Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1925-05-03 / 17. szám
XI. évfolyam. 1925. május 3. , gVAMOetíKVJS * V XONYV^y 17. szám. Szerkesztőség: LÉBÉNY (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-épiilet. Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR püspök. Előfizetési ár negyedévenkint: 20 ezer korona. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnap. Szerkesztésért felelős: NÉMETH KÁROLY esperes. Egyes szám ára: 3000 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Gallió. Gallió prokonzul volt Korinthusban, mikor egy Pál nevű sátorcsináló egy Akvila nevű zsidó házában ott lakott és vetekedett a zsidókkal és görögökkel, hogy azután egy Justus nevű istenfélő emberhez költözzék, s a pogányokat iparkodjék az „új útra“ téríteni. Gallió a római imperium teljhatalmú képviselője Achaia tartományában. Előkelő ur. Az élet magaslatain jár. Telítve van az akkor „modem“ miveltséggel. Világnézete megegyezik társadalmi osztályának divatos felfogásával. Van benne méltóság, emberismeret, gyors judicium, amit kifejlesztett benne a birodalom ügyeivel való beható foglalkozás, hosszú gyakorlat és tanulmány. Kormányzó és bíró, politikai és közigazgatási funkcionárius, akinek figyelme nagy és kis dolgokra egyaránt kiterjedt s a kellő energiával rendelkezik. És mégis, mégis, Lukács mikor egy igen érdekes jelenetet ir le Pál apostol korinthusi működésének idejéből, azt írja a végén: „Gallió velők semmit sem gondola “ Nem törődött a sátorcsináló és evangéliomot hirdető Pállal, nem törődött a korinthusi zsinagóga főrabbijának meg-* veretésével, nem törődött a zsidók, keresztyének, görögök vitáival a tanításról, nevekről, törvényről. Ha valami bűntényről, hagyatéki perről, csalásról lenne szó, akkor Gallió a birói székből méltósággal rendelné el a vizsgálatot és méltósággal hozná meg az igazságos ítéletet. De a vallási kérdések nem érdeklik, ő már azokon túl van. Kinőtt a gyermekmesékből. Egy fából faragtak azzal a Pilátussal, aki blazirtan kérdezte egy elébe hurcolt rabbitól: „Mi az igazság?“ Gallió egy típus. Az alvajárók típusa. A gondolatban, eszményekben, testben és lélekben kimerült, elfáradt civilizációk gyermekének típusa. Amikor az energiát már csak az ambíció, a hatalomvágy, a közéleti szereplés ingere tudja felkorbácsolni. Amikor, ahogyan Augusztinusz irja, még az erények is csak csillogó bűnök, mert az ernyedt lélek vagy hijjával van minden erénynek, vagy perverzitásában eltorzítja, túlhajtja az erényt. Az életformák gépiessé lettek. Az erkölcsből illem, a hitből társadalmi felfogás, a szeretetből osztályöntudat, a hazából állam, hősiességből korrektség, az áldozatból szervezett jótékonyság lett. Ezekben a dekadens korszakokban a kultúra finomult materializmus szintén mozog. Az anyag és erő tiszteletben részesül. A hatalom letéteményesei érzékkel viseltetnek minden iránt, ami az erővel és anyaggal kapcsolatban van. Minden egyébből, a rajongóknak álmaiból, a fáklyavivőknek fanatizmusából, az eszmék hőseinek tusakodásából régen kiábrándultak azok, akik a társadalmi élet csúcsain élnek. Szkepticizmus, spleen, nemtörődömség, közöny: hideg zuhanyként ömlik belőlük mindenre, ami uj élet felé tör. Es a nagyoknak és hatalmasoknak megvannak a majmaik, akik őket majmolják. Nemcsak a bajusz- és sza- kálviselet dolgában. Ha Gallió blazirtan nézte a zsidók, keresztyének és pogányok vetélkedését, valószínű, hogy főtanácsosai, tanácsosai, titkárai és írnokai is fölényes közönnyel reagáltak. A főemberek közönye olyan mint a rákseb, mindig mélyebbre eszi be magát. Nálunk sok a nagy és a kisebb fajta Gallió. A szürke lélek. A megfakult, szinevesztett élet. A lendület, lelkesedés nélkül, inagaslatokbatörés nélkül megfutott pálya. Egy egy intelligens ember bátran dicsekedhetik, sőt „tonangebend“ lehet cinizmusával, vallástalanságával, közönyével és szellemi meddőségével. Bizonyos körökben vallási kérdésekről beszélni nem divat, sőt illetlenség, mert Gallió sem törődött velők. A világ ma éppen olyan régi és éppen olyan uj, mint Gallió korában. Akkor Pál nekifeküdt egy nagy szeretetnek kényszerítő hatása alatt uj világ kiküzdésének; Gallió azonban „velők semmit sem gondola“. De ezzel még nincs vége. „Pál pedig miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Sírjába hajózék.“ Az élet elment, Gallió maradt. És az akkori Galliónak világa meghalt, Pál apostol világa pedig legyőzte a világot. A Galliók világa, a cinikusok, kiábrándultak, szkeptikusok, közönyösek világa mindig a halál csiráit hordja magában. Egyházunkat nem a külső ellenfelek és " ellenségek pusztítják, hanem a Galliók. S ha a Galliók nagyon elszaporodnak, akkor az apostol elbúcsúzván tőlünk, az evangéliom isteni erejével máshova hajózik. S ne legyünk annyira balgák, hogy ezért másokat okoljunk. Az ok: „Gallió velők semmit sem gondola“.