Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-10 / 18. szám

4. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1925. hirdessék az Igét, s ezzel is ébresszenek a na­gyobb érdeklődés felköltésével elevenebb gyü­lekezeti életet. A modern ember. Este 6 órakor a Lelkészegyesület a Deák- téri templomban vallásos estélyt rendezett. Za- lánfy Aladár főorgonista, P. Basilides Mária, az Operaház tagja, Mikus-Csák István orgonamű­vész, Szántó Jenő hegedűművész, és Chugyik Pál aszódi lelkész zene és énekszámokkal szere­peltek, Paulik János elnök megnyitó beszédet mondott. Külön m egem Ütjük Hamar Gyula sop­roni tanitóképezdei igazgató »Ev. magyarok fo­hásza« cimü szerzeményét, amely nagy hatást keltett. Az ünnepélyen Kapi Béla, a Dunán­túli egyházkerület püspöke tartott előadást: Az ember észrevette, hogy az a világ, amely kör­nyezi, mindjobban és jobban realizálódó ér­tékké válik. A modern embert azok közt kell keresni, akiknek lelkén, gondolkodásán, életbe­rendezésén az utolsó évszázad csudálatos tu­dományos eredményei és átalakulásai döntő je­lentőséggel dolgoztak. Más lett az ember; mássá lett értékmérése, gondolkodása és ítélete. El­vesztette azt, hogy vannak érzék feletti világ­ban élő igazságok. így vonul be a modern em­ber lelki világába a skepszás, a kétely, igy vo­nul be a realitás kultusza és teremt realizmust, materializmust, nevelésben, tudományban, az élet külső berendezésében. A modem ember lelki világába belekerül az idegesség jellemvo­nása. Mig azelőtt az Isten neki élettartalmat, felemelést, megtisztulást jelentett, most az ide­ges ember épugy beilleszti munkatanrendjébe az Istenhez való közeledést, mint minden egyéb foglalkozását, s valami vallási pótlékról akarna gondoskodni. Vallássá akarja tenni a tudo­igaz osztráknak szégyenpirt kerget az arcába«. Nem ez, hanem a francia-porosz háború okozta Beust bukását, ö most is a reváns eszméjét képviselte a poroszok ellen. S midőn e helyett a hatalmas uj német császársággal való szövet­ség lett a monarchia érdeke: külügyminiszter ő többé nem maradhatott. Andrássy Gyula gróf lett az utóda. Londonba küldték nagykövetnek. 1886-ban halt meg. »Háromnegyed század« cí­men emlékiratokat is irt. Nagy lutheránus létére a katholikus Ausz­triában a katholikus uralkodó mellett tudott nehéz időkben politikai vezérszerepet játszani. Személyes összeköttetésben állott a magyarok­kal is, Pulszkyval, Deákkal, Andrássyval. Mint nagy műveltségű, szellemes férfiú, műit Bis­marck által is elismert kiváló politikus, s mint vallását szerető hithű lutheránus, akinek őse, a theológus Beust, egy értékes könyvecskéjével már a reformáció korában is ismeretes volt a magyarok előtt, számot tarthat érdeklődésünkre. Payr Sándor. mányt, a művészetet, az erkölcsi életrendet. De Krisztust nem lehet pótolni. Nézzen bele min­denki a Krisztus lelki: arcába és meglátja, hogy mindenkinél modernebb, mert ő a holnapnak élethirdetője, és teremtője, jóllehet ugyanaz, aki volt tegnap és tegnapelőtt. Szolgáló, alázatos szeretet. Másnap reggel az áhítatot Kruttschnitt An­tal főesperes tartotta Ján. 13, 4—17. alapján. A tanítványokra vár a világ meghódításának és megtérítésének munkája. Istennek egyszülött Fia mint a legalacsonyabb munkát végző rab­szolga térdel a földön bűnös emberek lábai előtt. Az alázatos szeretet nem alacsonyit le senkit. Jézus össze akarta tépni az önzés lán­cait, amelyek az embert olyan sok jócseleke­detben megakadályozzák. A lecke a tizenket­tőnek szól és mindenkinek, aki a Mester tanít­ványa akar lenni, nekünk is. Imitatio Christi, Krisztus követése, amig olyanok leszünk, ami­lyeneknek Urunk tudni akar. Felekezetközi béke. Duszik Lajos indítványára a konferencia egy nyilatkozatot fogadott el, amely szerint »kívánatosnak és üdvösnek tartja, hogy a ke­resztyén felekezetek között teljes és tökéletes, őszinte és megnyilvánitott békesség legyen ... Isten és emberek előtt a felelősséget a feleke­zetközi béke további bontogatásáért áthárítja azokra, akik nem szűnnek meg a sértés üszkeit dobálni a mi portánkra... Egyesítse lelkünket az evangéliom szelleme, a Krisztus s a mi ha­lálra ítélt, de feltámadásra ébredő nemzetünk szeretete«.' Emésztő fájdalom. Nagymagyarország legnagyobb egyházke­rületének püspöke, Geduly Henrik szavaiban a püspöknek és hazafinak mély fájdalma zoko­gott, amikor megkezdte előadását az elszakadt részekkel való kapcsolat kérdéséről. »Lehetet­len az, hogy az egykor nagytekintélyű, kiváló szellemi életet élő, páratlan kultúrtörténeti múlt­tal dicsekvő magyarhoni evangélikus egyház­egyetem a politika rideg parancsszavára szét­szakítva, külön-külön oly részekre essék szét, amelyek önmagukban véve tehetetlenek; szám- bajöhető, jelentékeny erkölcsi és szellemi élet- nyilvánulásokra, alkotásokra, sőt, mint a kö­vetkezmények megmutatták, főként a szlo- venszkói területen: a meglevőknek megtartá­sára «. »A vérségi és szellemi kötelékek, ame­lyek minket századokon át összefűztek s egy­házi életünkre oly hatást gyakoroltak, hogy le­gyenek bár ők most már jugoszláviai, oláh vagy szlovák evangélikusok, a történelmi adott­ság azonosságánál fogva hitben, érzésben, szo­kásokban, istentiszteleti formákban, egyház- szervezetben, irodalmi, tudományos, szellem- életi törekvéseikben mégsem válhatnak má­sokká, mint velünk azonos irányban haladó test-

Next

/
Thumbnails
Contents