Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-02-10 / 6. szám
2 EVANGÉLIKUSOK LAPJA házon kívül alakított szervezetekkel dolgozik. Kongregációk, cserkészek, különböző szentek egyletei, oltáregyletek, legény- és leányegyesületek, árvaházak, csecsemővédelem, cselédelhelyező intézetek, kórházak ezek a szervezetek. Tőlünk átvett gondolatok. Ami fegyvereink. A mi kezünkben élüket vesztették, mert a hivatalos egyház elejtette — talán szegénységében — a harci eszközöket. Vegye fel a Luther Szövetség, egyházunk és elveink, önérzetünk és öntudatunk ezen propaganda osztálya, csinálva politikát, nevelve egyházatyákat, támogatva tanítóinkat, tanárainkat, papjainkat és püspökeinket az építés szent munkájában. Mindenesetre kezdje meg a propagandáját azzal, hogy a nemzetközi Mantsch appij-hoz csatlakozik! Kirchknopf Gusztáv dr. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Unió A keresztyén vallásfelekezetek békés egytitt- müködésének a kérdése korunk egyik legégetőbb jelenben és a jövőben megoldandó kérdése. Foglalkozott már vele a theológus Calixtus, a filozófus Leibnitz és a theol. tudomány nagy reformátora Schleiermacher. Hangsúlyozza az ág. hitvallás VII. cikkének hires egyházfogalma, sőt Melanchthon első evangéliumi izü és jellegű egyházjogtanában még a püspökök és a pápa joghatóságát is hajlandó volt elismerni, ha megengedik az evangélium hirdetését. De hát milyen alapon jöjjön létre a kér. vallásfelekezetek békés együttműködése? Ez természetesen egy lelki, szellemi és korántsem erőhatalmi kérdés, tehát Luther szép szava szerint csak szellemi eszközökkel nyúlhatunk hozzá. Macaiday, az angol történetíró mondja, hogy Róma a legnagyobb és legszilárdabb egyházi rendszer, amelyet az emberiség vallástörténete ismer. Wittenbergnek és Genfnek ezzel szemben erős karakterű személyiségei vannak: a német próféta és a zseniális francia reformátor, aki Luther, mint legtisztább vallási reformátor, szabad és gazdag evangéliumi hitvilágát egy impozáns theológiai rendszerré, nagy világot hóditó életszabállyá, és klasszikus egyházszervezetté alakította át. Róma vagy Wittenberg módszerével próbáljuk-e a keresztyén vallásfelekezetek békés együttműködését előkészíteni? Róma módszere intézményes, absorbeáló természetű. Inkább okos, alattomos és kíméletlen, mintsem nemes, előkelő és evangéliumi jellegű. Merev kizárólagosságánál és képzelt egyed ül üdvözítő jellegénél lógva kizárja a keresztyén közösségből a többi kér. vallásfelekezetek hagyományos szent tanait és szokásait és háttérbe szorítja a hit és szeretet krisztusi, pali és lutheri evangéliumát. Róma bálványa, az ő hierarchiai, főleg pápcís egysége ellentétben van az evangéliummal, s igy az egyháztörténet tanulsága szerint sem vezet békés keresztyén egységre. IVIttenberg módszere az egységes, közvetlen. 1924 tehát személyes hitbizonyosságra fekteti a főstüyt, mely alapon aztán szabad folyást enged a szertartásos és szervezeti élet különféle kialakulásának. Ha Luther a dekretálékat elégeti és a pápai bullát elveti, úgy azzal jelezni akarja, hogy' a vallásnak vv lágában a szabadság és szeretet hitéből kell élnünk. Lelki és szellemi jellegű a vallásos életünk, a szabadságból törvényt nem alkotunk, mert a szabadságot és szeretetet nélkülöző hit csak látszata a hitnek.“ „Holt hitnek“ mondaná Jakab apostol. Semmiféle törvény vagy szervezet nem biztosíthatja a ke- resztyénség valódi egységét a vallásos emberiségben. Az egységnek ezt a valódi evangéliumi módszerét legjobban Schleiermacher fejtette ki a maga apo- logetikájában és polemikájában. Az apologetika ugyanis keresi a különböző kér. vallásfelekezetek élő és éltető lelkét, azok sajátos történethittani igazságát abban a meggyőződésben, amit Hase polemi- kája is hangsúlyoz, hogy „különfélék a lelki adományok, de egy az Ur és egv szellem“ és hogy semmiféle egyházi intézet vagy közösség sem fejezi ki a kér. igazság egész teljességét. Viszont a polemikn minden egyes és vallásos közösség későbbi toldalékoktól való megtisztítására törekszik. így p. o. Luther is megbecsülte és reformatori egyéniségében, mint Preuss kimutatta, egyesítette a különböző középkori kér. vallásos típusokat, mint többi között a misztikát, a római keresztyénség egyik legnagyobb díszét. Mert ahol személyes vallásos bensőséget és igazi krisztusi hitet- és szeretetet látott, ott az Urban testvéreire ismert. Ellenben utálta a protestáns fari- zeizmust és rideg igazhitüséget, és pokolinak tartotta a római babonát és világi hatalmi politikát. A kér. vallásfelekezetek mai és jövő békés együttélésének és együttműködésének útja ma sem lehet az uniformitás,, hanem az evangéliumi egység a különbözőségben. Ez a valódi hitegység, amely az ág. hitvallás VII. és Vili. cikkének egyházfogabná- ban is jut kifejezésre. Ez aztán az útja a valódi keresztyén élet- és munkaegység egyengetnének is, amelyet a német Ihtnels és a svéd Soederblom is hangsúlyozott legújabban több előadásában. Egyengessük hát mi is annak az útját a krisztusi hit- és szeretet evangéliumában! Előre! Dr. Szlávik Mátyás. ■■■■■■■■■■■■«•■■■■■■■■■■■■■■■■■■ana Elmélkedés a tengeren (Thomas Moore) A hold mosolygó fényiben Nézd hogy piheg a habkebel. Megcsobban, csillan odalen, Aztán susogva elpihen. így ember búja, öröme Csak játszó hab a tengeren, Egy percig dagad kebele S az öröklétben el pihen. Szigethy Lajos.
