha valamely a földtől elszakadt távoli planétára vetődtem volna — mo*t úgy érzem, hogy' az « niberi- ség fejlődésének hullámai csak ít külső formákban változnak. A lényeg, az ember mindig, mindenütt és mindenkor ugyanaz. De az emberi lélek formálása bármily ineswze- ható feladat, mégis a gyermekévek idején, az iskola han történik. És ha elfogulatlan szemmel visszanézek a múltba, ennek a magyar evangélikus iskolának erősen kifejezett jellemnevelő behatása alatt állok ma w, és örömmel teszek tanulságot arról, hogy mai ünnepelt igazgatónk a fogékony gyermeki IHkiismr- ret fejlesztésének legkiválóbb pedagógusa volt. Derék é9 becsületes, magyaT gondolkozásu leány generációt, nevelt a jövőnek, azoknak a sötét időknek, melyeknek a megpróbáltatásait csak ilyen erőssé edzett lélekkel lehetett legyőzni és elviselni. Van-e szebb elégtétel az élet alkonyán az ilyen megnyugtató visszatekintésnél ered mén yeklx*n gazdag, és morális értékekben megbecsülhetetlenül tartalmas, emelt fővel befutott életpályára? Az elmúlt idők gyors tovatünésénok lágy, elmosódó melankóliája egy ennél is távolabb képet, idéz elém. öt éves koromban indultam ol először a Deák- téri iskola félelmes, monumentális épülete felé, mely oly ijesztően komolynak és ünnepélyesnek látszott Andrássy-uti kertünkben hó-ember építéshez szokott gyermeki szemeim előtt. És Tomassek Ilona felejthetetlen jóságai szavai tudták csak eloszlatni azt a nagy félelmet és bizalmatlanságot, .amit ez az ismeretlen szörnyeteg, az iskola ébresztett fel a minden uj benyomásra oly érzékenyen reagáló gyermek lelkében. De a második iskolaév kezdetén ért a második r.agy megpróbáltatás. Férfitanitót kaptunk — s ez a férfítanitó akkor, előbb a második, majd a harmadik osztályban. Mikolik Kálmán volt. Abban az időben nagyon tragikusan fogtam fel az életet, s a ,,kötelesség“ szónak előttem halálosan komoly értelme volt. Amily vadul szerettem játszani és verekedni a fiukkal, fára mászni, és versenyt futni az omnibusz szál az utcán: ami rettentően illetlen és tilos dolog. ép olyan erősen weg voltam győződve róla, hogy minden korrekt tanulónak mozdulatlan merevségben kell ülnie az iskolában a lecke alatt. És pláne ott, ahol nem anyáskodó gyenge nők, hanem félelmes és komoly férfiak tartanak nekünk előadást. Az első pad sarkán ültem, és sohasem néztem hátra, sohasem beszéltem, ha nem kérdeztek, és inkább .neglialtain volna, semhogy az akkori havonként ki (*ztott ,.kis könyviekben magaviseletből vagy figyelemből ne kapjak ,.kitünö“-t. És ekkor történt a csodálatos, megfoghatatlan dolog, hogy ez a gentlemanlike viselkedés nem tetszett a tanár urnák. És a tanár ur azt mondta nekem az egész osztály előtt, hogy fababa vagyok. Ez volt életemben illúzióimnak első nagy összeomlása. llát most hol van az igazság? Sokáig kutattam a sötétben, inig végre felderon gett előttem a világosság. És megtanultam keserves csalódás után, hogy a magatartás merevsége még nem az emberi tökéletesség. Hogy hajlékony elme és uj •'•rzések számára tanulékony szív kell az életben, hogy’ a szellemi tevékenységben felvetődő súrlódások köszörülése szükséges a továbbfejlődéshez, és nem a merevség negatív ereje, hanem az akcióképesség helyes utraterelésének pozitív erényei azok, amiket az Iskola viliigában termel ki az emberi civilizáció. Mikolik Kálmán nélkül fababn maradtam volna egész életemben. És ma, csaknem egy’ emberöltő múltán, ínesz- pzc, másnyelvü orgvzálwJl de rendületlenül magyar létekből küldöm haza a jubiláns igazgató dicsőségére szívből fakadó köszönő és köszöntő soraimat, ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a Zsinatra készülés f) Egyetemes tanügyi bizottság. 26. §. Az egyetemes közgyűlés, mint legfelső egyházi hatóság, az egyotemes egyház összes iskolái felett való felügyelet é-s általában az egyház nevelési é-» oktatási ügyeinek vezetése, intézése és tökéletesítése, valamint a főiskolák megvizsgálása céljából egyetemes tanügyi bizottságot alakit és egyetemes egyházi tanfelügyelőt választ. 28. §. Az egyetemes tanügyi bizottság tagjainak száma az elnökön, az egyetemes tanfelügyelőn és az ogyház- kerületi tanfelügyelőkön kívül legalább 10, de leg feljebb 15, úgyhogy a bizottságban minden egyház- kerület legalább 2, az elemi népiskolai tanítók legalább 1, a polg. isk. tanító s tanárnő képzőintézetek, középfokú és szakisk. tanárai legalább, a főiskolák tanárai legalább 1—1 taggal képviselve legyenek. A bizottság elnökét s tagjait az egyetemes közgyűlés 0 éivrc választja, úgy hogy a bizottság 3 évenként felében megújítandó. 29. ■§. Az egyetemes tanügyi bizottság hatáskörét éi ügyrendjét az egyetemes közgyűlés állapítja meg.
