Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-03-16 / 11. szám
EVANGÉLIKUSOK LAPJA o HT24 Lelkész testvérek! Adjatok a sajtónapnak méltó kereteket és gondoskodjatok vendég6zónokokról! Megjegyzések az Alkotmánytervezetre Nyilvánvaló, hogy minden kér. zsinat bizonyos nagy elv jegyében ült üSsze. Így az apostoli zsinatot Jeruzsálemben az a gondolat foglakc-ztatta, hogy* a pogány, ha keresztyén akar lenni, zsidóvá váljon-e előbb avagy nem? A 825-ben öszeült Nioeai zsinat feletet adott arra a keidéire. hogy Jézusról mit kell hinni. Az egyháztörténetem 7 egyetemes zsinatot ismer. Ezek mindegyike valami vagy bizonyos elv jegy eben gyülekezett össze. A középkor nevezetesebb zsinatainak is ez a képe. Magyarhoni zsinataink is mindig nagy elvek jegyé ben ültek össze. Így a nagyenyedi zsinat a Calvini ogy- házfelfogást juttatta diadalra amidőn kimondotta, hogy tigy az evang. mint a Calvini egyház az igaz kor. egyház egy-egy része, minek következtében a két egyház bekes- .sógesen elvált egymástól. A csepregi kollokvium az evang. egyházfclíogást juttatta diadalra, — s a Calviuistákat kárhoztatta. — A zsolnai zsinat homlokára oda van Írva ..semmi sem erősebb az igaz hitnél4*. Már most, ha vizsgáljuk, hogy a most Összeülendő zsinatunk milyen ,jelszó“ alatt gyülekezik össze*, ezt a tervezetből alig-alig lehet megállapítani. 8 úgy Iáiszik, hogy az egyházi elem a hitelvi alap védelmét, a világiak a külső szervezet ptös kiépítését szorgalmazzák. Utóbbiak túlsúlyban vannak, a jogi álláspont túlteng minden paragrafusban. ’’ * “•* ** ‘ ' " * Egyházunk muhja „az ág. h. ev.“ elnevezés mellet; szól. Az 1540-iki országgyűlésen a felbömagyarországi */.. kir. város avval menti vallásszabadságát, nogy ő az ag. h. ev. hitvalláshoz ragaszkodik. A szepesi fraternitas hu nek tudja magát a catholica valláshoz, úgy amint ez *z ág. hitvallásb. van összefoglalva. Miksa császár az ág. hitvallást tartja igaz kér. tanításnak. Elődeink ezért a hitvallásért szenvedtek üldöztetést, gályát, vértanúi halált. Lehetnek ismét olyan idők, amikor egybázvezéreink kénytelenek lesznek kimenni a külföldre az ottani hit- sorsosainktól segítséget kérni. Már pedig a külföldi törvénykönyvekben akárcsak a béosi, a nikolsburgi, a linz. I »éke kötésekben mi mint ág. h. evangélikusok vagyunk bejegyezve. Köztudomású, hogy a baptisták, a methodisfik magukat jó evangélikusoknak mondják, csak nem ág. hitvallásuaknak... Következetlenség a bizottságtól, hogy mig egyrészről hangsúlyozza a hitelvi alapot — a négy- százéves vérből ép most ki akarja hagyni e zászlót. — Idáig egv hivatalos nevünk volt, A tervezet kettőt kodifikál. Ezen érvekkel szemben a tervezet egy indokot hoz fel: a közhasználatot. A római kath. egyház újabb időben a közhasználatban a keresztény elnevezést használja, de ezért nem jut eszébe a róni. kath. elnevezésről lemondani. Én azt hiszem, hogy a valódi indok igy liangzik: Ugyan ki ismeri manapság az ág. hitvallást? Ha pedig az evangélikus társadalom nem ismeri, minek fityegjen ott a neve? Különben is ne íelekezetieskedjünk. Egy Istent hiszünk stb. stb. ... Ha Bethlen Gábornak, vagy Gusztáv Adolfnak ilyen lelkületű katonasága lett volna, sohasem védelmezték volna meg a vallásszabadságot. Az „evangélikus“ egyházat a javaslat szerint „a magyar korona területén élő hívek összessége alkotja“. Jogi megállapítás, mely a valóságnak meg neon felel. Nem csak azok alkotják a magyarhoni ev. egyházat, akik a korona terUleb*n cinek, hanem azok Is. kik messzi idegenben keresik meg kenyerüket. Sőt ezek a kivándorlók nagyon sokszor ép a legbuzgóbb tagjai egyházunknak. Az itthon maradottak úgy érzik, hogy ha azok kint is élnek, azért csak 'közénk tartoznak. A mieink azok. Ebből önként folyik, hogy jogokkal is bírjanak. Ilyenek: a templomban érettünk való imádkozás, haranghasználat ős a temető használata. Én tehát helyesebbnek tartom .a E. A. fogalmazásit: ,.A magyarhoni ág. h. ev. kor. egyházat hivul- nek összessége alkotja“. Lehet, hogy a tervezet fogalmazás# kdzjogilag jobb, de hitelv FI eg a régi .kifejezés megfelelőbb. Székéy András. •••••••••••••»*••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Az ostfi-asszonyfai szabályrendelet és a vegyes házasok Az ostfiasszonyfai hitközségnek a reverzalistákra hozott fegyelmi határozatait egyházunk tiszteletbeli főügyésze az Evang. Lapok 8. szárnál »an kellő megvilágításba helyezte. Szakavatott, bölcs éö nyiR szavai hálás köszönetünkre tarthatnak igényt. Azonban e fegyelmi szaljályok nemosak a revcrzáli.-- tákra vonatkoznak, hanem a vegyes luizasok összességét 1. s érintik. Az első paragrafusban felpanaszolja a szabályzat azt, hogy a hithuzgóság legszebb példái sem képesek rgyea egyháztagokat visszatartani olyan gyenge lépésektől, amelyek sem az egyháznak, sem az egyéni jellemnek díszére nincsenek: különösen, hogy nem képes»*k megakadályozni a fel-felbnkkanó reverzálisokat. Ebből a ,.külö- misen“ szóból világosan kicsendül az, hogy ama gyeiig»« lépések alatt nem c-supán a reverzális adásra értendő. A 2. és 3. §. részletesebb felvilágosítást nyújtanak. A 2. £. szerint elvárja az egyházközség minden tagjától, hogy egyházához való hűségét aljban is kifejezésre juttassa, hogy csokis evang. vaUára egyénnel kössön házasságot. S ha mégis inás vallásával kíván házasságra lépni, a 3. §-ban megköveteli tőle, hasson oda, hogy más valláson levő hitvese áttérjen az ev. vallásra. Mint vegye« házasságban élő evangélikusnak legyen szabad ehhez, az Igen tiszteit Szerkesztő l’r szives engedőimével, néhány megjegyzést fűznöm. A mi evang. társadalmunk jobbára apró részek n-, gyakran elemeire töredezve helyezkedett el hazai társadalmunk más valláson lévő nagy tömegei között. S Így nehéz, sokszor szinte lehetetlen a házasulandónak hithit- bégét azzal is dokumentálni, hogy csakis evang. hitvest válasszon. Az élet ezen adottságának tutiható be az is. hogy nálunk talán több a vegyes házas?, mint más felekezetek kebelében. Már ez oknál fogva te tévednénk, ha a vegyes házasságokból a hithüségre kedvezőtlen következtetéseket akarnánk levonni. És megfordítva: a tiszta evang. házasság csalhatatlan kriteriuma-e a -hithüségnek? Mi vegyesházasok azon az állásponton vagyunk, liogv hitünket nem engedjük érinteni; de viszont köteles- -«végünknek tartjuk, hogy más valláson levő hitveseink hasonló jogát tiszteletben tartsuk. Az áttérésnek osak egyetlen tiszteletreméltó é-s értékes esetét ismerjük: azt, amely a benső hitbeli meggyőződésen alapul. Ha hitünk megismertetett igazságai nem hozzák meg ezt az eredményt, a térítést nem erőszakoljuk. A ráhatás egyéb eszközeitől pedig tartózkodunk. A 3. §. első részének követeléseivel tehát adósok maradunk a bár reverzálist nem adtunk, ilyen beállítás mellett hit hűség dolgában voltaképen más elbírálás alá esnénk, mint tiszta evang. házasságban élő testvéreink. A 3. §. azt követeli, hogy hassunk oda, hogy más valláson levő hitve«»(lnk áttérjen a mi vallásunkra. Nem
