Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-17 / 19. szám
1925. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 5. A válás fájdalmának, könnyeit letörli hitünk bizonyossága. Ma a Kriszlus, a mi életűn* megjelenik. akkor ó is vele együtt megjelenik az <3 dicsőségében. Koporsójánál állva könyörögve imádkozunk az örökkévaló Istenhez: Koronázza meg az örökélet dicsőségével az ö pihenni tért hűséges szolgáját, ki egész életében semmi mást nem keresett, hanem hogy Isten nevének adassák dicsőség örökké. Felemeli lelkünket az a tudat, hogy a Krisz- tus-arcu életek nem semmisülnek meg. Csak a testet temetjük. Ami benne örökkévaló, az tovább él alkotásaiban. Lelke is tovább él és közöttünk munkálkodik. Ha önzetlen, kötelességtudó, szent eszmékért hevült^ lelkes bajnokokat keres az egyházi és nemzeti közélet, akkor megjelenik előttünk az ő életpéldává nemesedett alakja, a hit bajnoka, a szeretet apostola és követésre hiv mindnyájunkat. Ha földön járó jó pásztort keres az evan- geliom népe, akkor emlékezetünk csendes országán halk léptekkel végig megy Gyurátz Ferenc egyszerű alakja. Járja külvárosok utcáit, benyit a szegények viskójába, lehajol a ruhátlan koldushoz, magához öleli az apátlau árvát és megáldja a betegágyon szenvedőket. Esztendő esztendőnek ássa meg sírját, de egymás után következő papi nemzedékek az örökkévalóság kapuján eltávozó jó fópásztorra függesztik tekintetüket és az ö példájából mentenek erőt Krisztus követésére. Láthatatlanul ott ül egyházkerületünk kormányszékén. Tanit bölcsességre és arra a soha el nem felejthető igazságra, hogy' az élő hit az első és igazi értek, melv nélkül semmi sem lehet, mely minden életre és alkotásra elvezet. Valahányszor liliomlelkü leánycsapat kilép a kőszegi leányiskola falai közül s megyr, hogy lelke virágos fájáról fehér virágokkal szórja tele a család, egyház, haza, társadalom munkamezőit, mindannyiszor lehajol az ő lelke s megáldja, megcsÓKolja bennük a Máriákat és Máriákat: Ilyeneké az Isten Országa!... Csak a teste vész el. Csak a testtől búcsúzunk. Lelke nem vész el, megmarad közöttünk. Lelwét költögetjiik! Krisztus-szolgák, világi vezérek, evangélikus egyháztagok és mindenek, magyarok, kik ismertétek és láttátok őt! Ha elhallgat prédikáló ajkam, megszólal maga a koporsó s csudálatos dolgokat prédikál minékünk. Megértettük a koporsó prédikációját! Megáldjuk ezt az egyszerű fekete koporsót. Megsiratjuk elvesztett drága, jó fopászto- runkat. Azután még egyszer hosszan, erősen belenézünk Krisztus arcát mintázó élete arcába és követjük nemes életpályáját. Ámen. Jegyzetek. Az egységes lituigia kérdése újból és újból felmerül tanácskozásainkon. Valószínű, hogy nem kerül le a napirendről mindaddig, amig valamilyen formában megoldást nem nyer. Az istentisztelet rendje bizonyára azok közé az ügyek közé tartozik, amelyeket nem lehet kiszolgáltatni az egyéni önkénynek, vagy helyi gyakorlatnak és szokásnak. Áz egyház istentisztelete az egyház hitének és életének nyilvánítása. Igaz, hogy a/ istentisztelet egysége nem biztosítja a hitnek és gyakorlatnak egységét, azonban az egységgel mégsem fér jól össze a liturgiának sokfélesége. Evangélikus egyházunk egységét és bizonyságtételének erejét, hatását gyengíti és bomlasztja a túlságosan kifejlődött individualizmus és partikularizmus, amely a jó protestantizmus mezét akarja magára ölteni az adiaforonok, a hitvallásilag állítólag nem lényeges elemek emlegetésével. Azt hisszük azonban, hogy lassanként rájönnek az adiaforonok dicsérői is arra, hogy a rend nem adiaforon,' hanem lényeges követelmény. A növekedő és erősödő meggyőződést talán össze lehet foglalni az alábbi pontokba: 1. Ha' evangélikus egyházunk, mint evan- géíi/áló erő és tényező be akarja tölteni hivatását Magyarországban, akkor hitben és életben egységesen kell nyilvánítania saját lényegét. 2. Ha egyházunknak hite és elvei az írás alapján állnak, akkor életének és gyakorlatának hitéből és elveiből kell sarjadni. 3. A keresztyénség egyéb vallásos szervezeteivel csak azon az alapon léphet szövetségre, hogyha a hit és az %lvek tekintetében biztosította magának az elismerést. 4. Viszont tgyházunk nem izolálhatja magát teljesen a hazánkban és az egész világon levő keresztyén egyházaktól és felekezetiektől, mert akkor korlátozná hatásterületét, s nem tenne kellő mértékben bizonyságot azevangéliom gazságáról. 5. Az egyháziasság és az evangélikus öntudat ápolásának egyik hatalmas eszköze az egységA liturgia, vagyis az egységes istentsz- teleti rend. * Manapság az Egyház törekv ése főként nagy dolgokra irányul. Sokat beszélnek az állami életnek, a társadalomnak keresztyénné tételéről, a háború megszüntetéséről, a világtestvériség megalapításáról. Ezekre a törekvésekre szükség van. Ha a világ egész keresztyénségét egy táborban lehetne egyesíteni a társadalmi és állami élet megjobbitására, óriási eredményeket érhetnének el. Azonban az államok és egyházak egyesekből tevődnek össze. S amig az egyének nem válnak jó gyümölcsöket termő fákká, addig a faiskolában, a keresztyén családban kell őket gondozni és ápolni. Ideje, hogy a figyelem ráterelődjék a családokra, mert a család a nem
