Evangélikusok lapja, 1924 (10. évfolyam, 1-43. szám)
1924-01-06 / 1. szám
4 EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1924 ditani híveink és kiváltképen egyházi tisztviselőink magán életére. Ez nemcsak hatóságainknak, hanem a protestáns egyház minden egyes tagjának mulaszthatatlan kötelessége. Be kell bi- zonyi.tammk urbi et orbi, hogy a protestáns hitéletnek elmaradhatatlan gyümölcsei: a szivne- messég, jellemszilárdság, hűség, kötelességtudás és a családi élet szeplőtlen tisztasága dús fejlődéssel boldogítja a* mi népünket. Be kell bizonyítanunk nem szóval, de tettel, példaszerű egyházi életünkkel, hogy nálunk a szabadság és a fegyelem testvéri egyetértésben tartják fenn a rendet. És ha az a tudat heviti keblünket, hogy a lélek munkásságának ezeken a terein a keresztyéni kötelességeknek lelkiismeretesen megfeleltünk, ennek a tudatnak velőkig ható sugárzása, úgy elemészti a csüggetegséget, mint a tavaszi napsugár a tél dermesztő fagyát. És ha népünk csalhatatlanul érzi, hogy a mi oltárainknál élet- viz forrása buzog; ha tapasztalja, hogy* a mi szószékeinkről a tévelygést elosztható világosság az elfáradtak lelkére erőt ontó napsugár, a szenvedések sebére gyógyító balz same sep pék áradnak bőséggel; ha érzi népünk, hogy a protestáns hit élet kertjében béke, öröm, szeretet, boldogság virágai dúsan tenyésznek: bizonyosak lehetünk abA falutól egy órányira, az erdő sűrűjében, hóból vert kunyhóban haldoklik . . . Az utolsó kívánsága: szeretne az úrvacsorájával élni . . . A tiszteletes készségesen lépett a faliszekróny- hez és magához vette a kegyszereket: — Mehetünk! Megindultak szótalan. Miről is beszéltek volna? Hiszen néha oly szegény a nyelv! . . . A faluvégen járt ut iramodott a hegynek fölfelé, a pap arra akart menni. — Ne arra, tiszteletes uram! A győri vár német zosldosai megneszelhettek valamit, az imént is arra portyáztak . . . Balra a töretlen hóban csak pár lábnyom sejttette a gyalogösvényt, arra tartottak. Mintegy jó óráig tartó, fárasztó gyaloglás után értek föl a hegygerincre. Itt önkénytelen álltak meg: ziháló mellük parancsolt pihenést/ Kifújták magukat, azután kémlelődve tekintettek körül. Lent, a völgy mélyén tüzfény lobbant fel. Erdősy arra mutatott botjával: — Ott vannak . . . Lassan, óvatosan a fák gallyaiba kapaszkodva megindultak a meredek hegyoldalon. Egy szakadékhoz érve. a bujdosó éles füttyentése hangzott s reá válaszképp újabb füttyszó: szabad volt az ut. Pár lépésre előttük, a szakadék alján különös épület, egy nagy, fehér piramis állt: a hóból hantolt hajlók. A rőzsével eltorlaszolt nyílásánál marcona tekintetű- férfiak szítottak tüzet. Lehettek vagy negyvenen. Jobb napokat látott ruhadarabokból, nyers állatbőrökből durván a testükre szijja- zott öltözetük az első tekintetre mutatta az otthontalan bujdosókat, akikre nem fehérít vászonnemüt barnapiros, kláris^gyöngyös feleség és nem sing-szám mérik számukra a debreceni vásáron a simulékony P°sztót. (Folyt, köv.) ban, hogy megnyílnak akkor a jótékonyságnak, közadakozásnak gazdag forrásai s minden protestáns hivő büszke öntudattal, szivbéli örömmel, hálatelt kebellel vallhatja önmaga a világ előtt: „Gazdagok vagyunk!“ Sass János. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Iskoláink ügyében báró Radvánszky Albert egyetemes felügyelőnkhöz a következő leirat érkezett; amelynek a nyilvánossággal való közlését fontosnak tartjuk. A nmgyar kir. vallás és közoktatásügyi ministerium. 156.739/1923. szám. K. ü. o. Szerencsém van Méltóságodnak a hitfelekezeti közép iskolák államsegélyének újabb rendezése tárgyában az egyházi főhatóságokhoz intézett leiratom másolatát megküldeni. Ezzel kapcsolatosan tisztelettel megjegyzem, hogy csakis az államkincstár nehéz pénzügyi helyzete kényszerít arra, hogy a nem állami középiskolai tanszenióly- zet illetményei kiegészítésének felülvizsgálatánál a helyi hozzájárulást és a rendelkezésre álló helyi anyagi forrásokat az eddiginél nagyobb mérvben igyekeztem igénybe venni. Fent idézett leiratom azonban egyelőre csakis a tárgyalások megkezdését kívánta célozni és ezért kértem be a szükséges adatokat. A leiratnak azon része, amely kilátásba helyezi, hogy a jövőben az iskola fenntartóra a tanároknak fizetendő helyi javadalom legkisebb összegeképen a JX. fizetési osztály 3 fokozatának 50%-a fog- hárittatni, osak tájékoztatóul kivánt szolgálni arra nézve, hogy milyen eredményeket óhajtanék elérni. Ez azonban nem végleges megállapítás, hanem ezzel csak azt óhajtottam kifejezésre juttatni, hogy a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintette] lehetőség esetén milyen hozzájárulást tartanék kívánatosnak. Amidőn ismétlem, hogy ez nem végleges követelmény, egyúttal hangsúlyozom azt is, hogy a kitűzött cél elérésére irányuló . eljárásomban, a tárgyalásoknál a felekezeti oktatás fontosságának é-s fenntartása szükségességnek figyelembevételén kivül mindenkor különös gond fog fordittatni az iskolafenntartó teherviselő képességére, valamint az illető iskola kulturális fontosságára is. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1923. évi december 20. Gróf Klebelsberg Kunó 8. k. Újévi üdvözlés A Luther Szövetség egy küldöttsége báró Kaas Albert elnök vezetésével újév napján felkereste dr. Raffay Sándor püspököt, és az uj esztendő alkalmából üdvözölte. Báró Kaas Albert rámutatott arra, hogy a püspök ur ó-év esti beszéde valóságos vészkiáltás volt, amely tettre hívott, s a Luther Szövetség meg is érti s bízik benne, hogy nem is lesz senki, aki akadályozna erőkifejtéseit. Dr. Raffay. püspök válaszában megköszönte a szerencsekivánatokat és egy lelkes beszédben válaszolt. Nagyon sötét színekben látja — úgymond — a jövőt. Ha fel nem ébre-
