Evangélikusok lapja, 1925 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1925-05-03 / 17. szám

XI. évfolyam. 1925. május 3. , gVAMOetíKVJS * V XONYV^y 17. szám. Szerkesztőség: LÉBÉNY (Moson m.) Kiadóhivatal: GYŐR, ev. konvent-épiilet. Alapította: Dr. RAFFAY SÁNDOR püspök. Előfizetési ár negyedévenkint: 20 ezer korona. Kiadja: A LUTHER-SZÖVETSÉG. Megjelenik hetenkint egyszer vasárnap. Szerkesztésért felelős: NÉMETH KÁROLY esperes. Egyes szám ára: 3000 korona. Hirdetési árak megegyezés szerint. Gallió. Gallió prokonzul volt Korinthusban, mikor egy Pál nevű sátorcsináló egy Akvila nevű zsidó házában ott lakott és vetekedett a zsidókkal és görögökkel, hogy azután egy Justus nevű istenfélő emberhez költözzék, s a pogányokat iparkodjék az „új útra“ téríteni. Gallió a római imperium telj­hatalmú képviselője Achaia tartományában. Előkelő ur. Az élet magaslatain jár. Telítve van az akkor „modem“ miveltséggel. Világnézete megegyezik társadalmi osztályának divatos felfogásával. Van benne méltóság, emberismeret, gyors judicium, amit kifejlesztett benne a birodalom ügyeivel való beható foglalkozás, hosszú gyakorlat és tanulmány. Kormányzó és bíró, politikai és közigazgatási funkcionárius, akinek figyelme nagy és kis dol­gokra egyaránt kiterjedt s a kellő energiával ren­delkezik. És mégis, mégis, Lukács mikor egy igen érdekes jelenetet ir le Pál apostol korinthusi mű­ködésének idejéből, azt írja a végén: „Gallió velők semmit sem gondola “ Nem törődött a sátorcsináló és evangéliomot hirdető Pállal, nem törődött a korinthusi zsinagóga főrabbijának meg-* veretésével, nem törődött a zsidók, keresztyének, görögök vitáival a tanításról, nevekről, törvényről. Ha valami bűntényről, hagyatéki perről, csalásról lenne szó, akkor Gallió a birói székből méltóság­gal rendelné el a vizsgálatot és méltósággal hozná meg az igazságos ítéletet. De a vallási kérdések nem érdeklik, ő már azokon túl van. Kinőtt a gyermekmesékből. Egy fából faragtak azzal a Pi­látussal, aki blazirtan kérdezte egy elébe hurcolt rabbitól: „Mi az igazság?“ Gallió egy típus. Az alvajárók típusa. A gon­dolatban, eszményekben, testben és lélekben ki­merült, elfáradt civilizációk gyermekének típusa. Amikor az energiát már csak az ambíció, a hata­lomvágy, a közéleti szereplés ingere tudja felkor­bácsolni. Amikor, ahogyan Augusztinusz irja, még az erények is csak csillogó bűnök, mert az er­nyedt lélek vagy hijjával van minden erénynek, vagy perverzitásában eltorzítja, túlhajtja az erényt. Az életformák gépiessé lettek. Az erkölcsből illem, a hitből társadalmi felfogás, a szeretetből osztály­öntudat, a hazából állam, hősiességből korrektség, az áldozatból szervezett jótékonyság lett. Ezekben a dekadens korszakokban a kultúra finomult materializmus szintén mozog. Az anyag és erő tiszteletben részesül. A hatalom letétemé­nyesei érzékkel viseltetnek minden iránt, ami az erővel és anyaggal kapcsolatban van. Minden egyébből, a rajongóknak álmaiból, a fáklyavivők­nek fanatizmusából, az eszmék hőseinek tusako­dásából régen kiábrándultak azok, akik a társa­dalmi élet csúcsain élnek. Szkepticizmus, spleen, nemtörődömség, közöny: hideg zuhanyként ömlik belőlük mindenre, ami uj élet felé tör. Es a na­gyoknak és hatalmasoknak megvannak a majmaik, akik őket majmolják. Nemcsak a bajusz- és sza- kálviselet dolgában. Ha Gallió blazirtan nézte a zsidók, keresztyének és pogányok vetélkedését, valószínű, hogy főtanácsosai, tanácsosai, titkárai és írnokai is fölényes közönnyel reagáltak. A fő­emberek közönye olyan mint a rákseb, mindig mélyebbre eszi be magát. Nálunk sok a nagy és a kisebb fajta Gallió. A szürke lélek. A megfakult, szinevesztett élet. A lendület, lelkesedés nélkül, inagaslatokbatörés nél­kül megfutott pálya. Egy egy intelligens ember bátran dicsekedhetik, sőt „tonangebend“ lehet cinizmusával, vallástalanságával, közönyével és szellemi meddőségével. Bizonyos körökben vallási kérdésekről beszélni nem divat, sőt illetlenség, mert Gallió sem törődött velők. A világ ma éppen olyan régi és éppen olyan uj, mint Gallió korában. Akkor Pál nekifeküdt egy nagy szeretetnek kény­szerítő hatása alatt uj világ kiküzdésének; Gallió azonban „velők semmit sem gondola“. De ezzel még nincs vége. „Pál pedig miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Sí­rjába hajózék.“ Az élet elment, Gallió maradt. És az akkori Galliónak világa meghalt, Pál apostol világa pedig legyőzte a világot. A Galliók világa, a cinikusok, kiábrándultak, szkeptikusok, közö­nyösek világa mindig a halál csiráit hordja ma­gában. Egyházunkat nem a külső ellenfelek és " ellenségek pusztítják, hanem a Galliók. S ha a Galliók nagyon elszaporodnak, akkor az apostol elbúcsúzván tőlünk, az evangéliom isteni erejével máshova hajózik. S ne legyünk annyira balgák, hogy ezért másokat okoljunk. Az ok: „Gallió velők semmit sem gondola“.

Next

/
Thumbnails
Contents