Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)

1924-03-23 / 12. szám

2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA J924 Lutheri igék *) A biblia vagy a Szentirás olyan, mint egy nagy kiterjedésű, széles erdő. Rengeteg és sok­féle fát találsz benne, melyek mindegyike meg­hozza a maga gyümölcsét. Találsz itt vigaszta­lást, tanítást, bátorítást, figyelmeztetést, Ígéretet, büntetést, életet, megbocsátást és feltámadást nyújtó gyümölcsöket. De csak az találja meg mindezeket, aki keresi az e fajta gyümölcsöket. Minden keresés fáradságos. Mi válalljuk e fára­dozást. Ebben különbözünk a pápistáktól. * Mindaz, ami van és ami lesz, ami létezik és létezni fog, megvan Írva a teremtésről szóló bib­liai feljegyzésben. A feljegyzés megbizhatóságát kétségbevonhatjuk. Arról is vitatkozhatunk, hogy mely időben és ki jegyezte fel. De a teremtés té­nyét és az ezen tényt okozó Istent a valóságból kiperelni senkisem fogja. Ezért a biblia igaza fenmaracl. Éppen azok bizonyítják ezt, akik ezt az igazat akarták megdönteni: Nagy Sándor, a Fáráók, a bábeli császárság, a perzsák monar­chiája, a görögök és rómaiak, Julianusz és Augusztus császárok. Milliókat indítottak ezek a biblia ellen. A milliók elpusztultak, de a biblia megmaradt. És olyannak maradt meg, amilyen­nek megírták... *.) A következőkben a lutheri káté címei szerint fog­juk csoportosítani reformátorunk mindig éraékes örök- értékű nyilatkozatait. Megkezdjük az Isten igéjéről vagy a Szentirásról tett kijelentéseinek közlését. Miért maradt meg? Ki adott neki ilyen mil­liókat csúffá tevő hatalmat? Ki más, mint az Isten! Hisz éppen azért Isten, hogy a betűt is megtartsa, ha neki e betűre szüksége van. Ezért Beszédek Finnországban I. Üdvözlő beszéd. Tampere Szt. János templomában, 1924. ja­nuár 9-én. Kedves finn testvérek! Végtelenül sajnálom, hogy nem tudok hozzátok a saját nyelveteken szólni. Engedjétek meg hát, hogy a magam anyanyelvén beszéljek, mely évezredek előtt a tietekével azonos törzsből szakadt le.*) Első szavam a hála és köszönet a szives meg­hívásért. Ez tette lehetővé, hogy szivem régi vá­gyát kielégítve szinről-szinre láthassalak titeket. És ez nekem nagy öröm, elfelejteti velem a nehéz ut minden fáradalmát. Úgy érzem, hogy rokoni házba jöttem, test­vérek közé. Testvér voltunkat megalapozzák a régmúlt idők elfelejtett hagyományai, megpecsé­teli a közös hit lelkeket összekötő kapcsa. Jól esik elgondolnom, hogy a ti őseitek az én őseim­mel valamikor, sok ezer év előtt valamelyik ázsiai *) Tolmácsunk Wainio esperes volt. az első csoda, mely előtt imádságos hódolattal áll meg a hitein, az, hogy Isten a neki szükséges betűket a bibliába foglalta össze. Az ördög ellen tehát nem véd meg más, csak ez a bibliába foglalt betüsorozat. Ezzel szemben az ördögnek nincs hatalma. Nem volt eddig és nem lesz ezentúl sem. A keresztség és az oltár sákrámentoma ebben a bibliában benne van. Ezért fog megtar­tatni és ezért kell megtartanunk. Akinek nem kell, elvetheti, de tudja meg, hogy ebben a pilla­natban elveszett, mint az ördög, melyet a biblia legkisebb betűje is megítélt. Én szeretem Home- rost, Virgiliust is és sok más régi értékes köny­vet. De a bibliát azért szeretem, mert utálom az ördögöt és mert akarom, hogy az élet .számára megtartson engem az Isten. Krisztus is ezért hir­dette, hogy nem eltörölni, hanem betölteni akarja az Isten igéjét, mely a biblia első lapján az övé lett és érte lett. * Hogy milyen csodálatos könyv ez a biblia, azt Máté 11, 25-ben olvashatod. A bölcsek és értelme­sek rendesen nem értik meg. A bibliában az Atya beszél, ezért gyermekek szeretik leginkább a bib­liát. így jutott Szt. Gergely ahhoz a gondolathoz: ,,a Szentirás olyan viz, melybe egy elefánt bele­fullad, de a kicsi bárány átlábalja.“ Közli: Kg. ■■■■■■■■BIBBIBIISBHHIIIaiHHIIIIIII Törvényjavaslat a középiskoláról A vallás- és közoktatásügyi miniszter letette a nemzetgyűlés asztalára a középiskolára vonatkozó uj törvényjavaslatot. Mitrovicz Gyula egyet, tanár a „Szózatában elmondta róla a „professzorok“ vé­leményét. Nem volt elragadtatva tőle. A hozzászó­pusztán együtt gyönyörködtek a délibáb játéká­ban. De még jobban esik tudnom, hogy a ti lelke- tek az élet terheinek hordozásához u. a. forrásból meritgeti az erőt, melyhez én fordulok: a Krisztus igaz evangéliumából. Ami bennünket a múltban összefűzött, azo­kat a szálakat az idők fordulása széttépte. Ma már csak emlékeimben él, ott is homályosan, a régi rokonság tradíciója. De azért igy is becses örökség. A lelki kötelék azonban az idők válto­zásaiban is változatlan, mert nem külső körülmé­nyek, hanem maga Isten bölcsessége szőtte fona­lát. És mi e lelki kötelék, az evangéliumi közös hit nevében jöttünk most hozzátok, hogy egyház - épitő tanácskozásaitokon részesei legyünk. Mi ugyanis sokszor tapasztaltuk már, hogy az evangélium valóban Istennek hatalma minden hivő megtartására. A mohácsi vész után (1526) az evangélium adott erőt nemzetünknek a megma­radásra. A 400 éves osztrák elnyomás alatt apáink az evangéliumból merítettek erőt az ellenállásra. Sőt a nemzet szabadsága és minden igazsága is nem egyszer kerülte el az evangélium védőszár-

Next

/
Thumbnails
Contents