Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-24 / 20. szám
1925. május 24. I« evAN®£j.iKU9 NN^KdWYyf*,K 20. szám« Szerkesztéséé : L í B í M Y (Koson n.) Kiadóhivatal: GYŰR, ev. honrent-épUlet. Kiadja :D LUTHER-SZŐVÉTSÉG. Alapította : DR. RIFFAY SÁNDOR püspök. Előfizetési ár negyedévenként 20 ezer 1. . Szcrk«*lté*«rl Irlcló«: Egyet szán éra 3 ezer K. Megjelenik hetenként egyszer, vasárnap. NÉMETH KÁROLY esperes. Hirdetési árak megegyezés szériát. Vallás és kultúra. A vallás nem mellékterméke a nagy kul-' túráknak. A nagy kultúrák a nagy vallások fundamentumain épülnek fel. Ha a kultúra lecsúszik vallási alapjáról, beáll a hanyatlás. Minden nagy civilizációnak szétmállása azzal kezdődik, hogy a kiváló elmék nem érik be a szellemi tartalmától megfosztott, csupán anyagi sikerekre épített társadalmi és állami gépezettel, hátat fordítanak neki s ennélfogva inspiráció és intuíció nélküli tucatemberek lesznek »a földnek fejedelmei«, a kiknek kezén lassanként elsikkad minden eró, a szellemi után az anyagi is. Ezt bizonyítja az uj nagy' kultúrák kialakulása. Ezek sohasem intézményekkel kezdődnek, hanem eredetüket nagy személyiségekre viszik vissza. Az intézmények erqére való hagyatkozás már magában véve a felbomlás jele. Jele annak, hogy elszállt a lélek, amely az intézményeket létrehozta, s a poremberck között Istennek támasztani kell lelki embereket, akik jönnek az ítéletnek s a megújult életnek hirdetésével, amely uj élet: lélek és igazság. Az európai civilizációnak sok árnyoldala mellett megvannak nagy kiválóságai és fénypontjai is. Tagadhatatlan azonban, hogy a világháború utáni é\ek nagy kiábrándulásai olyan lendület nélküli közfelfogásnak adtak tápot, a melynek uralma a legnagyobb veszedelmekkel fenyeget. Tűz nélküli emberek az intézményeket koporsókká alakítják. Az eszközökből cél lesz, a célból az önzés eszköze. A fokozatos sülyedésböl csak uj irányú életakarattal és uj tartalmú lelkivilággal biró személyiségek menthetnek ki. Személyiségeket pedig nem ad sem a tudomány, sem a gazdagság, csak egyedül a Szentlélek. Szentlélek nélkül nincs ujulása semminek. A mi civilizációnk extenzitásban és anyagi sikerekben felül múl minden más korszakot. S mégis úgy érezzük; hogy hanyatlunk, s vérünk elszivárog. Miért? Mert azt tapasztaljuk, hogy az élet sablonná, tartalmatlanná és céltalanná válik. Az önzésen kivid más mozgató ereje nincs. Kalmárok vannak a művészeti, az irodalmi, á politikai és a társadalmi élet fórumain. Nagy tömegmozgásokat látunk s néhány kirívó pojácát. Akiktől valamit várhatnánk, azok vagy nincsenek, vagy megundorodtak, vagy elfáradtak. A főbaj pedig az, hegy civilizációnk azokon a területeken, ahol a legjobban érezteti hatását minden ennek a megállapításnak ellentmondani látszó sallang dacára is vallástalan. Van-e menekülés azokból a nagy veszedelmekből, amelyek Európát fenyegetik most mikor társadalmi életéből hiányzik a vallási impulzus, a Szentlélek ereje? Széles rétegek a kiutat a forradalomban vélik feltalálni. A társadalmi holt mcchanizmusr ból társadalmi forradalom által uj társadalmi élethez és berendezéshez. Ennek a theoriának sarkalatos hibája ott rejlik, hogy az ujulást, az életet a tömegek által véli elérhetőnek. A tömeg azonban csak ott tud tüzet csiholni, ahol sziklához csapódik, s akkor sem önmagából, hanem a sziklából. Hol ez a szikla? A forradalmi tömeg nem sziklához csapódik, hanem a modem polgári tömeg pépjébe. S a forradalmi tömegnek ambíciója nem több, mint az, hogy szintén polgári tömeggé legyen, fix fizetéssel, nyugdíjjal, háromszobás lakással, stb. Mihelyt bele tud olvadni ebbe a kásába, azonnal meglassul az érverése. Én meg tudom érteni azt, hogy a gyári munkás vagy a napszámos ember éppen úgy igényt formál a nyugdíjra, mint az állami, megyei stb. alkalmazott. De nem tudom megérteni, hogyan várhatjuk az élet megújulását attól az ambiciótól, amelyet csak a nyugdíjigény hevit s attól a forradalomtól, mely az emberi méltóság csúcspontját társadalmi szempontból nem a családapai és családanyai hivatásban, hanem az állami alkalmazott kiváltságaiban véli felfedezhetni. A modern forradalmárok, ahogy én látom őket, holtig tartó biztos állami kenyeret akar-
